Peter Wohlleben: A fák titkos élete ⧫ Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Egy ideje nagy érdeklődéssel fordulok a fák, az erdők és a természet felé. Ez egy 2016-os kötet, ami valahogy eddig elkerülte a figyelmemet, de az utóbbi időben több helyen is szembe jött velem, ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom. Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, amiket sajnos nem váltott be, azonban minden hibájával együtt egy roppant informatív és érdekes kötet volt. Nagyon örülök, hogy elolvastam. 

Peter Wohlleben egy német erdész, aki a hagyományos, fákat pusztító erdőgazdálkodástól eljutott a fenntartható erdőgazdálkodási modellig. Valamint elkezdett behatóbban is foglalkozni a fákkal, mint élőlényekkel, aminek az eredménye többek között ez a könyv is. A szerző összesen 5 felnőtt ismeretterjesztő kötetet írt az erdő különböző élőlényeiről és ökoszisztémájáról, illetve két gyermek ismeretterjesztő könyv is a nevéhez fűződik. 

Wohlleben egészen újszerűen közelíti meg a témát, hiszen ezeket a mozdulatlan óriásokat élőnek és létezőnek tekinti olyannyira, hogy hozzánk emberekhez hasonlítja őket. Tehát a kéreg olyan, mit a bőrünk, a gyökérzet olyan, mint az agyunk és így tovább. Ez sokakat zavart olvasás során, nekem kifejezetten tetszett, hiszen az összehasonlítás által sokkal jobban meg lehetett ismerni a fákat és létezésük összetettségét. Hihetetlen abba is belegondolni, hogy mennyire lassan nőnek a fák és mennyire máshogyan érzékelik az idő múlását, mint mi emberek. Még jobban felhívta a figyelmet a fák fontosságára és az erdők komplexitására. Hiszen az erdő nemcsak sok fa egy helyen, hanem önmagát fenntartó és élettől burjánzó biodiverzitás. Nagyon szerettem például a nevelésről szóló részeket és az egymáshoz kapcsoló fák történeteit. Olyan érdekességeket tudtam meg ebből a könyvből, mint ha egy fába belecsap a villám, mindegyik fa meghal a 10 méteres körzetében, hiszen a gyökerük össze van kapcsolódva. 

Könnyen lehetett olvasni a könyvet, hiszen nemcsak a terjedelme volt rövid, hanem a fejezetek is. Az elbeszélés hangneme is nagyon könnyed volt, azonban nagyon sok volt benne az ismétlődés, ami miatt főleg a vége felé nagyon unalmassá tette az olvasást. Illetve nem tudtam hová tenni a szaklektor megjegyzéseit, hiszen ahelyett, hogy megtámogatta volna a szerzőt, lépten-nyomon aláásta az állításait. Nem tudom erre mi szükség volt, de hogyha a lektor nem ért egyet a szerzővel azt még a kötet kiadása előtt kellett volna tisztázni. Összességében szuper olvasmány volt, aminek köszönhetően közelebb kerültem a természethez és sokkal jobban tisztelem a fákat, mint előtte.