Klasszikusok új köntösben

A karácsonyi időszak közeledtével lassan elérkezik a klasszikusok olvasásának békés időszaka. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az Adventi időszak és a hosszabb karácsonyi pihenés alatt szívesebben veszek le a polcról egy-egy klasszikusnak mondható művet, mint az év többi szakaszában. Valahogy az ilyen, maihoz hasonló borongós napon sokkal szívesebben olvasok, Brontët vagy Austent, akik a ködös, borongós Angliai lápvidékre kalauzolnak, vagy esetleg Kafkát, akinek az alap látásmódja és a tárgyi ábrázolása alapjáraton sötétebb hangvételű. 

Manapság a fiatalabb generációk nem nagyon olvasnak klasszikus műveket. Kötelező olvasmányokat még csak-csak, de olyan világirodalmi alapműveket, amik nem kaptak helyet a kötelező olvasmányok nem túl népszerű listáján, aligha akad a kezükbe. Ez nem feltétlenül írható az ő számlájukra, okolható érte az oktatási rendszer vagy az otthonról hozott szociális viselkedési formák. Magamból kiindulva sokszor előfordult, hogy egy jónak vélt klasszikus regényt azért nem olvastam el, mert a könyvtárban fellelhető példány nem volt elég gusztusos. A fejekben ráadásul él egy általános sztereotípia a klasszikusokat illetően, főleg, hogyha azok könyvtári változatáról van szó, agyonhasznált, többször átkötött, foltos lapú példányok. Mindenki sokkal szívesebben vesz a kezébe egy esztétikusabb kiadást, mint mondjuk egy szakadt antikváriumi példányt (bár azokkal sincsen semmi baj).

Ebben a posztban összeszedtem nektek néhány olyan klasszikus regényt, amik új, gyönyörű köntösben hívják fel magukra a figyelmet.