Jodi Picoult: A tizedik kör - Kinek hiszel?

Jodi Picoult "legújabb" regénye, A tizedik kör az idei Könyv Fesztiválon debütált a magyar olvasó közönség előtt. A tizedik kör egy régebbi, 2006-os Picoult mű, aminek a fordítására csak most került sor. Nem titok, hogy hatalmas rajongója vagyok az írónőnek, ezért többnyire elfogultan ítélem meg a munkáit. Azonban szerintem A tizedik kör nem kerül be a legjobb alkotásai közé. Ilyen érzésem volt a hasonlóan késői megjelenésű Csodalánnyal is, mely esetben egy '99-ben íródott regény került a magyar olvasókhoz 2015-ben. Hiába Picoult rutinos vén róka, az írói fejlődés és a rutin nála is látszik, nem véletlen, hogy a későbbi művei sokkal hússal vágóbbak. Például, az Apró csodák szerintem zseniálisra sikeredett. Bővebben itt olvashattok róla.



A regény egy család nem mindennapi történetét dolgozza fel, az egyetlen lányukat ért tragédiát követően. Az édesapa, Daniel Stone, nagymenő képregényrajzoló, aki egy egyedi Marvel projekten dolgozik. A felesége Laura, pedig híres Dante szakértő. Mivel Daniel otthonról dolgozik, végzi a háztartás körüli teendőket és neveli a közös gyermeküket, Trixiet, míg Laura az egyetemen tart szemináriumokat. Már a regény elején kivehető, hogy a pár elhidegült egymástól, a házasságuk a szakadék szélén áll. A legkritikusabb pillantaban, pedig megtörténik a baj Trixivel. A 14 éves lány azt hazudja a szüleinek, hogy a barátnőjénél alszik, azonban azt nem köti az orrukra, hogy a barátnőjénél egy vad házibuli lesz. Ezen a bulin, pedig megerőszakolja a szerelme, aki nemrég szakított vele.

Rengeteg kérdés vetődik fel az emberben olvasás közben. Laura és Daniel képesek lesznek túllépni saját párkapcsolati problémájukon, hogy Trixire tudjanak koncentrálni? Danile képes lesz megbocsátani a feleségének az árulás miatt? Trixie igazat mond az erőszakkal kapcsolatban? Vajon tényleg Trixie itt az áldozat, vagy Jason, a volt szerelme?

A történet nem volt annyira jól felépített, mint azt a Picoult regényekben megszokhattuk. Informatív olvasmány volt képregény történet, Dante Isteni színjátéka és az eszkimók életébe való betekintés szempontjából, hiszen Daniel gyerekként az eszkimók között nevelkedett. A történetet nem több szereplő szemszögéből ismerhettük meg, mint általában, hanem egy egyes szám harmadik személyű elbeszélő által. A könyv kidolgozása nagyon egyedi és mutatós, hiszen az egyes fejezeteket a Daniel által rajzolt képregény részletei tagolták. A képregény, amibe a saját életének a morzsáit szőtte bele, a Dante-i pokol kockáiba. A Dante által megálmodott pokol 9 szintjét több szemszögből is bemutatja a regény, és ott van a tizedik kör, ahová a főszereplőinkhez hasonló bűnösök kerülnek. Sajnos elmaradt az írónő védejegyévé vált tárgyalás a történetből, illetve a csattanó is várható volt, míg a többi regénye esetében olyan frappáns véget eszelt ki, hogy a felbukkanó igazság letaszította a mélybe az olvasót. Valószínűleg az is nagyban rontotta az olvasás élményemet, hogy nagyon irritált a főszereplő, Trixie gyerekes viselkedése. Hihetetlen mennyire nem gondolt bele abba, hogy életekkel játszadozik.

Véleményem: 8/10