Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője

Gabrielle Chanel a legélesebb késsel véste bele magát a divat történelmébe. Kreációi nemcsak a múlt évszázadot, hanem napjainkat is uralják, hiszen Chanelt viselni, ruha, kiegészítő vagy akár egy illat formájában ma is kifinomult ízlésről és gazdag pénztárcáról árulkodik. Életem folyamán jó pár könyvet elolvastam már ennek a nem mindennapi asszonynak az életéről, de messze menően ezt élveztem a legjobban, hiszen ebben a kötetben regényes formában élhetjük át élete egyik legrémisztőbb és legnehezebb időszakát. Nem mondhatni, hogy Chanelnek könnyű élete volt, hiszen korán árvaságra jutott miután az édesanyja halálát követően apja beadta a gyermekeit egy kolostorba, ahová soha nem tért vissza értük. Coco fiatalon félvilági nőként élte az életét egy gazdag úr vidéki birtokán, ahonnan az egész divat pályafutása útjára indult. A kezdeti segítség után saját vállalkozásba kezdett, ami hihetetlen népszerűségnek örvendett egész Párizsban, majd meghódította az országot is. Coco nevéhez fűződnek az egyszerű, jól szabott kosztümök, az elmaradhatatlan gyöngyök, a két színű cipők, a kis fekete ruha és az ikonikus parfüm, a N°5. A regény a parfüm köré szövődik, ugyanis a II. világháború kitörésekor, Coco üzlettársa ellopja a parfüm receptjét és az egész termelést átköltözteti Amerikába. Ezzel az izgalmas és kevésbé ismert történelmi ténnyel vezeti be a szerző az olvasót Chanel életébe. Az események végig ívelnek a II. világháború eseményein, amit Coco a Ritzben vészelt át egy náci tiszt szeretőjeként. 

A Párizs királynője egy nagyszerű történelmi regény, ami bemutatja Coco Chanel életének azon aspektusait, amik nem annyira köztudottak vagy titkolni valóak voltak az életében. Például, hogy ellopták tőle a N°5 receptjét, kémkedett a II. világháború idején, együtt élt egy náci tiszttel a háború alatt vagy állítólag volt egy gyereke, akit nem nevelhetett fel a sajátjaként. Ez a regény csupa intrika és cselszövés, roppant izgalmas fordulatokkal teli. A címe és a borítója alapján inkább gondolnánk egy nőies könyvnek, azonban pontosan olyan jó olvasmány lehet egy férfi számára is, hiszen tele van politikai cselszövésekkel, háborúval és jogi pereskedéssel. A jog beleszövése jól mutatja, hogy a szerző alapvetően jogász. 

A könyv nemcsak a benne leírt események miatt különleges, hanem az elbeszélésmódját tekintve is, ugyanis bizonyos részeknél Coco E/1-es narrátorként mondja el az eseményeket, máskor pedig egy egyes szám harmadik személyű narrátor veszi fel a történet fonalát. A szerző a narrátor mellett az idősíkokkal is játszik, a regény elején hol 1940-ben vagyunk, hol, pedig Coco múltjában járunk 1914-től kezdve. Ez a játékosság roppant izgalmas és pörgős olvasmánnyá tette a művet. Való igaz, hogy a vége felé már kissé hosszúnak és túlírtnak tetszett a könyv, végig faltam a lapokat, mert a szerző egy zseniális mesélő. 

Coco egy vérbeli modern nő, aki mindent előtérbe helyezett a karrierje érdekében, feláldozta a szerelmet, a családi élet lehetőségét, még a gyermekét is a szakmai siker oltárán. Sajnálatos, hogy a 20. század elején egy nő csak és kizárólag férfiak segítségével tudott kiemelkedni és karriert építeni magának. Ez Coco életpályáján is szépen látszódik, hiszen a Royallieuben töltött idő, valamint Étienne és élete nagy szerelme, Boy Capel segítsége nélkül nem tudott volna elindulni a pályán. Annak ellenére, hogy Chanel mennyi mindent elért az életében, sőt öröksége a mai napig virágzik egy nagyon negatív személyiség volt (legalábbis ez a regény úgy festi le). A történet kivételesen nem az áldozatok háború alatti túlélését mutatja be, hanem a felső tízezer még ilyenkor is kiváltságos életét. Bosszantó volt olyanokat olvasni, hogy Coco mennyire kiborult, amikor a Párizsból való menekülése közben nem kapta meg a vonaton a magán kupéját vagy hogy meg kellett állniuk a kocsival, amikor az SS elkezdte összegyűjteni a zsidókat, kiborult, hogy mindenféle kényelmi tárgy nélkül kellett meghúzniuk magukat a Ritz pincéjében bombariadó idején és még sokáig sorolhatnám az olyan dolgokat, amik számunkra, egyszerű földi halandóknak ismeretlenek.  Sőt először fel sem fogta, hogy egy valós, kegyetlen háború dúlja fel Európát vagy a zsidó kérdés súlyosságát. Végig a parfümmel volt elfoglalva. A regény nem valami pozitív személyként írja le őt, ennek ellenére a könyv baromi jó. 

A szerző jól bemutatja a Coco életét végig kísérő csalódásokat a férfiakban, ami azzal kezdődött, hogy az apja elhagyta őt, a szerelmei sorban léptek ki ilyen-olyan módon az életéből, hátba szúrta az üzlettársa és a fiával is elhidegült a viszonya. Élete hátralévő részére teljesen egyedül maradt, csak a munkájába tudott temetkezni. Sajnos a pályája ívéből keveset kapunk, de az már egy másik történet. Nem győzőm ismételni, hogy ez egy borzasztóan jól megírt történet, csak ajánlani tudom mindenkinek.