Távoli jövő vagy közeli valóság? ⧫ Joanne Ramos: A farm

Az utóbbi időben a kiadók nagyon elkényeztettek minket, olvasókat a rengeteg jobbnál jobb megjelenéssel, nemzetközi és hazai újdonságokkal. Ebből a hatalmas kínáltból, sőt lassan ránk telepedő túlkínálatból is kimagaslott Joanne Ramos debütáló regénye. Véleményem szerint a kiadó egy picit rosszul fogta meg a regényt és a húzóerőt jelentő Margaret Atwood nevével próbálták meg eladni a közönségnek. Sokszor hasonlították a kultikus Szolgálólány meséjéhez is, emiatt sok embernek okozhatott csalódást, mivel ezek után mit is várhat az olvasó? Egy durva és drasztikus disztópiát, egy modern szolgálólány meséjét, ahol a vallási kultusz alapja a pénz és a horozók mind rossz körülmények közül jövő bevándorló nők, akik a Farmban látják a nyomorból való kitörés egyetlen lehetőségét. Azonban ha lecsupaszítom az elvárásaimat és nem hasonlítgatom a művet semmihez egy nagyon realisztikus, sodró lendületű történetet kapunk, amihez igazán nem kell messzire tekinteni, mert a béranyaság akár beszélünk róla akár nem, virágzik és szerves részét képezi a gazdagok mindennapjainak. 

Ha nagyon hasonlítgatni akarám a történetet valamihez, Cesete Ng Kis tüzek mindenüttje jut eszembe. Talán azért, mert mind a két regény szerzője bevándorló és mind a kettejük történetében fonots szerepet játszik mások gyermekének a kihordása, ilyen vagy olyan perspektívából megközelítve. 

Az első 20-30 oldal után azért lejön az olvasónak, hogy ez nem egy disztópikus történet lesz, egy napjainkban játszódó regényt olvashatunk, melynek lapjain Ramos a nehéz helyzetű, keveset méltatott és kevésszer megjelenő bevándorlók és a gazdagok helyzetével játszadozik. A szerző maga is a Fülöp-szigetekről származik, azonban a legtöbb filippínó bevándorlóhoz képest Ramos helyzete sokkal " szerencsésebb", hiszen neki megadatott az amerikai álom. Ezt a regény utószavában fejti ki, hogy nem is szerencséről van szó vagy jobb, másabb munkavégzésről, mint a többi filippínó esetében. Neki egyszerűen ezeket a lapokat osztotta az élet, hogy kiemelkejen a tömegből. Származása és élettapasztalata miatt azonban nagyon valósághűen tudja ábrázolni a bevándorlókat érő viszontagságokat, a felemelkedésért való elkeseredett küzledmüket. 

A regény négy nagyon különböző nő szemszögéből mutatja be a történetet, más a származásuk, neveltetésük, családi hátterük, ambiciójuk. Jane a frissen "elvált" kisgyerekes anyuka, aki nemrég érkezett a Fülöp-szigetekről Amerikába a jobb élet reményében. Jane államokban élő unoknővére, Ate hatására indult útnak. Ate már a 70-es éveiben jár, csecsemőgondozóként legendás karriert futott be, távolról támogatja családját és duzzasztja vagyonát, az esze semmi máson nem jár csak a pénz csináláson. Mae a Farm, a Golden Oaks mondhatni operatív vezetője, aki szintén bevándorló, de olyan hihetelen kapzsisággal van megáldva, hogy magasan kiemelkedik a többi bevándorló tengeréből és ő maga irányítja a sorsukat. Regaen az egyetlen nem bevándorló elbeszélő, színtiszta amerikai, aki csak amiatt válallja a béranyaságot, hogy kiszabaduljon az apai akarat és nyomás béklyójából. 

Ebből a négy nagyon különböző szempontból ismerhetjük meg a Golden Oaks történetét és működését. A regény inkább a Farm működésének mindennapjainak ekteti a hangsúlyt, mint az írónő által felvetett problémák mélyebb tárgyalására. A problémák kapargatása felszínessé is tehetné a regényt, azonban nem kell minden könyvnek az összes felvetett problémát megoldania vagy reflektánia rá. Hagyni kell valamit az olvasónak. Az írónőtől bőven kapunk elmélkedni valót, hiszen már az egy nagyon különleges helyzet, hogy milyen érzés kihordani más gyermekét, illetve milyen mással kihordatni a gyermekemet. 

Engem sokkal jobban zavart, hogy a szereplők semmilyen jellemfejlődésen nem estek át, pedig a több, mint 400 oldalon azért lett volna rá lehetőség bőven. Jane roppant egyszerű felfogással csöppent bele az események sodrába, ha lehet ezt mondani még annál is egyszerűbben távozott a végére. Regaen sem mutatott nagy aktivitást ilyen szempontból, sőt kicsit azt a benyomást keltette, mint akinek az agyából kitörölték a Golden Oakson töltött nem túl kellemes hónapok emlékét. Egyedül Ate karakterének nem fejlődése volt megengedhető, hiszen idős asszony létére aligha változhatott valamit. Mae lehetett volna a legizgalmasabb személyiség, de sajnos maga az íónő sem tudta eldönteni, hogy lelketlen üzletasszony legyen vagy egy csetlő-botló, bűnbánó nő a férfiak durva világában. 

Ez egy olyan regény, amit érdemes elolvasni, sőt újraolvasni is, hiszen nagyon sok társadalmi és morális kérdést vet fel. Mennyire lehet kihasználni egy nőt? Valóban mi birtokoljuk a saját testünket? Hogyan hat az életünkre, ha áruba bocsátottuk a testünket? Milyen lelki vonzatai vannak egy olyan gyermeket kihordásának, aki nem a sajátunk? Milyen hatása van egy nőre, ha nem a saját gyermekét hordja ki és szüli meg? Lehet-e ugyanolyan erős a kapocs anya és gyermek között, ha már az anyaméhben nem voltak szimbiózisban? A béranyák által kihordott gyermekeket éri később ebből származó bármilyen hátrány? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a könyv. Ne várjátok, hogy válaszokat kaptok, de egy nagyon jó alapot biztosít a gondolatok szabad folyásának. Olvassátok el mindenképpen!

Vélemény: 4/5