Van olyan szörnyűség, amit szavakkal nem lehet kifejezni ⧫ Holly Rimgland: Szirmokba zárt szavak

Azok a legérdekesebb könyves helyszínek, amiket a legtávolabb érzünk magunktól, mind fizikailag, mind a helyről szóló tudásunk alapján. Nem sok könyvet olvastam, amik Ausztrália vad sivatagjaira vagy a szeles partvidékre kalauzoltak volna olvasás közben, pedig ez a távol eső, apró kontinens egy titokzatos és rejtélyes világot rejt magában, ősi kultúrákat, csodálatos hiedelem világot és buja, mesélő növényzetet. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ausztráliai helyszín keltette fel az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban. Ami először szemet szúrt az a gyönyörű, virágokkal tarkított borító. Mindenki ismeri a mondást, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni emelett a gyönyörű könyv mellett, ami mellesleg belülről is csodaszép, hiszen a fejezeteket virágok tagolják. Jelen esetben a külcsíny alaposan megtévesztett, abszolút nem számítottam egy ennyire komplex és titkoktól terhes, szívfacsaró történetre. 


A regényt olvasva mi magunk is keresztül száguldhatunk a kontinensen, hiszen főszereplőnkkel, Alice Harttal együtt barangoljuk be a sivatagot és időzünk a parton az óceánt figyelve. Aliccel 9 éves korában ismerkedhetünk meg, akinek a gyermekkora egyáltalán nem felhőtlen. A partvidéken él szüleivel együtt, egy eldugott, emberi közösségtől elzárt cukornád ültetvényen. Alice apja, Clem agresszív és kisajátító természete miatt elzárva tarja a családját, a kislány nem jár iskolába, a birtok területét sem hagyta el soha. Clem vad, zabolátlan természete, düh kitörései és testi bántalmazásai gúsba kötik a családot. Alice nehéz gyermekkorának egy véletlen baleset, egy tűzvész vet véget, amiben mind a két szülője és még meg nem született testvére életét veszti. A sokktól megnémult kislány soha nem ismert nagymamájához kerül, a thornfiledi virágfarmra, ahol elsajátítja a viktoriánus korra jellemző virágok nyelvét. 
Alice életét egészen a húszas évei végéig követhetjük, amely idő alatt megpróbál rátalálni saját útjára és megfejteni rejtélyekkel övezett múltját. Alicenek egyáltalán nem volt könnyű dolga megtalálni a helyét a világban, hiszen agresszív és birtokló apjának karmai közül irányítás mániás nagyanyja szárnyai alá került, aki a lány véleményének megkérdezése nélkül terelte arra az útra, amit ő szánt unokájának. A történetet nevezhetjük egyaránt családregénynek és fejlődésregénynek is, hiszen a lapokon kibontakozó családi történet iszonyatosan izgalmas, ugyanakkor fájdalmasan szívszorító is. Alice bámulatos karekterfejlődésen megy keresztül, ahogyan megtalálja a saját hangját és a módot, ahogyan akaratát érvényesíteni tudja a nagyanyjával szemben. 

A könyv tökéletesen bemutatja, hogy a gyermekkorból hozott minták és a fiatal korban ért traumák milyen nagy hatással lehetnek a későbbi életünkre nézve, hogy mennyire nehéz kibújni a traumák súlya alól és a másik utat választani. Alice és a nagyanyja, June felmenői között generációkra visszavezethetők voltak az erős női karakterek, akiket messziről elkerült a boldog házasság, nem megfelelő választásaik miatt. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy ezeknek a nőknek az élete, mintha el lett volna tékozolva a döntéseik miatt. Alice jelemében bőven akadt az apja vadságából is, ami csak arra ösztönözte őt, hogy a maga útját járja és ne hagyja, hogy mások hozzanak döntést az életéről.
Az első könyves írónő belopta magát a szívembe ezzel a történettel. Tökéletesen írta meg az ausztráliai ősi kultúrák meséit és történeteit, olvasás közben szinte éreztem a talpam alatt a vörös, sivatagi homokot. Az idei évem egyik nagy kedvence lett a regény. A történetről nem szeretnék többet elárulni, legyen meg mindenkinek az újdonság varázsa olvasás közben. Nem fogjátok megbánni, mert ez egy igazi gyöngyszem,

Vélemény: 5/5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"