Könyvorgia

Jón Kalman Stefansson a neki járó elismerést és sikert, - legalábbis Magyarországon - 2019-ben kapta meg, amikor a Könyves Magazin a Menny és pokol trilógiát választotta az év könyvének. Az is minden kétséget kizáróan egy zseniális mű, azonban az nagyobb elköteleződést igényel az olvasó részéről, hiszen ott eleve egy trilógiáról van szó, illetve az sem utolsó szempont, hogy csak egyben lehet megvásárolni. Míg az Ásta tökéletes első könyv a szerzővel való ismerkedéshez, hiszen önálló kötet, ami terjedelmében nem kicsi, de nagyon könnyen olvasható, a fejezetek tagoltsága miatt gyorsan lehet haladni vele. A mérete senkit se riasszon el olvasástól, mert egy zseniális, ugyanakkor könnyed regényről van szó.

Egy ideje nagy érdeklődéssel fordulok a fák, az erdők és a természet felé. Ez egy 2016-os kötet, ami valahogy eddig elkerülte a figyelmemet, de az utóbbi időben több helyen is szembe jött velem, ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom. Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, amiket sajnos nem váltott be, azonban minden hibájával együtt egy roppant informatív és érdekes kötet volt. Nagyon örülök, hogy elolvastam.  Peter Wohlleben egy német erdész, aki a hagyományos, fákat pusztító erdőgazdálkodástól eljutott a fenntartható erdőgazdálkodási modellig. Valamint elkezdett behatóbban is foglalkozni a fákkal, mint élőlényekkel, aminek az eredménye többek között ez a könyv is. A szerző összesen 5 felnőtt ismeretterjesztő kötetet írt az erdő különböző élőlényeiről és ökoszisztémájáról, illetve két gyermek ismeretterjesztő könyv is a nevéhez fűződik. 

A második világháború eseményei talán a legszövevényesebbek a történelem széles spektrumán, hiszen az ember léptennyomon olyan történetekbe botlik, amikről azelőtt még nem is hallott. Ez részben abból fakad, hogy iszonyatosan nagy a gimnáziumi történelmi tananyag, aminek egészen egyszerűen nem tudnak a végére érni. Másrészt pedig egyre gyakrabban bukkan fel egy-egy addig ismeretlen sors vagy esemény, ami regényes formában kerül elmesélésre. Mindenki hallott már a náci diktatúra alatti pogromokról, amik közül talán az egyik leghíresebb a Kristályéjszaka, amit nemsokára az Anschluss követett. A regényben nyomon követhetjük ezt az indulatoktól fűtött és félelemmel teli időszakot a bécsi polgárok szemszögéből. Illetve megismerhetünk egy bátor holland nőt, Truus Wijsmullert, aki a háború alatt gyerekeket csempészett ki a háború sújtotta országokból. Meg Waite Clayton történetét a ritkán emlegetett Kindertransport-tervre építette. 

A Napernyő protektorátust a második rész után is egy nagyon jó fantasy sorozatnak tartok. A történet és az események nem laposodnak el, abszolút hozza az első rész színvonalát, sőt sokkal érdekesebb irányokba fut a történet. Az első részben megismert vénkisasszony, Alexia Tarabotti ebben a részben már Lady Macconként debütál, hiszen hozzámegy a helyi vérfarkas kolónia alfahímjéhez, ezáltal nemcsak rangot és nevet szerez magának, hanem biztosítja a helyét Viktória királynő árnyékkormányában, mint Lélekőr. Ennek következtében sokkal több belátás nyílik a politikai eseményekre, a vámpírok és a vérfarkasok közötti évszázados csatározásokra és persze fény derül az igazságra is miszerint az emberi világot a természetfeletti lények kormányozzák. Természetesen főszereplőink ismét szembe kerülnek egy rejtéllyel, minek következtében a természetfeletti lények elveszítik természetfeletti képességeiket. Az első számú gyanúsított, pedig Lady Maccon.