Könyvorgia

Ez volt ez első könyv, amit Ruff Orsolyától olvastam és azonnal levett a lábamról. Megmondom őszintén, hogy a könyv a borító miatt keltette fel az érdeklődésemet, szerencsére teljesen levett a lábamról a történet. Bár ifjúsági kötetről van szó én is nagyon élveztem olvasni. Ruff Orsolya ugyanis egy olyan házba kalauzolja el az olvasókat, ami tele van titkokkal és meglepetésekkel, egy házba, amilyenbe mindannyian vágytunk gyerekként.

Az alaptörténettel pár éve találkoztam a Hitchcock féle feldolgozásban. Azonban a film után, ami az egyik kedvenc Hitchcock filmem lett – nem éreztem úgy, hogy el akarnám olvasni a könyvet. Pedig a kötet az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is rajta van. Mint olyan sok könyv esetében most is, az új Netflixes adaptáció hozta meg a kedvemet a történet elolvasásához. A regény a ’30-as években játszódik, egy csendes vidéki birtokon Manderleyben. A birtok ura, Maxim de Winter első felesége, Rebecca tragikus halála után Monte Carlóba utazott, hogy ott kicsit felengedjen a gyásza. Ezen az idilli helyszínen találkozik fiatal főszereplőnkkel, akit rövid ismeretséget követően feleségül is vesz. Manapság ez nagyon furcsa lenne, hogy néhány találkozó után házasságot kötnek egymással, azonban ez a harmincas években teljesen reális volt, tekintve, hogy az ifjú Mrs. de Winternek nem volt semmilyen rokona, aki ellenezni tudta volna ezt a hirtelen döntést. Az ifjú házasok rövid

Frank Herbert klasszikus sci-fije abszolút a film miatt került a látóterembe. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni Danny Villeneuve-nek, hogy vászonra vitte ezt a gigászi alkotást, ezzel eljuttatva Herbert 1965-ös klasszikusát az olvasók széles rétegéhez. Sajnos későn kezdtem neki az olvasásnak, tehát amikor elmentünk megnézni a filmet a könyv első harmadánál tartottam csak, de jót tett az olvasási élményemnek, hogy tudtam mi fog még történni a regényben. Ugyanis ez nem egy könnyű olvasmány. Egy igazi könyves univerzumról beszélünk, amihez a szerző saját nyelvet, ideológiát, vallást, politikai rendszert, társadalmi berendezkedést, ökológiai szisztémát alkotott meg. A regény olvasása során végig nagy segítséget nyújt a hátul lévő függelék.

Gabrielle Chanel a legélesebb késsel véste bele magát a divat történelmébe. Kreációi nemcsak a múlt évszázadot, hanem napjainkat is uralják, hiszen Chanelt viselni, ruha, kiegészítő vagy akár egy illat formájában ma is kifinomult ízlésről és gazdag pénztárcáról árulkodik. Életem folyamán jó pár könyvet elolvastam már ennek a nem mindennapi asszonynak az életéről, de messze menően ezt élveztem a legjobban, hiszen ebben a kötetben regényes formában élhetjük át élete egyik legrémisztőbb és legnehezebb időszakát. Nem mondhatni, hogy Chanelnek könnyű élete volt, hiszen korán árvaságra jutott miután az édesanyja halálát követően apja beadta a gyermekeit egy kolostorba, ahová soha nem tért vissza értük. Coco fiatalon félvilági nőként élte az életét egy gazdag úr vidéki birtokán, ahonnan az egész divat pályafutása útjára indult. A kezdeti segítség után saját vállalkozásba kezdett, ami hihetetlen népszerűségnek örvendett egész Párizsban, majd meghódította az országot is. Coco nevéhez fűződnek a

Stacey Halls nevével tavaly ismerkedtem meg, ugyanis ősszel jelent meg a 21. század kiadó KULT könyv sorozatában első regénye, a  Familiárisok.  Már a Familiárisokat is nagyon szerettem, ami a boszorkányperek világába kalauzolta el az olvasót, azonban A lelenc egy sokkal jobb regény lett. Hogyha választani kellene a két mű közül, feltétlenül ez utóbbit ajánlanám.  A történet a 18. századi Londonban játszódik, Charles Dickens korában. Történetünk egyik főszereplője a 18 éves Beth, aki nemrégiben szülte meg házasságon kívüli gyermekét. Beth és családja szegénységben élő garnélaárusok a halpiacon, nem tudnak még egy éhes szájat etetni, a lány nem számíthat a gyermek apjára sem, ezért arra kényszerül, hogy beadja a kislányát egy lelencházba. Azonban ez nem annyira egyszerű, hiszen a korban a lelencházak férőhelyei végesek voltak, így csak bizonyos számú csecsemőt tudtak befogadni, amit a jó szerencse döntött el, sorsolás útján. Azok a kétségbeesett anyák, akik nem tudták gyermekeiket beadn

