Egy házasság krónikája ⧫ Tayari Jones: Egy amerikai házasság

Tayari Jones könyve nem egy szirupos, szerelemtől hevült házasság története, nem maga a megtestesült amerikai álom, mint amire a mű címéből következtetni lehet, hanem egy szívfájdítóan nehéz, nem mindennapi kapcsolat krónikája, ami a lehető legszélsőségesebb érzelmek skáláját mutatja be. Tayari Jones, afroamerikai írónő, egy afroamerikai házaspár viszontagságait beszéli el a mai Amerikában, ahol a bőrszín még mindig hátrányos megkülönböztetéshez vezet(het). Az írónő remekül árnyalja nemcsak a fehérek és a feketék közötti különbségeket, hanem a házaspár két tagja között húzódó társadalmi eltéréseket is.

Főszereplőink Celestial, a felső-középosztályból származó, jó neveltetésben részesült, fiatal fekete nő, akinek nem kell azzal törődnie, hogy miből fogja fizetni a villanyszámlát, kergetheti nyugodt szívvel az álmait, és Roy, a csóró fekete fiú, akit anyja és nevelőapja neveltek nagy szeretetben, emiatt nagyon gyorsan kialakult benne a szegénységből való kitörés ambíciója. Celestial és Roy kapcsolata még nagyon friss, hiszen a történet elején még csak másfél éves házasok. Kapcsolatuk már a kezdetektől fogva viharos, veszekedésekkel teli, sok ellentét húzódik közöttük a családjuk miatt, számos apró probléma és gond merül fel a mindennapok során is.

A történet akkor éri el csúcspontját, amikor Royt nemi erőszak vádja miatt bebörtönzik. Roy ártatlanul kerül a rácsok mögé, a kiszabott büntetés tizenkét év. Sok kérdés fogalmazódik meg, hiszen adott egy friss házasság, ami nem a legboldogabb alapokon nyugszik, több benne a vita, mint a békés együttlét. Vajon kibírnak egy ekkora megpróbáltatást? Itt már nemcsak arról van szó, hogy a felek el vannak választva fizikailag egymástól, korlátozott kommunikációs lehetőségek állnak rendelkezésükre, hanem a dolog társadalmi megítéléséről és hosszú távú lélektani hatásairól is. Friss házasként nagyon is bele tudtam élni magam Celestial helyzetébe – belegondolni is szörnyű, hogy egy szerencsétlen véletlen miatt legyünk elszakítva egymástól több mint egy évtizedig. Celestial kénytelen folytatni az életét abban a tudatban, hogy a férje egy olyan bűn miatt ül börtönben, amit valaki más követett el. A regény nagyon erélyesen veti fel a rasszizmus kérdését, hogy milyen nehéz egy fekete férfinak boldogulnia a 21. század „szabad” Amerikájában, mennyire kell vigyáznia, hogy ne legyen rosszkor rossz helyen. 

Ez a könyv nem a cselekmények sodró áradatával, hanem az érzelmek elsöprő erejével nyűgözi le az olvasót. Végigkövethetjük Celestial és Roy kapcsolatának különböző fázisait, hogyan változtatják meg mind a két felet Roy bebörtönzésének következményei. Meddig kell erkölcsileg feladni az életedből egy darabot? Meddig ildomos várni, mielőtt beadnád a válási papírokat? Felróható-e a kint lévő félnek, hogy a válás mellett teszi le a voksát? Maradni egy névleges házasságban vagy egy idő után továbblépni? De mennyi legyen az az idő?

Nagyon tetszett, amikor a szereplők visszatértek a régimódi levelezéshez. Tökéletes írói megoldás, hiszen sokkal érdekfeszítőbb a leveleket olvasni, mint kétperces telefonos párbeszédeket. Érdekes megfigyelni, hogy a levelek során a felek sokkal jobban meg tudtak nyílni a másiknak, mint a házasságuk együtt töltött ideje alatt. Figyelemre méltó mind Celestial, mind Roy fejlődése a regény során – utóbbié igencsak látványos, hiszen őt a börtönévek tették azzá a jó emberré, akivé válni szeretett volna, de enélkül a tapasztalat nélkül talán nem sikerült volna neki. 

Nem mondható el a regényről, hogy habkönnyű olvasmány volna, hiszen kemény és súlyos témákat feszeget, viszont ezt olyan természetes és gördülékeny stílusban teszi, hogy egyszerűen alig lehet letenni. Az egyik legjobb karakterközpontú regény, amit az idén olvastam.

Vélemény: 4,5/5