Daphne de Maurier: A Manderley-ház asszonya

Az alaptörténettel pár éve találkoztam a Hitchcock féle feldolgozásban. Azonban a film után, ami az egyik kedvenc Hitchcock filmem lett – nem éreztem úgy, hogy el akarnám olvasni a könyvet. Pedig a kötet az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is rajta van. Mint olyan sok könyv esetében most is, az új Netflixes adaptáció hozta meg a kedvemet a történet elolvasásához.

A regény a ’30-as években játszódik, egy csendes vidéki birtokon Manderleyben. A birtok ura, Maxim de Winter első felesége, Rebecca tragikus halála után Monte Carlóba utazott, hogy ott kicsit felengedjen a gyásza. Ezen az idilli helyszínen találkozik fiatal főszereplőnkkel, akit rövid ismeretséget követően feleségül is vesz. Manapság ez nagyon furcsa lenne, hogy néhány találkozó után házasságot kötnek egymással, azonban ez a harmincas években teljesen reális volt, tekintve, hogy az ifjú Mrs. de Winternek nem volt semmilyen rokona, aki ellenezni tudta volna ezt a hirtelen döntést. Az ifjú házasok rövid nászút után hazatértek Maxim imádott birtokára, Manderleybe, ahol mindent beleng az előző feleség, Rebecca nyugtalanító, láthatatlan jelenléte.

A szerző nagyon sok zseniális írói eszközzel fokozza és tartja fent a történet feszültségét. Az elején nagyon lassúnak hatott az egész könyv, annak ellenére is, hogy tisztában voltam az eseményekkel. A lassúság nem is csoda, hiszen egy 1938-as regényről van szó, azonban miután szereplőink visszakerülnek Manderleybe annyira berántanak az események és az elbeszélés, hogy letehetetlenné válik a könyv. Nagyon tetszett, ahogyan az írónő végig játszik a két nővel, ezt a játékosságot remekül visszaadja a magyar címválasztás. A mű eredeti címe, Rebecca, amiből arra következtethet az olvasó, hogy ő lesz a főszereplő. Azonban Rebecca egy halott karakter, de mégis uralja a történetet és a szereplők életét. Ez egyszerűen zseniális, hogy egy elhunyt személy legyen egy regény főszereplője és ennyire elbitorolja a figyelmet az élőktől. Míg a magyar cím, A Manderley-ház asszonya mind a két nőre utalhat. Az sem véletlen, hogy nem tudjuk az új asszony nevét, a névtelensége mégsem zavaró vagy kirívó a történetben, szinte fel sem tűnik.

Ez a kettősség végig jelen van, hiszen az újdonsült de Winter házaspár folyamatosan két malomban őröl, mind kettőjük életét beárnyékolja Rebecca csak más-más aspektusból. Az új asszony minden napjait nem könnyíti meg a férje és a közte lévő hatalmas korkülönbség, hiszen a férfi sokszor bánik vele gyermekként, amire viselkedésével is ráerősít. Valamint az egész ház népét belengő Rebecca kultusz. Ez főleg Rebecca egykori házvezetőnőjének, Mrs. Danversnek a műve, aki annyira imádta egykori úrnőjét, hogy mai napig az ő szokásait tartja a háztartásban és tartatja be a személyzet többi tagjával is. Lenyűgöző a Mrs. Danversből áradó őrület, amivel még mindig a Rebecca iránti rajongásának adózik. Ahogyan halad előre a történet és fellebben a fátyol Maxim és Rebecca idillinek hitt házasságáról úgy alakul át az ifjú Mrs. de Winter is és válik egy igazi érett nővé, aki tudja hogyan tudja támogatni a férjét a nehéz időkben. Csodálatos volt végig követni a karakter fejlődését.

Ez egy lassabb lefolyású történet, egy igazán jól megírt gótikus regény, ami tökéletes téli olvasmány, hiszen főleg a hideg és nyirkos angol vidéki tájon játszódik, egy ódon kastélyban, ami csupa titkot rejt. Zseniális lélektani könyv, ami egyre mélyebbre rántja az olvasót az őrületben és a tébolyban, szépen lassan feltárva egy bűntény részleteit. Nem hiába kapott helyett az 1001 könyves listán. Zseniális! Ezt tényleg mindenkinek el kell olvasnia, mielőtt meghal.