Egy nem várt szerelmi történet ⧫ Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől

Valljuk be őszintén, hogy Hemingway a 21. század elejére kikopott az irodalomból, hiszen könyvei egyszerűen beszerezhetetlenné váltak, könyvtárakban kellett kutakodni és antikváriumokat végig járni, hogy az ember rábukkanjon egy-egy regényére. Eltűnt a köztudatból a legendárium, amit az író épített fel és táplált, pedig a világirodalomban keresve sem találhatnánk érdekesebb figurát Hemingwaynél. Korának valódi celebje volt, egy igazi irodalmi popikon. Hála a 21. század kiadó lenyűgözően szép kivitelezésű életmű sorozatának egyre több ember ismerkedik meg Hemingwayel vagy kerül újra elolvasásra sok év távlatában. A Búcsú a fegyverektől az életmű sorozat második része. 

A kötet címe alapján egy véres, háborús regényre számítottam. Megmondom őszintén, hogy a Hemingwayről keringő legendák is azt a benyomást keltik bennem, hogy a könyvei inkább férfiaknak íródtak, kevés női szereplővel, hogyha vannak egyáltalán nők a könyveiben ők vajmi kevés szerepet kapnak. Azonban hatalmasat kellett tévednem, hiszen ebben a kötetben jelen van az első világháború, azonban csak díszletként szolgál egy gyönyörű és szomorú szerelmi történethez. Ez a Hemingway kötet több szempontból is különleges, hiszen ez hozta meg számára a világhírt, az 1929-es megjelenést követően a történet vírus módjára terjedt a világirodalom palettáján. Másrészt a kötet erősen önéletrajzi elemeket használ fel, hiszen a főszereplőhöz hasonlóan Hemingway is önként vonult be az olasz hadseregbe, ahol megismerkedett egy ápolónővel, szerelmük 8 éven keresztül lángolt. Hemingway a regényben a háború viszontagságaira emlékezik és emléket állít Agnes von Kurowsky nővérrel való kapcsolatának. 

A háborús részek leírásakor sokszor volt olyan érzésem, mintha a 22-es csapdáját olvasnám. Ezek a részek tele voltak tesztoszteronnal, katonabarátságokkal, vérrel és verejtékkel. Szerettem ezeket a fejezeteket olvasni, ahol hömpölygött az élet a hadseregben, Hemingway nagyon hitelesen, ugyanakkor tökéletesen szépirodalmian írta le az eseményeket. Főszereplőnk, az amerikai Frederic Henry nem szolgált olyan hosszú ideig a fronton, a szolgálatot megszakító időszakokban, pedig szépen lassan kibontakozott a kapcsolata a szépséges angol ápolónővel, Catherine Barkleyval. A háborús időszak és a szerelmi szál váltakozása izgalmassá tette a történetet, jó ritmust adott az olvasásnak. Azonban meg kell mondani őszintén, hogy a szerelmi szál nekem nagyon sokszor túl érzelmes volt és olyan bugyuta, ami ma már elképzelhetetlen. Emiatt a háborús jelenetek jobban tetszettek, habár nem ezen volt a hangsúly. 

Catherine karaktere túlságosan alávetett szerepet vett magára ebben a kapcsolatban, ami engem nagyon bosszantott. Minden lehetséges szituációban alávetette magát a párja akaratának, szinte önálló gondolata sem volt, magát egyáltalán nem kímélte még várandósan sem. Valószínűleg a '20-as években ilyenek voltak a nők, Hemingway csak az akkori ideált vetette papírra és nem hímsovinizmusról van szó. A jelenben ezt olvasva szörnyen felháborítónak találtam ezt a bánásmódot és sajnáltam ezt a lányt, aki mindent odaad magából, de alig kap vissza valamit. Naivsága ellenére viszont voltak vagány húzásai is, hiszen házasságon kívül gyereket vállalni ebben az időszakban igazán tiszteletreméltó dolog. Az egész kapcsolat, az egymással szembeni ömlengő nyájasság nekem túl csöpögős volt és ma már elképzelhetetlennek tartom. 

A Búcsú a fegyverektől egy tökéletes őszi olvasmány, amit én nagyon szerettem. Különösen élveztem, hogy egy amerikai katona elbeszélésén keresztül kapunk képet az első világháború olasz fronton történt eseményeiről. Az olasz tájak és ételek leírása, a néha felhangzó olasz kifejezések olvasás közben engem is odarepítettek, abba a gyönyörű országba. A történet tragikus végkifejletéről természetesen nem ejtenék szót, mert nagyon elrontaná azok olvasásélményt, akik hozzám hasonlóan még csak most ismerkednek Hemingway műveivel. A látszat ellenére ez nem egy kifejezetten férfias olvasmány, ezért bátran ajánlom mindeninek. 

Vélemény: 4,5/5