Könyvorgia

Mit tehet az ember, ha egyik pillanatról a másikra elveszíti a szüleit egy rémes autóbalesetben? Hogyan tudja folytatni az életét, megbirkózni a gyásszal és a mindennapok küzdelmeivel? Hogy lehet hozzászokni ahhoz, hogy akik eddig nevelték és a mindennapjainak szerves részét képezték, többé már nincsenek, és a helyüket olyan rokonok veszik át, akiket eddig csak évente egyszer látott? Mindezek tetejébe képzeljük el, vajon milyen lehet, amikor kiderül, hogy mások vagyunk? A szerelem az szerelem, de mégsem mindegy, hogy ki iránt érzi az ember, mert ha nem „megfelelő” neműt szeret, könnyen keresztény átnevelő táborban találhatja magát… Cameron nagyon fiatalon lett teljesen árva. Ráadásul a tragédia idején tudatosult benne, hogy ő más, mint a legtöbb kortársa, hiszen a saját neméhez vonzódik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a történet Észak-Montana roppant vallásos területén játszódik az 1980-90-es évek fordulóján, amikor a melegjogi mozgalmak éppen csak megalakultak, és a legtöbbe

Imádom a történelmet, nagy rajongója vagyok a történelmi regényeknek, mégis azt a tábort erősítem, aki nem rajong a magyar történelemért, éppen ezért nem is nagyon olvasok a témába vágó könyvet.  Mindig is untatott a történelemnek ezen része, főleg a középkor, nem találtam benne semmi érdekfeszítőt. Aztán valahogy rábukkantam Bíró Szabolcsra és az Anjouk sorozatára, aminek a fókuszában a középkori Magyarország áll... Első pillantásra nem igazán tűnt olyan alkotásnak, ami az érdeklődésembe vág, rengeteg fórumon találkoztam a könyveivel, ami népes rajongó tábornak örvend, ezért úgy gondoltam megér egy próbát és abszolút nem bántam meg. Bíró Szabolcs élővé, érthetővé és élvezhetővé tette azt a történelmet, amit az iskolában porosnak és unalmasnak gondoltam. 

Alice Walker neve sokak számára lehet ismerős, hiszen a  Bíborszín szerzőjeként lopta be magát az olvasók szívébe. Regényeivel fontosabbnál fontosabb üzenetet közvetít, nemcsak magáról a női létről, hanem a nőket mai napig érő elnyomó társadalmakról és patriarchális rendszerekről. Alice Walker nemcsak író, hanem emberjogi aktivista is, aki kemény és végeláthatatlan harcot vív azoknak az elnyomott, megnyomorított nőknek a nevében, akik nem mernek kiállni magukért. Walker felemeli a hangját mindannyiuk helyett is. A hangját, amely a történetein keresztül szól a leghangosabban.  Naivan azt hittem, hogy Az öröm titkának őrzői folytatása a Bíborszínnek. Hozzám hasonlóan talán sokan mások is bedőltek ennek az úgynevezett érzéki csalódásnak, hiszen a főszereplővel, Tashival már a Bíborszín lapjain is találkozhattunk. Azonban a szerző rögtön az előszóban nyomatékosan leszögezi, hogy ez nem egy folytatás. Egy olyan karakter története került kibontásra, aki régóta kísérte az írónőt. Tashi

Tayari Jones  könyve nem egy szirupos, szerelemtől hevült házasság története, nem maga a megtestesült amerikai álom, mint amire a mű címéből következtetni lehet, hanem egy szívfájdítóan nehéz, nem mindennapi kapcsolat krónikája, ami a lehető legszélsőségesebb érzelmek skáláját mutatja be. Tayari Jones, afroamerikai írónő, egy afroamerikai házaspár viszontagságait beszéli el a mai Amerikában, ahol a bőrszín még mindig hátrányos megkülönböztetéshez vezet(het). Az írónő remekül árnyalja nemcsak a fehérek és a feketék közötti különbségeket, hanem a házaspár két tagja között húzódó társadalmi eltéréseket is. Főszereplőink Celestial, a felső-középosztályból származó, jó neveltetésben részesült, fiatal fekete nő, akinek nem kell azzal törődnie, hogy miből fogja fizetni a villanyszámlát, kergetheti nyugodt szívvel az álmait, és Roy, a csóró fekete fiú, akit anyja és nevelőapja neveltek nagy szeretetben, emiatt nagyon gyorsan kialakult benne a szegénységből való kitörés ambíciója. Celest

