Stacey Halls: A lelenc

Stacey Halls nevével tavaly ismerkedtem meg, ugyanis ősszel jelent meg a 21. század kiadó KULT könyv sorozatában első regénye, a Familiárisok. Már a Familiárisokat is nagyon szerettem, ami a boszorkányperek világába kalauzolta el az olvasót, azonban A lelenc egy sokkal jobb regény lett. Hogyha választani kellene a két mű közül, feltétlenül ez utóbbit ajánlanám. 

A történet a 18. századi Londonban játszódik, Charles Dickens korában. Történetünk egyik főszereplője a 18 éves Beth, aki nemrégiben szülte meg házasságon kívüli gyermekét. Beth és családja szegénységben élő garnélaárusok a halpiacon, nem tudnak még egy éhes szájat etetni, a lány nem számíthat a gyermek apjára sem, ezért arra kényszerül, hogy beadja a kislányát egy lelencházba. Azonban ez nem annyira egyszerű, hiszen a korban a lelencházak férőhelyei végesek voltak, így csak bizonyos számú csecsemőt tudtak befogadni, amit a jó szerencse döntött el, sorsolás útján. Azok a kétségbeesett anyák, akik nem tudták gyermekeiket beadni sok esetben az utcán hagyták meghalni újszülöttjüket. Beth kislánya a szerencsések közé tartozott, aki helyet kapott a lelencházban. 

A regény tökéletes őszi hangulatot áraszt, hiszen London hideg és nyirkos részeire kalauzolja el az olvasót, legyen az a szegénynegyedek lepukkant bérházai vagy a büdös londoni halpiac. Nagyon hozza a korabeli hangulatot és életérzést. Tényleg Dickens regényeire hajaz számomra, mind a kor bemutatása, mind pedig a történet szempontjából. 

A történet elején végig követhetjük Beth életét az anyává válása, majd a gyermekéről való tragikus lemondása éveiben. Nagyon megható volt, ahogyan bemutatta ezeket a megterhelő folyamatokat, hiszen az anyaság testileg-lelkileg megviseli a nőket. A harcát, hogy elegendő pénzt tudjon összegyűjteni annak érdekében, hogy a kislányt újra magához vegye. A fordulat akkor következik be, amikor Beth hat évvel később, némi spórolt pénzzel az erszényében elmegy a lelencházba a kislányáért. Az ottani adminisztráció szerint a kislányért már másnap eljött az édesanyja és kiváltotta. Beth világa darabokra hullik és elkezdődik a lánya utáni keresés, melynek során az élet egy nagyon furcsa házba vezeti őt. 

Többet nem szeretnék mondani a történetről, ugyanis egy viszonylag rövid könyvről van szó, a maga 300 oldalával, az események iszonyatosan pörögnek. Egyszerűen úgy a legélvezetesebb olvasni ezt a könyvet, hogyha az ember ennél többet nem is tud róla. Imádtam ezt a történetet, mélységesen megérintett az anyaság témája, hiszen nemcsak a vérszerinti köteléket boncolgatja a könyvben, hanem a nem vérségi kapcsolatot is. A regény lapjain felmerül a kérdés, hogy melyik a fontosabb egy anya és a gyermeke kapcsolatában: a vérség vagy a neki nyújtott szeretet és a nevelés. Stacey Halls előszeretettel foglalkozik az anyaság és az anyává válás kérdésével. Nagyon várom már, hogy legközelebb milyen történettel örvendezteti meg az olvasókat.