Könyvorgia

Hollywood aranykora a mai napig érdekli az embereket, ami nem is csoda, hiszen az ötvenes-hatvanas évek korszaka az egyik legizgalmasabb időszak volt az álomgyár életében. A korszakban készült filmek, pedig a kultúránk alapműveivé váltak, csakhogy párat említsek: Psycho; Lolita; A Jó, a Rossz és a Csúf, A muzsika hangjai vagy éppen az Álom luxuskivitelben. Hepburn már életében ikonná vált, csillaga még ma is, majdnem 30 évvel a halála után is fényesen ragyog. Caroline Jones kötetében, pedig egy nagyon izgalmas nézőpontból ismerhetjük meg az életét, mégpedig a divat és a stílus megközelítéséből. 

Sylvia Plathal a gimnáziumi éveim alatt találkoztam. Az üvegbúra nem volt kötelező olvasmány, nem esett szó róla irodalom órán valahogy mégis benne volt a köztudatban, kult könyv volt, amit el akartam olvasni és akkor gimnazistaként imádtam. Ez egy olyan kötet, aminek az olvasása közben az ember egyszerűen nem tud elvonatkoztatni a szerző személyétől, hiszen a mentális betegség és a depresszió légköre járja át a regényt, ezek a dolgok, pedig sajnos Plathtól sem álltak távol. Mégis vajmi keveset tudtam az életéről. Azt persze tudtam, hogy ő maga sajnos nem tudott megküzdeni mentális betegségével, valamint nem túl idillikus családi életével és harminc évesen öngyilkos lett. A tragédia részleteit viszont nem ismertem. Nevezetesen, hogy külön váltak férjével, a költő Ted Hugheszal, a válást követően egy délután, amikor a gyerekei békésen aludtak, vizes ruhákkal betömködte az ajtó alatti réseket, majd megnyitotta a gázcsapot és bedugta a fejét a sütőbe. Tragikus élete és irodalmi munkássága

Franzennel nem lehet finoman megismerkedni, hiszen minden eddig megjelent műve egy féltégla. Úgyhogy csak össze kell gyűjteni a bátorságot és belekezdeni, aztán a szöveg úgyis húzza magával az embert. A nagyregényei közül a Javításokat tartják a legjobbnak, azonban engem első körben sokkal jobban vonzott a Keresztutak, valószínűleg a mű frissessége miatt, hiszen egy 2021-es alkotásról van szó, amit a kiadó azonnal el is hozott kis hazánkba. Ez is egy diszfunkcionális amerikai fehér csalárdról, Hildenrandtékról szól - mint Franzen összes többi könyve -, akik kergetik az amerikai álmot, de életük keresztúthoz érkezett. A regény 1971-ben kezdődik, amikor Amerika részt vett a Vietnámi háborúban, a háború ellenes mozgalmak fénykorukat élik, a hippik mindenütt jelen vannak az országban és minden tinédzser Európába vágyik. Russ Hildebrandt tiszteletes és neje, Marion 4 gyermeket nevelnek, de sem a szülők, sem a gyerekek nem felelnek meg a lelkészi család sztereotípiájának.