Szörnyű disztópia egy génmódosított világról ⧫ Margaret Atwood: Guvat és Gazella - MaddAddam-trilógia 1.

Atwood nevéhez legtöbbször A szolgálólány meséjét párosítjuk, pedig a kanadai írónő jóval több disztópikus történetet tartogat még számunkra. Kétség kívül a szolgálólány sikerei betonozták be őt a magyar kiadók kínálatába is. A Jelenkor kiadó egymás után adja ki a regényeit szebbnél szebb borítókkal. Az idei év nagy durranása a MaddAddam-trilógia, aminek a részei egy időben jöttek ki a Könyvfesztiválra, ráadásul gyönyörű szép borítót kaptak a kötetetek, ami miatt különösen kiemelkedő helyet foglalnak el a könyvespolcokon. Remek húzásnak tartom a kiadó részéről, hogy egyben jelentette meg az egész trilógiát nem sanyargatva a késleltetéssel a mohó olvasókat. Vizsgáljuk meg a történetet alaposabban. 

A Guvat és Gazella 2003-as megjelenése óta mit sem veszített aktualitásából, hiszen Atwood egy ijesztően valóságos disztópikus világot fest az olvasó elé, aminek csak a felszínét kapargatjuk az első kötetben. Megismerhetjük Hóembert, az utolsó(nak hitt embert?) egy olyan világban, amiben a génmódosítás vívmányai jószerével kipusztították az emberiséget. A Káosz előtt Hóember még csak Jimmy volt, aki abszolút nem illet bele ebbe a tudományos világba, hiszen ő csak a szavak művészetéhez értett, ami igencsak haszontalannak bizonyult ebben a korban. Nem tudjuk pontosan mikor játszódik a történet, de egy olyan jövő képet tár elénk, ahol a művészeti ágaknak (az írásnak sem) semmi hasznát nem veszik, minden a tudományok körül forog. Bolygónk túlnépesedése már nem egy távoli probléma, hanem a csupasz valóság, ami azzal fenyegeti az embereket, hogy egyre kevesebb, egyre silányabb minőségű élelmiszer jut minden egyénnek. A tudósok párhuzamosan kísérleteznek a népesség szaporulat csökkentésével és az egyre nagyobb mennyiségben előállítható élelmiszereken. Rengeteg genetikailag keresztezett fajt hoztak létre, például az extra szervek miatt tenyésztett gömböcöket vagy a fogyasztási célra létrehozott CsirkeBimbót. Ijesztő, de abszolút valóságos kép, nem?

Jimmy párhuzamosan van a jelenben és mesél a múltról, az idáig vezető útról, az emberiséget súlytó természeti csapásokról, a globális felmelegedésről, a pusztító vírusokról. A tudósok nem akarták a véletlenre bízni az emberiség sorsát, ezért kidolgoztak egy újnak mondható emberi fajt, akik immúnisak a jelenlegi világban lévő vírusokra, illetve minden olyan inger és ösztön ki van irtva belőlük, ami a romlásba taszíthatja az emberiséget. Ők a Guvatkák. De akkor kik is a cím adók, Guvat és Gazella?

Jimmy visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg a vírus kitörése előtti világot, ahol a szegények a vírusoktól kevésbé védett plebsztelepekre szorultak, míg a társadalom felsőbb rétegei a jól védett Kampuszokon éltek. Jimmy egyetlen barátja Glenn, felnőve a zseniális géntechnológus, Guvat lesz, aki bármi áron létre akarja hozni az emberiség méltó, tökéletes utódját. Guvat és Jimmy kapcsolata hullámzó és kihasználáson alapul, hiszen ez a zseniális elme jócskán túlnő az egyszerű és nem túl okos Jimmyn. Viszonyuk akkor lesz igazán bonyolult, amikor bejön a képbe a gyönyörű, hányatott sorsú Gazella és egy érdekes szerelmi háromszög alakul ki. 

Az elején nehezen rázódtam bele az olvasásba, hiszen minden új és idegen volt. Mivel felváltva ismerhettük meg káosz előtti és utáni időszakot, nehéz volt összerakni a képet azokból az esemény morzsákból, amiket Atwood elszórt. Rögtön belecsapva a közepébe ebben a posztapokaliptikus világban csöppenünk, körbe véve a Guvatkákkal és mindenféle génmanipulált állattal. Szükségem volt egy jó száz oldalra, ami alatt teljesen összeállt a kép a fejemben és úgy tekintettem a görmenyekre, gömböcökre és kutyafarkasokra, mint létező fajokra. Atwoodra jellemzően kellett egy kis átállási idő a regény elején, de amint ezen túl voltam letehetetlenné vált a könyv. A MaddAdam esetén a másik két kötetet pillantok alatt elolvasom majd, mert a történet annyira be szippantantott, hogy csak arra tudok gondolni, mi fog még történni, hogyan fogja még jobban megcsavarni Atwood ezt az amúgy is csavaros történetet. 

Nem tudok jobb jelzőt, mint, hogy atwoodi. Ez a sötét borongós légkör, ami mégsem nyomasztó vagy félelmetes, de nagyon is valóságos. Többi alkotásához híven itt is felmerülnek olyan fontos idealista és erkölcsi kérdések, hogy 'Meddig mehet el egy ember?', 'Mikor válik az alkotás rombolássá?', Joga van-e valakinek ahhoz, hogy magára vegye Isten szerepét: új fajokat teremtsen és meghatározza ki élhet ki halhat meg?'. Ennek az intelligens disztópiának a sorai közé keveredik az összes fontos erkölcsi kérdés, ami valaha is érdekelte az emberiséget.  Az egész regény, de különösen a vége rengeteg kérdést vetett fel bennem azzal kapcsolatban, hogyan fog folytatódni a történet. Remélem még több információt kapunk majd az új világról és azokról az időkről is, amik a Káosz kialakulásához vezettek. Jó lenne alaposabban megismerni Guvatot és Gazellát is, mert ebben a kötetben tényleg csak egy sovány kis ízelítőt kaptunk múltjukból, jelenükből, gondolkodás módjukból. Margaret Atwood egy olyan zseni, akit mindenkinek olvasnia kellene.

Vélemény: 4/5