Atwood nevéhez legtöbbször  A szolgálólány meséj ét párosítjuk, pedig a kanadai írónő jóval több disztópikus történetet tartogat még számunkra. Kétség kívül a szolgálólány sikerei betonozták be őt a magyar kiadók kínálatába is. A Jelenkor kiadó egymás után adja ki a regényeit szebbnél szebb borítókkal. Az idei év nagy durranása a MaddAddam-trilógia, aminek a részei egy időben jöttek ki a Könyvfesztiválra, ráadásul gyönyörű szép borítót kaptak a kötetetek, ami miatt különösen kiemelkedő helyet foglalnak el a könyvespolcokon. Remek húzásnak tartom a kiadó részéről, hogy egyben jelentette meg az egész trilógiát nem sanyargatva a késleltetéssel a mohó olvasókat. Vizsgáljuk meg a történetet alaposabban. 

Szánom bánom, de még csak idén kezdtem el ismerkedni Szabó Magdával, mint személlyel, magánéletével, házasságával, Szobokta Tiborral és irodalmi munkásságával. Első regényem az írónőtől a legismertebb ifjúsági története, az  Abigél  volt, ami nem volt ugyan rossz kezdés, de valahogy nem tudott magával sodorni a tizenévesek világa, még első világháborús közegben sem. Mivel Szabó Magda hirtelen annyira népszerű lett, rengeteg fórumon találkozni vele, legyen az Szabados Ági olvasás népszerűsítő programja vagy a Poket zsebkönyvek, hogy egyszerűen kíváncsi lettem mit tartogat még az írónő és miért rajonganak érte annyian még mindig. Az őz megadta nekem a választ a kérdéseimre. Szabó Magda egyszerűen zseniális, olyan mélységgel és belső tudással ábrázolja a karaktereket és a női sorsokat, hogy a hideg futkosott a hátamon olvasás közben, de ugyanakkor letehetetlenül magába szippant a történet. Bátran kimerem jelenteni, hogy Az őz lett életem egyik fontos könyve, amit újra és újra elő fogok

Nagyon vártam már Morrigan Crow történetének a folytatását, hiszen az első rész teljesen levett a lábamról. Visszagondolva nem értem magamat, hogy miért vártam eddig a könyv olvasásával, amikor egy ideje már a polcomon volt. Őszintén szólva az olvasás elején majdnem vissza raktam, mivel a regény egy téli jelentettel indít, de szerencsére a történet hosszabb időszakot ölelt fel, így váltakoztak benne az évszakok. Nem nagyon lett volna kedvem egy télen játszódó könyvet olvasni nyár közepén. Az első rész végén akkor hagytuk ott Morrigant, amikor sikeres felvételt nyert a Csudálatos Társaságba és Jupiter végre felfedte előtte, hogy csudamíves. Az első részről bővebben   IDE   kattintva olvashattok. Ebben a részben kezdik el a Társaságba bekerült diákok csudálatos képzésüket, az olvasó is ízelítőt kap az iskolai időszakból. Pontosan azokból az elemekből kapunk többet, amit a Nevermoorból hiányoltunk. Az írónő sokkal jobban kibontotta a karaktereket, bár azt sajnálom, hogy az egyik kedv

Kint tombol a nyár, eltelt az év fele, eljött az ideje egy mini szám vetésnek itt a blogon. Még soha nem töltöttem ki book taget, de előszeretettel kattintok a Youtube-on ilyen típusú videókra, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom egy tag kitöltésével. A tag bejegyzések vagy videók azért nagyon érdekesek, mert nem csak egy könyvről van benne szó, hanem lehetőséget ad több regény bírálatára is egy poszton/videón belül. Lehet, hogy picit megkéstem már ennek a tagnek a kitöltésével így augusztus elején, de azért remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek.