Betekintés egy őrült sorozatgyilkos legtitkosabb gondolataiba ⧫ J.D. Barker: A negyedik majom

J.D. Barkert a tavalyi évben fedeztem fel. Annak ellenére, hogy A negyedik majom volt az a regény, amivel berobbant a köztudatba és amiért Stoker-díjat is nyert, én a Dracul című regényét olvastam először. Meg kell említenem, hogy a Dracul nem jöhetett volna létre A negyedik majom nélkül, hiszen ennek hatására kérte fel őt a Stoker család, hogy Dacre Stokerrel együtt működve írja meg a Drakula hivatalos előzménytörténetét. Barker igazán briliáns mesélő, mesterien keveri a szálakat és félelmetesen tudja borzolni a kedélyeket, pattanásig feszíti a húrt. 

A negyedik majom elolvasásához a végső nagy lökést a trilógia második részének megjelenése adta meg. Úgy érzem, hogy kicsit rossz időszakot választottam ennek a komor hangulatú, pszicho-thrillernek az elolvasásához, emiatt nem is tetszett annyira, amennyire jó ez a könyv. Karácsony előtt kezdtem bele és tegnap fejezetem be. Bár a végére igazán megkedveltem a történetet és a szereplőket, kivéve az őrölt Négy Majom Gyilkost. 

A történet felütése egészen zseniális. Az író azzal indít, hogy egyik reggel a helyi busz elé veti magát egy férfi, akiről azt feltételezik, hogy ő az évek óta üldözött Négy Majom Gyilkos. Ez a sorozatgyilkos a híres keleti tanítás szerinti három majom "szabályai" mentén szedi az áldozatait. Először az áldozat levágott fülét küldi el a családjának, mondván Ne halld meg a rosszat!, majd következnek a szemgolyók - Ne lásd meg a rosszat!, végül, pedig a nyelv - Ne beszéld a rosszat! Csakhogy gyilkosunk szerint létezik egy negyedik majom is, a legfontosabb, aki azt hirdeti, hogy Ne cselekedd a rosszat! 

4MGY nem az áldozatait bünteti, hanem rajtuk keresztül a szeretteiket egy-egy elkövetett, de ki nem derült bűnükért. Ezen a ponton érdekes lélektani kérdések vetődtek fel, hiszen itt egy olyan gyilkosról van szó, aki a rosszakat bünteti. Persze választhatott volna enyhébb módszert is a szeretteik megkínzásánál, végül megölésénél, de tény, hogy minden embernek a családja a legfájóbb pontja. Összességében ártatlanokat bántott, amiért erkölcsileg elítélendő, de ha azt nézzük, hogy az ő feláldozásával egy sokkal nagyobb dolgot vitt véghez, akkor talán mégsem annyira rossz. Sajátos módszerekkel, de megszabadította a társadalmat jó néhány vétkestől, akik talál sohasem lepleződtek volna le. Az is rossznak tekinthető, aki csak a vétkeseket bünteti? Itt elég sok hasonlóságot fedeztem fel a Dexterrel, csak a regény lapjain nem igazán volt szerethető a gyilkos karaktere, annak ellenére, hogy sokszor értettem vele egyet. 

Előző áldozataihoz hasonlóan itt is egy füllel kezdődik minden, csakhogy mivel a gyilkos halott, a nyomozó csoportnak minél előbb meg kell találnia az elrabolt lányt, mielőtt belehal a vízhiányba. A gyilkosnál talált napló és a morzsaként elszórt nyomok mentén haladva őrült hajsza indul az idő ellen. A nyomozás során Sam Portert és csapatát követhetjük figyelemmel, akik több fronton támadva próbálnak minél többet megtudni a gyilkosról, annak érdekében, hogy nyomára bukkanjanak az utolsó áldozatnak. Érdekes volt a munkájuk menetéről olvasni, miből milyen következtetéseket vonnak le, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre. Ezzel párhuzamosan Porterrel együtt mi is olvashattuk a naplót, ami a gyilkos gyerekkorát mutatja be, illetve válaszokkal is szolgál, miért is lett olyan, amilyen. Imádtam, hogy egyszerre olvashatunk a gyilkos és a rendőrök munkájáról is. 

Az írásmód Barker többi munkájához hasonlóan nagyon könnyed volt, a rövid jól tagolható fejezetnek köszönhetően gyorsan lehetett haladni az olvasással. Azonban volt benne jó pár olyan rész, ami annyira gyomorforgatóra sikeredett, hogy meg kellett állnom olvasás közben. Az író nagyon részletesen és valósághűen leírta gyilkosunk véres tetteit, amit nem volt egy leányálom végig olvasni. Nagyon érdekes volt belesni ennek az őrülnek a gondolataiba. És a lezárás valami fantasztikus volt. Alig várom, hogy belekezdjen Az ötödik áldozatba, úgy érzem most az időzítés is jó lesz. 

Véleményem: 8/10