Fontos nőjogi regény ⧫ Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Naivan azt hittem, hogy Az öröm titkának őrzői folytatása a Bíborszínnek. Hozzám hasonlóan talán sokan mások is bedőltek ennek az úgynevezett érzéki csalódásnak, hiszen a főszereplővel, Tashival már a Bíborszín lapjain is találkozhattunk. Azonban a szerző rögtön az előszóban nyomatékosan leszögezi, hogy ez nem egy folytatás. Egy olyan karakter története került kibontásra, aki régóta kísérte az írónőt. Tashi szerepe, tettei és döntései a Bíborszínben előre vetítették mind az írónak, mind pedig az olvasónak, hogy ebben a lányban sokkal több lakozik, mint azt a felszínen sejteni lehet.
Alice Walker megint nem egy hab könnyű témához nyúl, hiszen az afrikai törzsekre jellemző női beavatási szertartást, azaz a körülmetélést járja körbe. A szerző részletesen dolgozza fel magát a művelet elvégzésének a folyamatát, a brutális csonkítás testi és lelki következményeit. Minden oldalról megvizsgálja ezt a brutális törzsi szokást, hiszen megszólal Tashi, aki emiatt a beavatkozás miatt egy életre megnyomorodott, a férje, Adam, aki Tashihoz hasonlóan a pokolban kénytelen élni, Raye a pszichológusa, aki segít rálépni a gyógyulás útjára, sőt még M'Lissa is megszólal, aki a törzs tsungájaként az összes körülmetélést végzi. Tehát minden oldal megnyilvánul, a jó és a rossz, az áldozat és a csonkító.
Tashi, az olinkák törzsébe tartozik. Szerencsésnek mondható, hiszen az anyja nem végeztette el rajta a beavatási szertartást, mivel abban az időben kezdték elözönleni Afrikát a változást hozó misszionáriusok, akik megpróbálták jobb belátásra bírni az olinkákat. A törzs férfi és női tagjai egyaránt az arcukra tetováltatták a törzs ősi jeleit, ami összetartozásukat szimbolizálta. A nőknek komolyabb megpróbáltatásokat kellett kiállniuk annak érdekében, hogy rendes, tiszteletre méltó olinka nő váljon belőlük. A hagyományok iránti tisztelet, a kiközösítéstől és a félelem amiatt, hogy a körülmetéletlen nőket nem veszi el senki feleségül, megbénítja a törzs tagjait, nem szegülnek ellen ennek a barbár rítusnak.
Valahol érthető Tashi, miért végeztette el magán fanatikus módon a beavatási szertartásokat, annak érdekében, hogy a törzs teljes rangú tagjává válhasson. Ő ebben a közösségben született és élte az életét, ami a körülmetéletlensége és a tiszta arca miatt kitaszította magából. Egyszerűen csak nem akart kívülálló lenni, meg akart felelni a társadalmi konvencióknak. Az elfogadásért azonban hatalmas árat fizetett. Beavatása előtt lettek szeretők Adammel, a misszionárius fiával, aki később el is vette feleségül. Tashi a körülmetélés következtében lelkileg, testileg egyaránt megnyomorodott, pokollá tette a körülötte lévők életét is. Adam és Tashi Amerikába költöztek, hátha ott meglelik a gyógyulást és békében élhetnek. Tashi több pszichológust is elfogyasztott az évek során, hiszen egy afrikai nőnek egyáltalán nem olyan természetes az érzéseiről beszélnie, megnyílnia egy vadidegen előtt, mint egy amerikainak. A házaspárnak még azt a terhet is magukkal kellett cipelniük, hogy Tashi döntése miatt a gyermekük csak agykárosodással jött a világra.
Ez a könyv iszonyatosan kifacsarja az olvasót, hiszen roppant fontos morális kérdéseket vet fel egy valós létező problémáról. Iszonyatos belegondolni, hogy mennyi nő éli így a életét, testileg megcsonkítva és lelkileg megnyomorítva. A téma nehézsége ellenére nem esett nehezemre olvasni a lapokat, hiszen Alice Walker csodálatos tehetséggel képes a legborzalmasabb dolgokról is a lehető legszebben írni. Nálam nagyon betalált ez a történet és habár főleg a nőkről szól férfiaknak is érdemes elolvasni. A regény lapjain ugyanúgy megszólal Adam, Tashi férje is, elmesélve, hogy ő férfiként, hogyan élte meg a felesége szenvedéseit, hogyan próbálta túlélni a kapcsolatuk ezt a rengeteg megpróbáltatást, hogyan ment tönkre az élete egy kivágott húsdarab miatt, amit nem is az ő testéből távolítottak el.
Vélemény: 5/5
Vélemény: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése