Az örökletes traumák regénye ⧫ Finy Petra: Marlenka

Finy Petra Marlenkája nem olyan édes, mint egy szokváyos desszert. Sokkal inkább az ízek színes kavalkádja, az érzelmek széles skálája: keserű, mint maga az élet; sós és izgalmas; édes és kedves; néhol rossz szájízt hagy maga után, de mindenekelőtt életszagú és élttel teli. A könyv mesél nehéz sorsokról, egy család generációkon átvelő történetéről, a háború sújtotta Budapestről, személyiségfejlődésről, szerelmekről, házasságokról, megbocsátásról és új kezdetekről. A regény nemcsak a családregény jegyeit horodozza magán, hanem a történelmi regények jellemzőit is, egy izgalmas történelmi szál segítségével feltárul az olvasó előtt a nyilas rémuralom időszaka. A történet súlyossága, nem ígér habkönnyű olvasmányt, azonban az írónő finom, apró, bohókás részletekkel oldja a jelenetek komor hangulatát, amitől igazán szerethető és életvidám az összkép.

A regény több idősíkkal játszva mutatja be Marlenka családjának bonyolult előéletét, pszichológiai mechanizmusát és a generációkon átívelő öröklődő sorsokat. Marlenka szinte félárván nő fel nárcisztikus apjával, hiszen korán elveszíti az édesanyját. Az anya nélkül felnövő lány nehezen találja meg a helyét a világban, hiszen az őt körülvevő nárcisztikus személyek lépten nyomon elnyomják. Először apja, majd gyerekkori barátnője és végül a férje személyében egyre csak gyűlnek körülötte a nárciszok. Élesen rajzolódik ki a regény oldalain ez a személyiségzavar és a vele párban járó áldozat szerep kiegyenlítetlen viszonya. A múlt perzselő sebeit nemcsak Marlenka viseli magán, hanem a gyermekei is ilyen-olyan mértékben. A nyilas házat megjárt nagymama félelmei visszatükröződnek nemcsak a lányában, hanem iszonyatos erővel hat unokájára, Pannira, aki szorongásos és pánikrohamoktól szenved, indokolatlanul fél a zárt terektől és az autóktól. 

A legidősebb fiú, Ferenc apja elvesztése után átvette a családfői szerepeket és szinte az anyja társává lépett elő. A legkisebb testvér Fülöp, bezárkózik saját világába. Állandó kivételezében részesül, mivel az anyja bűntudatát próbálja palástolni, amiért a gyermeke beteg. A szereplők más más tüneteket hordoznak magukban, amik abból a tarumából erednek, amit a nagymam elszenvedett a nyilas házban és a rémuralom évei alatt. Az írónő borzongatóan hitelesen mutatja be a Szthelo-gyerekek történetét és idézi meg Kun páter rémületet keltő alakját.

A regény legmegkapóbb részei, amikor maga a nagymama szólal meg, írja le a vele történt borzalmakat vagy csak egyszerűen számba veszi miért érdemes élni. Gyönyörű, szívhez szóló részek, a regény ékkövei. A könyv olvasása közben és utána is sokszor elgondolkodtam, beleképzeltem magam a szereplők helyzetébe, kivetítettem az eseményeket a saját életemre, számba vettem milyen át nem élt trauma hordozója lehetek én is. A Marlenkát olvasva megtalálhatjuk magunkat a szövegben, gondolatokat indíthat el a múltunkról és a jelenünkről, megtanít becsülni és szeretni az életet. Egy jó könyv felér egy jó terápiával. Ez a regény a legtökéletesebb irodalomterapeuta.

Vélemény: 5/5