Igazi klasszikus ⧫ Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
Az író igazi botrányhőse volt a magyar irodalomnak, személye miatt is roppant érdekesek alkotásai. Orvosnak készült, tanulmányai befejezését követően különböző pesti fürdőkben tevékenykedett orvosként. Az íráshoz már kora gyerekkorában is nagy hajlandóságot és tehetséget mutatott. Orvosi munkája mellett szorgalmasan alkotta novelláit, regényeit álnéven, amin híressé vált. Fő témája az elme betegségei, illetve különböző anatómiai problémák regényes formába öntése volt. Csáth Géza komoly morfiumfüggő volt. A szer először "véletlenül" került a kezébe, amikor tévesen tüdővészt diagnosztizáltak nála, majd rájött, hogy morfiumtól bódult fejjel olyan dolgokat tud papírra vetni, amiket józan állapotban soha nem lenne képes. Alkotási vágya következtében szokott rá csak igazán a szerre és rövid élete során igen termékenynek bizonyult. Provokatív témái és nem éppen prűdeknek való írásai miatt életében mindössze 9 írása jelent meg. Csáth igazán elismerté halála után vált.
Még megemlíteném Csáth Géza halálának botrányos körülményeit is. Élete utolsó évében elhatalmasodott rajta a paranoia, környezete félni kezdett tőle, ezért elmeosztályon kezelték. Egy alkalommal sikerült megszöknie, lelőtte a feleségét, majd sikertelenül öngyilkossággal próbálkozott. Végül pantopon-túladagolásban halt meg.
Az Egy elmebeteg nő naplója, saját naplója után az egyik legkiemelkedőbb alkotása. Mivel jóval a halála után adták ki, pontosan 1978-ban, nem tudjuk pontosan mikor keletkezett a mű. Mivel Csáth Géza a 20.század elején alkotott, a mű nyelvezete elég nehéz, kell egy kis idő, hogy az ember belejöjjön az olvasásba. Azonban olyan vékonyka a könyv, hogy mire sikerült belejönnöm és elkezdtem volna élvezni az olvasást, a történet már véget is ért.
A regény G. kisasszonyról szól, akit elmebetegséggel kezelnek. Sok diagnózis felmerül, a paranoid skizofréniától, a hisztérián át, a mániás depresszióig. Nagyon tetszett a regény felépítése, hiszen beleláthattunk a probléma diagnosztizálásának alapjaiba, illetve az írói hajlamot mutató beteg gondolataiba is. Rengeteg volt a regényben az orvosi szakzsargon és főleg a német nyelvű megszólalások, amik miatt nehezen lehetett haladni az olvasással.
Ennyire furcsán érdekes könyvet még soha nem olvastam, amikor tényleg bele lehetett pillantani egy őrült kusza gondolataiba, találgatták a motivációját és elemezték a viselkedését. Érdekfeszítő könyv volt. Mindenféleképpen fogok még Csáth Gézától olvasni.
Véleményem: 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése