Naplóbejegyzések a múltból ⧫ Dacre Stoker & J. D. Barker: Dracul

Fogjátok-e élvezni, egyáltalán érteni a Drakula előzménytörténeteként elhíresült regényt, hogyha nem olvastátok az eredeti könyvet Bram Stoker tollából? 

Ha bennetek is ez a kérdés merülne fel és vaciláltok, hogy melyik Drackula történettel vágjatok bele a halhatatlan vámpírlények szerteágazó történeteibe, mint én. Ne gondolkozzatok rajta egy percet sem! A Dracul egyszerűen annyira tökéletesen van megírva, hogy az olyanok számára is akik nem olvasták az eredeti művet, akárcsak én, teljes mértékben érthető a történet. Egy percig sem éreztem úgy az olvasás során, hogy bármi hátrányban részesültem volna, mert a Drakuláról származó összes tudásomat film adaptációkból szedetem össze. Sőt, még jobb is, hogy ezen a modernebb nyelvezetű regényen keresztül kezdtem el ismerkedni Drakula történetével. Valljuk be őszintén egy 1897-ben íródott könyvvel azért többet kell barátkozni, illetve kell egy kis idő, ameddig az ember ráveszi magát a klasszikusok olvasására. Nálam például majdnem 3 éve áll a polcon, Bram Stoker mesterműve. 

Nézzük meg egy kicsit közelebbről a Dracul alaptörténetét!

A történetet papírra vető szerzőpárosunk egyik tagja a Stoker család leszármazottja, illetve Bram irodalmi hagyatékának gondozója. A hagyaték számos olyan feljegyzést tartalmaz, ami nem került napvilágra: Bram naplóbejegyzései, az őt körülvevő történetek vázlatos leírásai, jegyzetek a készülő regényéhez, illetve a publikálást követő feljegyzések. Bram sajnos a regény eredeti kéziratát nem hagyta maga után, legalábbis az eredeti, szerkesztés előtti változatát. A fennmaradt feljegyzésekből ugyanis világosan látszik, hogy a könyv első, Londoni kiadása során a szerkesztő kihúzatta a regény első 101 oldalát, ami a történet lényegét adta és magyarázatul szolgált volna. Bram szerint, amit könyvében leírt az mind igaz, megtörtént és jól alátámasztható. Érdekes történelmi egybeesés, hogy abban az időben tevékenykedett Hasfelmetsző Jack, ezért a szerkesztő nem mert egy olyan horror történetet publikálni, ami elméletileg igaz történeten alapszik. A regény végén található szerzői jegyzetekből megtudhatjuk, hogy Bram az első 101 oldalon fejtette ki Drakula gróf és egy rejtélyes nő szerelmi történetét, ami magyarázatot adott volna Drakula teremtésre. 

A regény tulajdonképpen a hiányzó 101 oldal eseményeit próbálja rekonstruálni, válaszokat és magyarázatokat keresve a szörny keletkezésére. Egy másik megközelítésből mutatja be az eseményeket az olvasóknak. A középpontban nem kifejezetten Drakula áll, azaz Dracul, hanem a Stoker család.

 Bram mindig is beteges kisfiú volt, egy olyan korban szenvedett, amit a 19. századi orvostudomány állása szerint nem tudtak diagnosztizálni. A rejtélyes kór ágyhoz kötötte a kisfiút, a mozgás teljes hiánya miatt, szinte az összes izma elsorvadt, 7 éves koráig több olyan rohama volt, amik többször, majdnem halállal végződtek. A család mindent megpróbált annak érdekében, hogy Bram jobban legyen, de a kor legfejlettebb orvostudománya sem tudott rajta segíteni. A család szolgálatában állt, dadusként, a rejtélyes Ellen Crone. Ellen különös jellem volt: a szeme mindig más színben játszott; kecsesen mozgott, mintha a föld fölött lebegett volna; sokszor eltűnt napokra; a bőre mindig jéghideg volt; kerülte a napfényt. A házat mindig takaros rendben tartotta, a rá bízott gyerekek, pedig egyenesen rajongtak érte. Bram egyik szörnyű rohama alkalmával, Ellen dadus közbe lépett, valamit csinált a fiúval, aminek következtében Bram egy percig sem volt beteg az elkövetkező évek során.

Bram és a testvérei, Matilda és Thornley, egy rejtélyes haláleset következtében kezdik el felgöngyölíteni gyermekkoruk különös eseményeit. Nyomozást indítanak Ellen dadus rejtélyes eltűnése és más mélyebb összefüggéseket mutató rejtélyes halálozások ügyében. A Drakulához hasonlóan a testvérek hosszabb utazásra indulnak Európa szerte és előkerülnek olyan mellékszereplők, akik az eredeti mesében kulcs szerepet töltöttek be. 

J. D. Barkerről már renget jót hallottam, ezen a regényen keresztül, pedig magam is tapasztalhattam, hogy Barker milyen varázslatos mesélő. Az elbeszélés több szálon fut, ugrándozik az időben, illetve az elbeszélők is gyakran váltják egymást, amitől a történet igazán pergőssé és jól olvashatóvá válik. Ötletes megoldás volt a szerzőpáros részéről, hogy nem csak Bram Stoker naplójába olvashattunk bele, hanem a fontosabb szereplők naplóiba és leveleibe is. Így sok szemszögből taglalva láthattuk az eseményeket és olyan dolgok is a felszínre kerültek, amiket csak Bram naplóbejegyzéseit olvasva nem tudtunk volna meg. 

Az írók varázslatos, korhű légkört teremtettek, ezekkel a naplóbejegyzésekkel, újságcikkekkel és levélrészletekkel. Az elején aggódtam, hogy sablonos lesz a történet és persze volt benne rengeteg "vámpír tudományos" rész, amik ma picit elcsépeltnek tűnhetnek a sok különböző vámpír történet feldolgozás után. Gondolok itt a szentelt vízre, a feszületre és a fokhagymára. Viszont, hogyha belegondol az ember, hogy ez a regény az összes vámpír történet atyjának az előzménye, ezek a balgaságok teljesen megállják a helyüket, hiszen ebben az időben alakulnak ki ezek a jellemzők. 

A Dracul rögtön bekerült a kedvenceim közé. Ez egy olyan könyv, ami még azoknak is elnyerheti a tetszését, akik nem rajonganak a klasszikus horror műfajáért vagy nincsenek oda a halhatatlan élőhalottak varázslatos meséiért. Feszes tempóban zajlanak az események, letehetetlenül izgalmas olvasmány. Egyszerűen zseniális. 

Véleményem: 10/10