Egy bimbózó történet, ami visszavisz a gyerekkorba ⧫ Jessica Townsend: Nevermoor - Morrigan Crow négy próbája
Jessica Townsend első regényét, úgy harangozták be, mint a Harry Potter könyvek méltó utódját, egy kis Lewis Carollos behatással. Kerestem az erre utaló jeleket a regény lapjain, de megmondom őszintén nem sok hasonlóságot véltem felfedezni a könyvek között. Talán annyi, hogy a Nevermoor főszereplőjének története, ugyanúgy 11 éves korában kezdődik, mint Harrynak, illetve mind a két regényfolyamban egy-egy különleges varázsvilág kerül bemutatásra. Azonban a Roxfort és Nevermoor egyáltalán nem hasonlítanak. Az Alice Csodaországbanhoz, csak annyiban hasonlít, hogy a könyv egyik szereplője egy hatalmas beszélő macska.
De nézzük csak meg a történetet alaposabban!
Főszereplőnk, Morrgan Crow Napszálltakor született. Születésének időpontja megpecsételte életét, ugyanis a Napszálltakor született gyerekek bekerülnek az Elátkozott Gyermekek Jegyzékébe, életük rövid és viszontagságokkal teli. Minden rosszért az elátkozott gyerekek a hibásak, minden balszerencsés esetet az ő számlájukra írnak. Morrigan felkészült rá, hogy 11. születésnapján neki is ugyanúgy meg kell halnia, mint a többi elátkozott gyereknek. Azonban éjfél előtt, betoppan egy roppant furcsa látogató a Crow házba. Egy vörös hajú, nagy szakállú ember, aki megmenti a lány életét. Jupiter North kapitány elviszi Morrigant a publikum által ismeretlen, 5. államba, a Szabadállambeli Nevermoorba. Morrigannak négy nehéz próbát kell kiállnia, hogy bekerüljön a Csudálatos Társaságba, a tagság garantálja számára a vízumot Nevermoorba. De az ő esetében sokkal nagyobb a tét: az élete.
A történet igencsak komor felütéssel kezdődik, az írónő bemutatja Morrigan világát, ahol mindenki retteg tőle, az emberek nem mernek ránézni, ha tehetik inkább átmennek az út túloldalára, a saját családja is azt várja, hogy eljöjjön a Napszállta és üssön Morrigan utolsó órája. A lány olyan, mint egy rajzfilmfigura, akit állandóan egy sötét felleg kísér. A negatív légkör ellenére, hogy mindenért őt hibáztatják Morrigan nem veszítette el a humorérzékét és mindig megőrizte hidegvérét. Nagyon tetszett, hogy a legkritikusabb helyzeteket is képes volt hűvösen megítélni, humorral visszavágni a sok gúnyra és megaláztatásra. Ő nem az a tipikus főszereplő, inkább olyan, mint egy sötét árny. Különösen szimpatizáltam vele, mivel már 11 évesen határozottan nem volt hajlandó színeket viselni a feketén kívül.
Morrigan is olyan híresség féle a saját világában, mint Harry az övében, de nem ugyanúgy. Persze itt csavarosan csak a könyv legvégén tudja meg az olvasó, hogy mitől is olyan különleges ez a lány.
Főszereplőnk izgalmas személyisége mellett, az írónő sok érdekes mellékszereplővel is megtoldotta a történetet, amitől még színesebb és sokrétűbb lett a regény. Külön kiemelném Morrigan legjobb barátját, egy Hawthorne Swift nevű fiút (mennyire zseniális húzás két író nevének fúziójával elnevezni egy karaktert), Morrigan bolondos pártfogóját, Jupiter North kapitányt és az abszolút kedvencemet, Fenestrát az óriás, beszélő macskát, aki jelenleg házvezetőnőként dolgozik Jupiter szállodájában, de régen ketrecharcos volt. Fen és Morrigan szarkasztikus, fekete humorral átitatott párosa brillírozik a lapokon. Alig vártam mikor tűnik fel ismét a színen a macskarizma.
Jessica Townsend látszólag olyan könnyen és egyszerűen álmodta meg a világot, mintha ő maga is benne élne. Imádtam, hogy a szereplőknek nem voltak sztár allűrjeik, mindegyikük ugyanúgy használta például a tömegközlekedést, mint bármelyik átlagember. (Jó persze egy csoda hotelben laktak, de csak ezért, mert Jupiter a tulajdonos.) Lenyűgöző háttértörténetet kaphattunk magáról erről a csudálatos világról és a benne élő fontosabb személyekről.
Ez a könyv nemcsak egy varázslatos világról szól. Mesél a barátság erejéről és fontosságáról az életünkben, a szeretet fontosságáról és a valakihez, valamihez tartozás igényéről. Tökéletes fekete mese felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A könyv egyáltalán nem volt gyerekes, sőt még kimondottan ifjúsági regénynek sem mondanám, hiszen Fen elég sokszor, elég durván odamondogatott mindenkinek. Egyszerűen imádtam a karakterét! Letehetetlen olvasmány minden korosztály számára. A legjobb az egészben, hogy az írónő további 8 regényt ígér az olvasónak, amiből a második rész november 13-án kerül az üzletekbe, külföldön. Illetve a történetből hamarosan film is fog készülni a 20th Century Fox jóvoltából.
Véleményem: 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése