Mit mond a pszichológus a Covidról? ⧫ Csernus Imre: Főnix
Le kell szögeznem, hogy ez volt az első könyvem Csernustól, éppen ezért nem tudtam mire számíthatok, hiszen a személye mindig visszás érzelmeket váltott ki belőlem. Alapvetően nem volt rossz olvasmány, de voltak problémáim a kötettel, sok problémám. Szerencsére egy olyan időszakban olvastam, amikor már nem pánikoltam a kialakult helyzet miatt. Viszont, hogyha egy rosszabb periódusban olvastam volna nem feltétlenül nyugtattak volna meg a könyvben foglaltak. Nem tudom, hogy Csernusnak alapvetően ilyen nyers-e a stílusa vagy csak az utóbbi években lett ilyen, olvasás során ugyanis végig enyhén lekezelőnek éreztem a hangnemet, ahogyan az átlag magyarról nyilatkozik. Nem tudom kinek szánta a könyvet, de biztosan nem az átlagos, dolgozó embereknek, hiszen akkor nem írt volna le olyanokat, hogy nem nagy kunszt elveszíteni egy állást, hiszen süt a nap, élvezzük azt. Ez igencsak nagy csapás mindazok számára, akik hónapról hónapra élnek, mindenféle tartalék nélkül és sajnos ebbe a csoportba a társadalom nagyobb része beletartozik. A kötet tele van ehhez hasonló gyöngyszemekkel, ami szerintem nem állja meg a helyét egy önsegítőnek bélyegzett alkotás lapjain. Persze vannak benne jó meglátások és tanácsok is a pozitív látásmód jótékony hatásairól, de ezek nem tudnak tényleges segítséget nyújtani olyan embereknek, akik elvesztették a munkájukat és/vagy valamelyik szerettüket a Covid következtében.
A kötet szövegezése sem volt a legprofesszionálisabb. Egy ismert szakembertől azért egy picit többet vártam, bár ez a probléma a nemrégiben olvasott Almásy Kitti könyvben is feljött. Talán annyira törekednek a minél hétköznapibb, minél egyszerűbb megfogalmazásra, hogy slendriánná válik a szöveg. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nekem a sok negatívum nagyon elvitte a könyvet annak ellenére, hogy jó dolgok is voltak benne. Nem kötöttünk nagy barátságot Csernussal nem hiszem, hogy több könyvét elolvasnám a jövőben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése