Milyen is a tökéletes háztartás? ⧫ Marilynne Robinson: Háztartás

A Háztartás egy életmű sorozat befejező kötete vagy legelső része, attól függően honnan nézi az ember. Hiszen hazánkban utolsóként került kiadásra a szerzőnő első kötete, amivel lezárult Robinson irodalmi életműve. A vékonyka könyv szereplői végtelenül lassan csorognak keresztül az olvasón, mire kirajzolódik igazi jellemük. A történet sok kérdést és erkölcsi dilemmát hagy maga után, amikre az olvasó nem találja meg azonnal a választ. Az elbeszélés roppant lírikus, ami egyáltalán nem teszi könnyebbé a befogadását, hiszen a történet sem a témáját tekintve, sem pedig a nyelvezete miatt nem egyszerű olvasmány. Az egész könyvet átitatja a szomorúság, a gyász, a veszteség, az elsuhanó meg nem élt lehetőségek sora, egy élet, amely a fájdalmas múlt miatt nem kerülhet megélésre. Kétséget kizáróan szükséges a megfelelő hangulat és érzelmi állapot, amikor a leginkább be tudja fogadni ezt a nem mindennapi történetet az olvasó. 

A regény elején minden nagy és jelentőségteljes esemény megtörtént, melyeket követően a cselekmény borzasztóan lassan hömpölygött és szinte semmiről sem szólt. A történet egy döntéssel vette kezdetét és annak következményeivel, mi szerint egy férfi, egy messzi északi kisvárosban, a kitalált Fingerbone-ban telepedett le és alapított családot. A férfi szép karriert kezdett építeni a vasútnál, mely egy tragikus balesettel tört ketté. A vonat, amelyiken a férfi dolgozott szép csendesen zuhant a tóba az éjszaka leple alatt, a balesetnek nem volt túlélője. A férfi özvegye egyedül maradt három lányukkal, az idő múlásával a lányok is szépen lassan elhagyták az asszonyt. Évekkel később az egyik lány, Helen visszatért szülőházába, de csak annyi időre, hogy két kislányát anyja házának tornácán hagyja, majd belehajtott a tóba. A kislányokat nagyanyjuk nevelte halála pillanatáig, majd eltévelyedett, csavargó nagynénjükhöz, Sylviehez kerültek. 

A történetet a nagyobbik testvér Ruthie meséli el, keserűen és szomorúan, ahogyan ilyen események sokasága után válik az ember. Kezdetben Ruthie és Lucille mindenben azonosak voltak, ugyanazt szerették volna, hasonló mederben folyt az életük. A két testvér elkezdett élesen elkülönülni egymástól, a választóvonalat, pedig Sylvie idézte elő, az ő roppant különc nagynénjük. Általában szeretek különc emberekről olvasni, de Sylvie nekem túl sok volt, túlságosan elrugaszkodott, túl furcsa és elvont. Már már kínos volt olvasni, ahogyan a címbeli háztartást próbálja vezetni, ahogyan a lányokat igyekszik nevelni. Fájó volt a két testvér egymás ellen fordulásáról is olvasni, hiszen kicsit olyan érzésem volt a végére, mintha az egyik cserben hagyta volna a másikat. Annyira másként alakulhatott volna a történet, ha össze tartanak. 

Sokat vártam ettől a történettől és nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de egyszerűen nem ment. Annyira lassan haladtam vele, többször le is akartam tenni, vontatott volt a történet, oldalak szóltak a semmiről. Robinson kétségkívül jó író, de valahogy engem nem tudott megszólítani. Hátha csak az időzítéssel volt a gond és egyszer még rá tudok találni. 

Vélemény: 5/3