Leïla Slimani: Altatódal - VIgyázni kell kit engedünk be az életünkbe

Leïla Slimani, az Altatódal című regényével 2016-ban elnyerte a Goncourt-díjat, amit minden évben a legjobb francia nyelvű regényért adnak. Az írónő az Altatódal Magyarországi megjelenése előtt teljesen ismeretlen volt a hazai olvasótábor számára. Díjnyertes regényével azonban sikerült betörnie az olvasói szívekbe. Remélem, hogy hamarosan fordításban olvashatjuk, például első regényét, ami egy nimfonániás nő történetét meséli el.

"A baba meghalt." Ezzel a mondattal kezdi elmesélni a történetet Leïla Slimani. Pontosan tudjuk, hogy mi fog történni, nem árul zsákba macskát az írónő. Hiába tudja az olvasó, hogyan fog véget érni a könyv, valahogy még feszültebb lesz tőle a légkör és izgalmasabb az olvasás. Nem tipikus történet mesélésről van szó, ami nagyon fel tudja fokozni az olvasás élményét. Slimani könyvét Donna Tartt Titkos történetével tudnám párhuzamba állítani, hiszen ott is tisztázta az olvasóval a tényt, hogy az egyik fiút meg fogják ölni a barátai. Az ilyen típusú elbeszéléseknél a történésekhez vezető előzmények és az azok utáni események katartikus sorozata feszíti meg az olvasó minden egyes idegszálát.



Történetünk a francia fővárosban, Párizsban játszódik, az immár két gyermekes család otthonában. A férj, Paul a zenei világban dolgozik, a felesége Myriam végzettsége szerint ügyvéd, de a két gyerek megszületése után háztartásbeli. Kezdetben Myriam nagyon boldog, az anyaságban úgy érzi teljesen ki tud teljesedni. Aztán a második gyermek megérkezése után már nyűgnek éli meg az otthon töltött időt, visszavágyik a tárgyaló termek világába. Ekkor jutnak arra a döntésre, hogy dadát kell keresniük Mila és Adam mellé.

Amikor a tökéletes megjelenésű és modorú Louise megjelenik a küszöbükön, mind a ketten érzik, hogy megtalálták a tökéletes személyt a gyerekeik mellé. Loise tényleg tökéletes, pillanatokon belül beeszi magát életük minden napjaiba. Olyannyira nélkülözhetetlenné teszi magát a család számára, hogy még a nyaralásra is elviszik magukkal. Istenien főz, rengeteget játszik a gyerekekkel, a szülők mindig a patyolattiszta lakásba térhetnek haza. Azonban valami baj van ezzel a tökéletes dadával. Észrevétlenül veszi át az uralmat a szülők fölött, valamilyen furcsa módon zsarnokoskodik az életük felett, amit groteszkül már a sajátjának gondol.

Komoly lelki és pszichológiai dráma bontakozik ki az oldalakon. Bemutatásra kerül Louise nem túl fényes múltja és sivár jelene. A problémái, amikről nem akar tudomást venni, ezért megoldhatatlanok számára. Nem érti, hogyan került bele ebbe a helyzetbe. Ijesztő kontrasztot kapunk a Louise által mutatott maszk és a valóság között. És így, hogy az első oldalon közölték az olvasóval, a történet végét csak a Louise személyiségében fellelhető pszichopata jegyekre tud koncentrálni az ember. A történet komor hangvétele ellenére, nagyon olvasmányos a regény, szinte faltam az oldalakat. Mondjuk a méretéből adódóan nem is csoda, hogy két nap alatt a végére értem.

Véleményem: 10/10