Egy boszorkányosan jó könyv ⧫ Stacey Halls: Familiárisok

Mindenki hallott már a 17. századi boszorkányokról, azokról az asszonyokról, akik a kor elvárásaihoz képest okosabbak, felvilágosultabbak és talpraesettebbek voltak társaiknál. Ezen tulajdonságok manapság teljesen normálisak, azonban a 17. században üldöztetést, megvetést és halálbüntetések egészen változatos sorát vonták maguk után. Ezekben a vészterhes sötét időkben, hogyha egy nő fel mert szólalni, ki merte nyilvánítani a véleményét, nem félt a gyógyfüvek használatától vagy csak annyira szép volt, hogy a férfiak megbolondultak tőle rögtön boszorkánynak kiáltották ki. Ebben a században amúgy sem volt valami könnyű a nők élete, de a férfi társadalom még azzal is nehezítette a mindennapokat, hogy lépten-nyomon boszorkányt kiáltottak. Sokat hallottam már a híres-hírhedt boszorkány perekről, az üldözésükről és az előszeretettel alkalmazott akasztásos kivégzésekről vagy a máglyán való megégetésükről, azonban regényes formában még soha nem olvastam erről a korról. Stacey Halls regénye által, egy olyan történetet ismerhettem meg, aminek alapjai valóban megtörténtek. 

Az 1612-es év nagyon mozgalmas volt Pendle lakói számára, hiszen addig soha nem látott mértékben kezdte el a hatóság begyűjteni és bíróság elé állítani a környék boszorkánysággal vádolt asszonyait. Az események a 17 éves Fleetwood Shuttleworth szemszögén keresztül kerül bemutatásra. Fiatal kora ellenére igen befolyásos asszony volt, hiszen ő Gawthorpe Hall úrnője, aki immáron negyedik alkalommal próbálkozik meg egy örökös kihordásával és megszülésével. Hihetetlen, hogy ez az alig 17 éves lány mi minden ment át életében és a regény eseményei sem tartogatnak túl sok jót számára. A regény egy drámai fordulattal kezdődik, amikor Fleetwood egy olyan levelet kaparint meg, amit a férje gondosan el akart titkolni előle. A levélben egy orvosi vélemény olvasható, miszerint Fleetwood nem éli túl következő szülését. A lány elárulva érzi magát, hiszen a férje ezt a nem csekély jelentőséggel bíró információt nem kötötte az orrára és retteg, hiszen szeretne örököst adni a férjének, aki semmire sem vágyik jobban, de ugyanakkor fél, hogy a gyermek megöli őt. Nem mindennapi lépésre szánja el magát, amikor felfogad egy javasasszonyt, akivel az erdőben találkozott. Alice gyógynövényeket ad neki, amiktől Fleetwood sokkal jobban van, mint eddig bármelyik terhessége alatt és a két nő között egy nem mindennapi barátság szövődik. Alice a gyógynövények ismerete és a furcsa körülmények áldozataivá válik, ugyanis a rendőrbíró boszorkánysággal vádolja meg és ő is egy lesz a 10 Pendle-i boszorkány közül, akit a vándorbíróság elé állítanak. Fleetwood elkeseredetten hiszi, hogy csakis Alice mentheti meg a biztos haláltól, ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy megmentse a lányt a haláltól. 

A regény roppant idillien indul, hiszen Fleetwood élete irigylésre méltó, a vagyonos szerető férj oldalán, aki rajong apró termetű feleségéért. A lány a korhoz képest, amiben élnie kell hihetetlen nagy szabadságot élvez, szinte bármit megtehet, az ura szívesen elnézi szeszélyeit. Azonban szépen lassan fellebben a fátyol erről az idilli környezetről és hamar megmutatkozik, hogy azok a szereplők, akiket az elején megkedvelt az olvasó nem azok, akiknek mutatják magukat. Bepillantást nyerünk a Shuttleworth házaspár széthullóban lévő kapcsolatába is, amikor mind a két fél az örökös megalkotására koncentrál, nem számítva arra, hogy kinn kell átgázolni a gyermekért. 

Az írónő roppant jól építette fel a regényt, finoman, a kellő mennyiségben adagolva az információkat, hogy tökéletesen feszültté és kissé sötétté varázsolja a könyv hangulatát. A regény finoman drámai, visszafogott úrinőhöz méltó, szépen lassan fejti fel a történet rétegeit, mely sok családi titkot rejt. Fleetwood csodálatosan különc nevével és erős jellemével egy roppant szerethető karakter, akivel nagyon lehet azonosulni. Olyan mindennapos női problémákkal küzd a könyv lapjain, amik előbb vagy utóbb mindannyiunk életében előkerülnek: a bizalom megrendülése a házastársunkban, a barátság fontossága vagy az anyává válás nem éppen egyszerű útja. A főszereplő igazán bátran viselkedett minden helyzetben, mindezt egy olyan világban tette, ahol a nők nem lehettek bátrak, hogyha élni akartak. 

Habár a regény nyáron játszódott a nyirkos és borongós Angliai táj tökéletes őszi olvasmánnyá varázsolta számomra a könyvet. Annak ellenére, hogy a történet a boszorkányokról szól, egy csepp mágia sem volt benne. Tetszett, hogy az írónő reálisan nyúlt a témához és bemutatta ezeknek a nőknek a meghurcolását, a híres Pendle-i pert és az igazságszolgáltatás akkori működését. Igazi szívmelengető történet, ami nemcsak a boszorkányokról szól. 

Vélemény: 5/5