Egy sötét történelmi komédia ⧫ Éric Vuillard: Napirend
A második világháború eseményei nagyon sok ember érdeklődési körének a közepén állnak. Történelem órákon is sokat foglalkoztunk ezzel az időszakkal, azonban a legtöbb tudásanyagot a könyvekből szedtem magamra, amik a legváltozatosabb nézőpontokból is képesek bemutatni ugyanazokat az eseményeket. Hiszen rengeteg fiktív regény és hiteles történelmi memoár áll a rendelkezésünkre, hogyha mondjuk a háború kitörésének előzményeit, a haláltáborokban uralkodó poklot vagy Hitler jellemét szeretnénk feltárni. Vuillard könyve is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy új, eddig ismeretlen nézőpontot ajánl, mégpedig azoknak a nagyhatalmú férfiaknak a szemszögét, akik az események ilyetén alakulásáért tehetők felelőssé. Nagyon tetszik a bátor borítóválasztás is a kiadó részéről, azonban nagyon mást kaptam, mint amire számítottam. Valahogy azt gondoltam, hogy az Ausztria bekebelezése előtti időszak tárgyalásairól és döntési mechanizmusairól olvashatunk dokumentarista jelleggel, pontról pontra haladva az eseményeken. Ezzel szemben kicsit összevisszának és csapongónak érzetem a történetvezetést. Úgy éreztem, hogy az író ezt a kisregényt az avatott szemeknek írta, azoknak, akik járatosak a második világháború eseményeiben, azoknak, akiknek nem kell pontról pontra elmesélni a napirendet.
Annak ellenére, hogy egy igen rövid, egészen pontosan 104 oldalas könyvről van szó viszonylag lassan tudtam haladni az olvasásával. Egy jól megírt történetről van szó, azonban a rövidsége miatt folyton az az érzés motoszkált bennem, hogy mindenbe csak belekapott az író, semmi sem lett megfelelően kifejtve. Emiatt kicsit összecsapottnak éreztem, holott egy nagyon is jó szerkesztett kötetről van szó.
Érdekes volt erről az időszakról, a döntéshozók szemszögéből olvasni. Milyen lehetett Ausztria vezetőjeként szembenézni a Führer akaratával és megtapasztalni karizmatikus személyiségét testközelből. Az események láncolatában megfigyelni a világ vezetőit, hús vér emberként ábrázolva, botladozva, hibázva, nem tudva pontosan melyik oldalra is kellene állni, hogyan lehetne kibújni ebből a szorongatott helyzetből. Voltak benne komikus pillanatok, amelyekről kiderült, hogy a stratégia részét képezték és természetesen olyan tudásanyaggal is gazdagodtam az olvasás során, amiről előtte nem is hallottam. Alapvetően érdekes olvasmány volt, azonban nem bántam volna, hogyha bizonyos események hosszabb kifejtésre kerülnek.
Vélemény: 3,5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése