Modern rasszizmus - Jodi Picoult: Apró csodák [Small great things]

Gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg Picoulttal, azóta is elkötelezett rajongója vagyok az írónő munkásságának. Azonnal beszippantott a könnyed, izzadságszagtól mentes stílusa, amiben roppant csavaros, azonban mindennapos történeteit tálalta. Olvastam az összes könyvét, amelyik megjelent magyar fordításban és jó párat angolul is.
Követem Instagarmon, ezért tudtam, hogy idén írt egy új regényt, azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hamar megjelenik magyar fordításban, mivel a fordítói kapacitások eléggé telítettek, illetve sokszor vesznek elő egy régebbi, mondjuk '99-es művet. Hihetetlenül boldog voltam, maikor az idei Könyvfesztiválon rábukkantam a könyvre, méghozzá igen jutányos áron. Aztán persze a következő héten már meg is jelent magyarul a könyvesboltokban. Kicsit mérges voltam, amiért nem magyarul van meg a könyv, de aztán olvasás közben rádöbbentem, hogy mennyire szeretek angolul olvasni, más az élmény, valahogy mindig többet ad az eredeti szöveg, mint egy fordítás.

Jodi Picoult könyvhöz híven, több elbeszélőnk van, jelen esetben három. Ruth Jefferson, az afroamerikai ápolónő, Kennedy McQuarrie, kirendelt védő és a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető, Turk Bauer. A többi könyvéhez képest ez a három, megszólaltatott szereplő igen kevés, mégis tökéletes választás ennek a sokrétű problémának, a rasszizmusnak a bemutatására, hiszen minden oldal képviselteti magát. Ruth, a fekete létére elég magasra jutott ápolónő. Jó környéken lakik, saját háza és autója van, a fia neves egyetemre készül. Kétséget kizáróan ő vitte a legmagasabbra a családjából, hiszen az anyja házvezetőnő egy gazdag családnál, a nővére pedig a gettóban él öt gyermekével, akiket minimálbérből tart el. És ott a másik oldal a szélsőségesen rasszista Turk személyében, akinek horog kereszt van a halántékára tetoválva és megverte a saját homoszexuális apját. Illetve a semleges Svájc, Kennedy, látszólag csukott szemmel jár kel, szerinte a rasszizmus már leívelőben van, nem veszi észre, hogy mindenhol körül veszi őt a gyűlölet.

Az alaphelyzet egy véletlen. Rutht, a kórház egyetlen színes bőrű alkalmazottját beosztják a Bauer család mellé. Mekkora volt ennek az esélye? Egy a tízhez? Turk nem bírja elviselni, hogy egy fekete nővér viseljen gondot újszülött gyermekéről, ezért megtiltatja, hogy afroamerikaik gondozzák gyermekét kórházi tartózkodásuk alatt. Ez felvet bennem egy másik igen fontos kérdést. Mi a fenéért hagyta Ruth felettese, Marie idáig fajulni a dolgokat? Pontosan az ő feladata lett volna megvédenie és minden körülmények között kiállni a kórház alkalmazottja mellett a beteggel szemben. Ez egy felettes, egy főnök dolga. Segít érvényesíteni alkotmányos jogainkat, főleg Amerikában, egy nagyon egyenes demokráciában. Egy post-it cédula? Most komolyan! Ennél rosszabb döntést nem is hozhatott volna szerintem.

Szóval megszületett ez a borzalmasan amatőr döntés, aminek értelmében Ruthnak meg volt tiltva, hogy hozzáérjen a babához. Nem lett volna semmi probléma, ha a többi nővér nem hagyja egyedül Rutht a babával, mialatt a kis Davis Bauer nehezen, reszelősen vette a levegőt, el kékült. Ruth természetesen észlelte, hogy baj, nagy baj, de az adott nyakatekert helyzetben egy pillanatra elgondolkozott, hezitált a következő lépésen. Patthelyzet. Bajba kerül, ha nem nyúl hozzá a babához, akkor meg talán még nagyobba, ha hozzányúl. Személy szerint nem tudnám mit tegyek, lefagynék, mint egy ócska számítógép. Mire megérkezett a vészhelyzeti személyzet és Ruth parancsot kapott a CPR megkezdésére, már késő volt, a baba meghalt. Ezen a ponton kezd érdekessé válni a történet, a szülők ugyanis Rutht hibáztatják a gyermekük haláláért, a kórház sugallatára beperelik. A per, pedig kimaradhatatlan momentum minden Jodi Picoult könyvből.

Nagyon jól felépített mű, ami rengeteg kérdést hagy maga után az olvasó fejében, hatalmas méretű problémákat boncolgat, melyek igazán elgondolkodtatóak. Körülbelül a könyv feléig olyan érzésem volt, mintha a '60-as évek Amerikájában lennék, amikor tombolt a rasszizmus és a Ku Klux Klánnak is jelentős számú tagja volt, aztán apró kis utalásokból összeáll a kép, ez az itt és a most, a kegyetlen jelen, az aktuális amerikai választások zajlanak Trump és Clinton között. Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan modern, demokratikus társadalomban, mint Amerika még jelen lehetnek bőrszínbeli problémák. Nehéz erről a könyvről beszélni és még nehezebb lehetett megírni, hiszen témája parázsló viták kirobbanásához vezethet, pengeélen táncol benne a szerző, minden egyes mondatával. Bírálja az emberiséget, elítéli az emberi gyarlóságot, de ugyanakkor esélyt is ad a javításra Turk személyében. Lehengerlő, csodálatos, nyomasztó, olyan, mint maga az élet.

Értékelés: 5/5