Paul Auster: New York trilógia - 3 történet New York utcáiról

A New York trilógia, Auster második regénye, pályájának elején keletkezett, egészen pontosan 1987-ben került publikálásra. Első regényével ellentétben azonban a New York trilógia már saját neve alatt jelent meg. Őszintén szólva, ha ez a könyv lett volna első találkozásom Austerrel nem biztos, hogy belopja magát a szívembe. Szerencsésen alakult, hogy a legfrissebb regényét, a 4321-et olvastam először. A könyv címéhez hűen, a regény három kisregényt foglal magában, amik különbözőségük ellenére nagyon hasonlóak és pont úgy tartoznak egymáshoz, ahogyan az íróhoz is. Látszik, hogy ennek a regénynek a megírásakor Auster még csak bontogatta írói szárnyait. Ugyanis beleírta saját magát, a feleségét, sőt a lányát is a történetekbe.

A három történet hasonló téma köröket dolgoz fel, hiszen mindegyik kisregényben valamilyen rejtélyes esemény történik, minek következtében a főszereplők nyomozásba kezdenek. Közös pont, hogy mind a három történet főleg New Yorkban játszódik, de előfordul pár Párizsi kilengés, valamint Bostoni látogatás is.

Az Üvegváros című elbeszélés főszereplője egy könnyű, detektívregényeket alkotó író, akinek a magánélete romokban hever a felesége és a kisfia halála után. Quinn egyik éjszaka egy rejtélyes telefonhívást kap. A hívó az Auster Nyomozóirodát keresi. Quinn egy idő után belemegy a játékba és magára ölti a magándetektív, Auster szerepét. Nyomozásba kezd egy érdekes családi ügy kapcsán, amitől teljesen becsavarodik majd.

A második történetrész, jogosan a Kísértetek nevet kapta. Szintén egy megfigyelésnek a részleteit tárja az olvasó elé, de iszonyatosan megfoghatatlan, szürreális módon. A szereplőknek nincs konkrét nevük, mindegyik egy színként van nyilvántartva. Ez a rész nagyon se füle se farka volt számomra. Ezen a ponton majdnem le is tettem a könyvet, sőt, ha ez lett volna életem első Auster regénye talán meg is tettem volna.

Az utolsó kisregényt, A bezárt szobát, viszont nagyon élveztem. Ott már meg-megcsillant az az Auster, aki a 4321-ben brillírozott. Az előző kettőhöz hasonlóan nagyon rejtélyes esettel állunk szemben, a főszereplő egy régi barátja rejtélyes módon eltűnik, csak a kiadatlan irodalmi életműve marad utána. Eltűnik, magára hagyva gyönyörű, várandós feleségét. Tényleg nagyon érdekes, ahogy az írók felkutatásával foglalkozó régi barát gondozásába veszi az életművet és egyengeti a sikeres úton a kéziratokat. De nem csak az irodalmi hagyatékot kezeli, hanem vígaszt nyújt a fiatal özvegynek, sőt át is veszi az eltűnt helyét és házasságot kötnek egymással. A történet elég kusza, mivel vannak jelek, amik arra engednek következtetni, hogy Fanshawe eltűnése csak megjátszott, tehát nem halt meg, de mivel ismeretlen okokból kifolyólag nem akarja, hogy megtalálják, homályban tud maradni. Ebben az utolsó részben a stílus gördülékeny volt már és csak úgy olvastatta magát, míg az elsőben nem annyira, de a másodikban iszonyatosan szenvedtem olvasás közben.

Tény, hogy a New York trilógia nem a legjobb regény, amit Auster valaha írt, de tényleg nagyon ígéretes kezdet.

Véleményem: 7/10