Ok-okozati összefüggések egy furcsa lány személyiségében ⧫ Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Az Eleanor Oliphant köszöni, jól van egy hatalmas hullámot indított el, szó szerint a csapból is ez a könyv folyt a megjelenését követő időkben, de hatása mit sem kopott azóta. Már a cím is mélyebb értelmet sugall, hiszen általában jellemző az emberekre, hogy aki meggyőződéssel állítja magáról, hogy vele minden rendben van és neki aztán tényleg nincs szüksége segítségre, az van a legnagyobb bajban. A könyv első fejezeteit olvasva az ember azt gondolja ez csak egy egyszerű kis történet egy lányról, aki túlságosan magába zárkózott és érdektelenül szemléli a világ történéseit. Azonban korántsem ilyen egyszerű Eleanor helyzete. Ez nem egy szokványos történet egy introvertált személyről, aki valamilyen eseménynek a hatására fokozatosan és nagyon lassan, de elkezd nyitni a külvilág felé. 

Nem, Hölgyeim és Uraim! Eleanor Oliphant élete sokkal bonyolultabb, mint azt a laikus szemlélő gondolná, egy olyan traumát próbál furcsa viselkedésével feldolgozni, amit épp ésszel talán fel sem tud fogni az olvasó. 

Engem nagyon megfogott a könyv felütése. Eleanor rögtön arról kezd beszélni, hogy ő egy irodában dolgozik, ami valószínűleg azért tetszett, mert én is irodai munkát végzek. És ezt az amúgy nehéz és összetett munkát annyira nehéz definiálni, mert amikor egy irodában dolgozó a munkájáról kezd beszélni többségében az jön le, hogy milyen unalmasak a napjai. Eleanor, pedig iszonyú szarkasztikusan és frappánsan nyilvánult meg a munkáját illetően. Abszolút meg tudtam érteni őt, azonnal belopta magát a szívembe, a sarkalatos gondolkodásával és a szigorú szabályok mentén működő életével. 

Eleanor ugyanolyan pontos, precíz és rendezett a magán életében is, mint a munkájában. De ahogyan beszél a mindennapjairól lejön, hogy valami még sincs rendben ezzel a lánnyal. Az író lassan csepegteti az információ morzsákat, amiből már meg lehet sejteni bizonyos dolgokat, de tudni nem tudunk semmit, hiszen Eleanor sincs pontosan tisztában a történtekkel. 

Élete óramű pontossággal zajlik. Hétköznaponként ugyanakkor ér be a munkahelyére és mindig ugyanabban az időpontban távozik, esténként egyedül megvacsorázik, majd tévét néz vagy olvas, nem mozdul ki, ugyanis nincs senkije. Péntekenként munka után elmegy a Tescoba mirelit pizzát és 3 üveg vodkát venni. Az erős érzelmek eltompítására kitűnően hat a vodka. Hétfőn, pedig minden kezdődik elölről. Talán Eleanor életében semmilyen változás nem történt volna még hosszú ideig, hogyha nem találkozik új munkatársával Raymonddal. 

Raymond valamit lát a lányban, ami arra készteti, hogy barátkozni kezdjen vele, a férfi, pedig apró, de biztos lépésekkel mozdítja ki a lányt a komfort zónájából és elkezd felépülni szociális élete. Nagyon jó megoldásnak tartottam az írónő részéről, hogy az ő kapcsolatukat meghagyta a barátság szintjén és nem fejlődött tovább szerelemig. Eleanor jelenlegi állapota nem is bírt volna el egy szerelmi viszonyt. Eleanornak csak egy barátra volt hatalmas nagy szüksége. Olyannyira szabad és nyílt volt az egymáshoz fűződő viszonyuk, hogy Raymond egy másik nővel is randevúzott. Bimbódzó barátságuk segítségével folyamatosan feltárultak az olvasó előtt az Eleanort ért szörnyű traumák. Fokozatosan fejtődik fel a fátyol, ami alatt eddig Eleanor élt, biztonságos, tompa tudatlanságban. Először a jó, majd a rossz napokba kaphatunk betekintést, amikor minden felborul Eleanor életében. Nem szeretném tovább fejteni az eseményeket, megtartva a végső csattanó élményét az olvasónak. 

Meg kell mondjam nem erre számítottam néhány fejezet után, de nagyon tetszett az az írásmód, ahogyan ezt a durva témát az írónő felvezette és tálalta. Könnyű olvasmányos stílusa miatt, pedig nagyon jól lehetett haladni. Az én esetemben a karácsony környéki olvasás miatt halogattam kicsit, mivel a regény lapjain tombol a nyár. 

Eleanor Oliphant egy igazi kis gyémánt. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy elolvashattam. 

Véleményem: 10/10