Paul Auster:4321 - Sorsok, döntések, életek

Paul Auster, regénye, a letehetetlen, zseniális, 4321 rögtön az egyik kedvenc regényemmé emelkedett, illetve az író is bekerült a kedvenc íróim egyre bővülő táborába. A regény, a Könyvfesztiválon debütált a magyar olvasók előtt. Első találkozásom Austerrel, de nem az utolsó. Először egy picit megijedtem a méretei miatt, hezitáltam, hogy belekezdjek-e az olvasásba vagy sem, de amint belekóstoltam Auster lehengerlő, gördülékeny mesélő stílusába, ami teljesen magával ragadott már nem volt bennem semmi kétely. Egyszerűen nem bírtam letenni és addig nyüstöltem a terjedelmes könyvet, amíg el nem olvastam az utolsó betűjét is.


Auster szinte egy lélegzetvételnyi idő alatt mutatja be Amerika 20. százai történelmének 70 esztendejét, 1900-tól egészen egészen 1971-ig. Nagy családregény, amibe igazán bele tud mélyedni az olvasó, de történelmi és politikai regény is, ami bemutat minden fontosabb eseményt, az 1929-es Nagy Gazdasági Válságot, az I. és a II. világháborút, a Koreai és a Vietnami háborút, elnökök beiktatását és letűnését, Amerika aranykorát Kennedy alatt és Amerika sötét oldalát, Johnson, Nixon és Hoover alatt. Bemutatja az amerikai popkultúrát, irodalmat és filmkultúrát. És persze New Yorkot. Az imádott és utált New Yorkot, ahol minden csodálatos és egyedi, ahol minden totálisan lepukkant pöcegödör.

A remek, mindent átfogó történelmi leírások mellett, a 4321 egy zseniálisan megírt fejlődésregény, ami azt mutatja be, hogy milyen lehetne az ember élet, ha az elágazásokban, így, úgy vagy amúgy döntenénk. A történet Archie Ferguson négy életét tárja az olvasó elé. A 4 Archie élete, soktényezős változók hatására válik el egymástól és folyik a döntései vájta mederben. Nem lehet azt állítani, hogy az Archiek élete, mindennapjai, sorsa csak a saját maga által meghozott döntések alakítják, hanem az életeiének körülményei és körvonalai is mindig mások. Az egyik életében a szülei együtt vannak, boldogan, de szegényen; a másikban az apja kőgazdaggá tornázza fel magát, ám szülei boldogtalanok és elválnak, majd mindketten az egykori szeretőikkel lépnek második házasságra; a harmadik verzióban Archie anyja megözvegyül; és így tovább.

Archie mind a négy verzióban más és más döntéseket hoz, mindig másokba lesz szerelmes, mindig másik egyetemet választ, de egy valami mindegyikben közös: az írás iránti vonzalma. Valahogy mindegyik szálban az írás kerekedik felül. Ez lehet akár újságírás, novellák vagy regényírás, műfordítás formájában, de mindig csak az írás. Semmilyen másik karrierlehetőséget vagy életutat nem kap az olvasó csak az írást. A regény nemcsak a sors szeszélyes játékainak különböző oldalait mutatja be, hanem beszél az írásról. Az írói kitartásról, a soha véget nem érő próbálkozásokról, az írás mögött lévő kemény munkáról, a sok pofonról és arról a kevés csókról, amit az íróknak osztogatna életük során. Picit olyan érzésem volt olvasás közben, hogy az író darabos, csavarosan megírt memoárját olvasom, amiben hatalmas szerepe van a választásainak és döntéseinek, de mindig vissza talált az íráshoz, mint örökös mentsvárhoz.

A karakter fejlődés magas szintjeivel találkozhatunk a regényben. Érdekes és elgondolkodtató a saját életünre is nézve, hogy mi lett volna ha az adott szituációban a hozott döntés helyett teljesen máshogyan döntöttem volna. Nagyon tetszett az a bravúr, ami a címet igazolta, hiszen kezdetben 4 különböző Archieról szólt a történet. Akik egyek és ugyanazok, mégis végtelenül különböznek egymástól. És ahogyan halad a történet egyesével búcsúzun el az Archiektól is, míg végül már csak egy marad. Nem tagadom, hogy volt olyan főszereplő, akit kevésbé kedveltem és volt olyan, akit igazán a szívembe zártam. Nem szeretném elbeszélni a történet részleteit, hiszen akkor lelőném a poént.

Auster igazán jól ismeri az emberi jellemet, mélyen és behatóan mesélt az amerikai történelemről és művészetről. Kézen fogva vezette át az olvasót az Amerikán eluralkodó rasszizmus hullámain, a hippi korszakon és a háborúkon, mind történelmi, mind pedig politikai szemszögből. Nagyon értelmes, roppant intelligens és szellemes. A szavak lágyan hulltak a papírra, hogy aztán utat találjanak, egyenesen az olvasó szívébe.

Véleményem: 11/10