Nagy regényes kihívás - Január ⧫ Nádas Péter: Világló részletek

Az év elejét azzal az elhatározással kezdtem el, hogy a 2019-es évben fogom bepótolni a nagy regények terén keletkezett hiányosságaimat. Az utóbbi időben rengeteg jó nagy regény, azaz 600 oldalnál vastagabb könyv került fel a polcomra, amiknek az olvasása egyre csak csúszott. Úgy éreztem enélkül a kihívás nélkül soha nem fogom őket elolvasni, ezért elhatároztam, hogy minden hónapban elolvasok egy nagy regényt. Az eredeti kihívást ide kattintva olvashatjátok.

Elérkezett a január és sikeresen befejeztem az első betervezett könyvet, ami nem más, mint Nádas Péter gigantikus két kötetes, életrajzi ihletésű vissza emlékezései, a Világló részletek. Bevallom őszintén egy kicsit csaltam ezzel a könyvvel, mivel még tavaly kezdtem el és idén sikerült a végére érnem. Nah de nézzük is meg közelebbről Nádas Péter utolsó nagy regényét.

Előtte nem olvastam még Nádas Pétertől semmit. A Világló részletekről csupa jót hallottam, ezért bele is vetettem magam az olvasásába. Nagyon sokáig tartott és nem csak a terjedelme miatt, ami meghaladja az 1200 oldalt, hanem a szerkezete sem volt a segítségemre a gyorsabb haladás érdekében. Ugyanis Nádas Péter nem fáradt azzal, hogy tagolja nekünk az irományát, csak mondta mondta a történeteket sűrűn, tömören 1200 oldalon keresztül. Sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy bármennyit is olvasok belőle sehogy sem tudok haladni a kötetekkel. Ráadásul az is bennem volt, hogy emiatt a könyv miatt a többi olvasmányommal sem tudok úgy haladni, ahogyan azt én szeretném. Pedig, amikor belemélyedtem az oldalakba semmi bajom nem volt a nyelvezetével, hiszen nagyon élvezetes, érdekfeszítő stílusban ír, csak egyszerűen túl tömör és levegőtlen volt a számomra. A vége felé már komolyan rá kellett kényszerítenem magamat, hogy a kezembe vegyen és fejezzem már be végre. Mondjuk az sem segített, hogy sok szünetet tartottam a két kötet között, illetve, hogy mindig muszáj volt még valamit olvasnom vele párhuzamosan.

Magát a történetet sem mondanám szokványosnak, hiszen az író az emlékeiről beszélt vége láthatatlanul. Visszaemlékezései sokfelé ágaznak a gyerekkorától kezdve napjainkig. Nem lineárisan haladva mesélte el élete és családja történetét, hanem össze vissza csapongott, pont úgy, ahogyan az emberi emlékezet is működik. Ez is sokszor megnehezítette számomra z olvasást, hiszen váltások nélkül ugrált térben és időben.

Kemény olvasmány volt, nagyon megszenvedtem vele. Megérte elolvasni, mert rengeteg érdekes dolgot tudtam meg történelmünkről, főleg a második világháborúról. De ha újra a kezembe akadna már nem olvasnám el.

Véleményem: 6/10