Férfiakról, nőknek - a cudar valóság ⧫ Szentesi Éva: Kardosi Margit disszidál

Régóta szemeztem Szentesi Évával. A regényei gyönyörűek, ezek a varázslatos borítók egy szempillantás alatt elkápráztatják az embert. Már régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, de az érdeklődésemet akkor keltette fel igazán, amikor láttam a TedX-en beszélni. Beszélt magáról, a betegségéről, a harcokról, az elfogadásról és engem annyira levett a lábamról, az a nyers őszinteség, ahogyan erről a tabunak számító témáról nyilatkozott, hogy azonnal tudtam, bármit is ír az biztosan nagy volumenű alkotás lesz. Teljesen megrázott az előadása. 

Igazán nem tudtam mire számíthatok az írónőtől. Sok helyen hallottam már, hogy ez a novellás kötet, az írónő blogjának záró akkordja, amit a betegség diagnosztizálása után kezdett el írni. Ezért azt gondoltam, hogy a novellák többségében a betegségéről és a gyógyulásáról lesz szó. Ennek ellenére nyer és vad novellákat kaptam túl hiszékeny, megbántott nőkről és szemét férfiakról.

A könyv nagyon vékonyka, gyorsan lehetett vele haladni, egy délután alatt a végére is értem. Jó és érdekes témát boncolgat. Mindegyik novella nők és férfiak egymáshoz fűződő kapcsolatára épül. Olvashatunk itt csalárd, szeretőt tartó férfiakról, de megnyílnak a harmadik félként szerepet kapó nők is, vidéki kislányok boldogulásáról és a nagy szerelmet kereső fiatal nőkről is. 

A novellák olvasása során sok mindennel nem értettem egyet Szentesi Évával. Az írásai többségében olyan nőket mutatott be, akik vágytak ugyan a szerelemre (jól eldugva, nagyon mélyen), de mégis csak a felszínes dolgokat látták maguk előtt - egy drága óra, jó öltöny vagy klassz kocsi képében. Elismerem vannak sajnos ilyen nők, akik csak az anyagi hasznot látják egy férfiban, de azért tisztelet a kivételnek. Ez engem komolyan sértett, mert ő, mint nő sokszor olyan képet mutatott nőtársairól, ami csak egy bizonyos réteget jellemeznek. De akinek nem inge ne vegye magára.

Ezeken kívül olvashattunk sok olyan esetet, amik mindennaposnak tekinthetően a vidéki Magyarország településein, de én, mint született pesti lány nem nagyon szembesülök a nyomorral és elkeseredéssel, ami sajnos vidéken jelen van. Szentesi Éva tényleg olyan témákat dolgoz fel, ami sokunk számára idegen és ismeretlen, mert nem találkozunk a problémával nap, mint nap.  

A történetek nagyon megrázóak és lényegre törőek voltak, úgyhogy összességében nekem nagyon tetszett a kötet, de jobban belopta volna magát a szívembe, hogyha kevesebb pénzhajhász női karaktert mutat be. Mindenféleképpen fogok még olvasni az írónőtől, mert a frissen megjelent regénye a Pedig olyan szépen éltek, biztosan nagy írói fejlődést mutat majd.

Véleményem: 8/10