Ezt a spanyol trilógiát egy év leforgása alatt olvastam el, ami nálam rekordnak számít. Ugyanis nem igazán tudok ugyanattól a szerzőtől egymás után több könyvet olvasni, hanem csak nagyobb ráhagyásokkal. Ebben az esetben is a kötetek között, azért kimaradt jó pár hónap, de azért viszonylag egyben lecsúszott a három rész, ami mindenképpen a szerző és a történetek nagyszerűségét mutatja. Azt le kell szögeznem, hogy a trilógiából ez a befejező rész áll a leggyengébb lábakon, de a történet és az események pörgőssége egy remek könyvet ad az olvasó kezébe. 

Korábban csak az író karácsonyi, gyerek történeteit olvastam -  A fiú, akit Karácsonynak hívnak ,  A lány, aki megmenti a karácsonyt ,  Karácsony apó és a csokitojás, illetve Az igazmondó glimpi.  A gyerekeknek szóló regényei teljesen levettek a lábamról, így alig vártam, hogy egy felnőtteknek való könyvet is olvashassak az író tollából. Az író nyíltan kiáll a mentális betegségekkel és depresszióval küzdőkért, hiszen ő is szenvedett már hasonló betegségtől, ezért is fordult az írás felé. Ebből kifolyólag a könyvei mindig életigenlést árasztanak magukból, amit egyszerűen csak jó olvasni. Nagyon vártam ezt a kötetet és szerencsére az olvasási élmény is a lehető legjobb volt. Ez a regény az életünket befolyásoló döntésekről szól. A sok Mi lett volna, ha-ról? 

Milyen lenne egy olyan világban élni, ahol a könyvek és az olvasás valami rossz, mágikus dolognak tekintendő? Bridget Collins pontosan egy ilyen világot tár az olvasók elé nagy sikerű regényében. Egy világot, amelyben a könyvek segítségével el lehet felejteni a rossz emlékeket és tapasztalásokat, itt ugyanis, hogyha egy történetet bekötnek egy könyvbe az illetőnek kitörlődik a memóriájából. Ez elsőre nagyon is kényelmes megoldásnak tűnik, bekötni minden rosszat egy könyvbe és nem is emlékezni rá. Azonban a viszályára is elsülhet a dolog, hiszen ha az ember túl sokszor veszi igénybe ezt a szolgáltatást meg is őrülhet. 

A gyász feldolgozás egy nagyon nehéz témakör felnőttnek és gyereknek egyaránt. Ebben a témában segíthet ez a kötet, ami alapvetően az ifjúsági korosztályt szólítja meg, de a felnőtteknek is nagy segítséget tud nyújtani. Történetünk főszereplője Emma, akinek az anyukája szülés közben vesztette életét, így az édesapja egyedül neveli őt. Severin Blum hirtelen magára maradt egy csecsemővel megélhetést és szállást kellett biztosítania csonkán maradt családjának, így sírásóként és gondokként helyezkedett el egy temetőben. Mivel a temető munkát és szállást is adott a Blum családnak Emma a sírok között játszva nőtt fel. Ez kissé groteszk lehet egy külső szemlélő nézőpontjából, azonban a történet mégis kellemes és szívmelengető. Emma egyik osztálytársa, Peter egy ostoba balesetben elveszíti az ikertestvérét, a szörnyű gyász feldolgozásában, pedig Emma, ez a furcsa kislány segít neki. 

Újabb csodás kötettel bővült a Jelenkor kiadó gondozásában megjelenő Margaret Atwood életmű sorozat. Ezúttal egy viszonylag friss, 2015-ös regényét hozták el a magyar olvasóknak. A Legvégül a szív egy a Maddaddam-trilógiához hasonló cli-fi, azaz egy klímaváltozáson alapuló irodalmi alkotás. Az alaptörténet szerint Amerikában vagyunk egy frissen bekövetkezett gazdasági válság után, melynek következtében a cégek kivonultak a válság sújtotta területekről, az emberek tömegesen vesztették el az állásukat, váltak otthontalanná, mindenhol eluralkodott a bűnözés és az erőszak. Főszereplő házaspárunk, Charmaine és Stan a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen az autójuk megmaradt, amiben lakni tudnak és Charmainenek van egy alig fizető részmunkaidős állása, parányi kis keresetéből éppen csak nem halnak éhen. Életük kilátástalannak tűnik, amikor egy napon Charmaine lát egy hirdetést, amiben a Consilience-Pozitron ikerprojektbe keresnek résztvevőket. A projekt kényelmes lakhatást és biztos állást

Sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, hogy milyen jó, sőt kiváltságos életet élhetünk, ameddig a kezünkbe nem akad egy ilyen könyv, ami megmutatja a nyomor és a nélkülözés ezer rétegét. A regény a Mississippi állambeli kisvárosban, Bois Sauvageban játszódik, ahol egy négy gyermekes család mindennapos küzdelmét láthatjuk az életben maradásért. A gyerekek anyja belehalt a legkisebb gyermek szülésébe, azóta az édesapa nehezen találja a helyét, a hangot a gyerekekkel, nem tudja sem eltartani őket, sem a háztartást vezetni, így a gyerekek úgy próbálnak boldogulni, ahogyan tudnak. Randall kimagaslóan tehetséges kosárlabdázó, a játékon keresztül próbál kiutat keresni a nyomorból. Skeetah pénzkereseti forrásképpen pitbullját, Chinat harcoltatja, aki most hozta világra első kiskutyáit, amiket Skeetah eladásra szán. 14 éves narrátorunk, Esch küzd a terhessége első időszakának a rosszulléteivel, titkolja állapotát mindenki előtt, de vajon mikor jön rá valaki. A hatéves, anya nélkül maradt Junio

A Ház az égszínkék tengernél egy olyan könyv, amit akkor vesz elő az ember, hogyha padlóra küldte az élet, hogyha elveszítette az emberi jóságba vetett minden hitét, hogyha egy reménysugárra vágyik a szürkeségben, hogyha jól esne egy puha ölelés.  Történetünk főszereplője Linus Baker a csinovnyikok egyszerű, unalmas életét éli. 40 éves gyermekjóléti ellenőr, aki a mágikus ifjakkal foglalkozik, egyedül van egy macskával, aki utálja és az egyetlen ember, akivel napi szinten beszél az a rosszindulatú szomszédasszonya. Ám egy napon minden megváltozik, amikor behívja a Rendkívül Magas Felső Vezetés és egy titkos megbízást ad neki, aminek keretében egy eldugott szigeten működő árvaházat kell megfigyelnie egy hónapon keresztül. Linus nehéz szívvel utazik Marsyas-szigetére, ahol olyan mágikus teremtményekkel találkozik, amikről szinte nem is tudta, hogy léteznek. A szigeten lakik Talia, a gnómlány, Sal, az alakváltó törpespicc, Theodore, a sárkánymadár, Chauncey, az azonosítatlan zöld paca, Ph

A női emancipáció egyik fontos lépése a divat megreformálása volt. Ez bagatellnek tűnhet, de létfontosságú volt, hiszen fűzőben és több 10 kilós ruhakölteményekben csak a férfiak elnyomása alatt élő tehetetlen nők maradtak volna a mai napig. A fűzőt viselő nők nem női mivoltukból kifolyólag voltak gyengébbek és nem az érzékenységük miatt ájultak el folyton folyvást, hanem azért mert ezt a borzasztó találmány akadályozta őket nemcsak a mozgásban, hanem a levegővételben is. Igazából a feminizmus a fűző elhajításával kezdődött meg. A változást a férfi orvosok szorgalmazták, akik látták, micsoda károkat okoz a női testben, de csak a feminista mozgalmak tudták meghozni a kívánt eredményt. A kötet végigkalauzolja olvasóját ezen a roppant izgalmas utazáson egészen Sissitől kezdve az első magyar szépségkirálynőkig. 

Jessica Townsend 9 részesre tervezett ifjúsági fantasy sorozatát nem véletlenül hasonlítják annyian a Harry Potterhez, azonban korántsem koppintásról van szó. A két mű között pusztán annyi a hasonlóság, hogy mind a két főszereplő története 11 éves korában kezdődik el, egy varázslatos világban, amit egy hozzájuk valamiben hasonlító gonosz lény tart rettegésben. J. K. Rowling kultikus sorozatában Harry áll párban Voldemort nagyúrral, Townsendnél, pedig Morrigan Crow és Ezra Squall. De mind a világépítés, mind a cselekmény és az események merőben eltérnek egymástól. Így aki amiatt fél a kezébe venni a sorozatot, mert nem akar Harry Potter utánzatot olvasni az engedje el minden aggodalmát és olvassa a Nevermoort, mert nagyon jó. Most, pedig következzen egy gyors összefoglalás a történetről:

Ki ne álmodott már arról gyerekkorában, hogy kinyitva egy teljesen szokványos ajtót egy másik világban találja magát, idegen lények között, ismeretlen tájakon és persze mágiával körbe véve. Erre a klisére épít például C.S. Lewis klasszikusa, a Narnia és Alix E. Harrow is ezt állítja regénye középpontjába. Az 1900-as évek elején játszódó történet akkor veszi kezdetét, amikor a 7 éves January Dubose megtalál egy ajtót egy mezőn. Januaryt nemcsak a neve, hanem a származása, a neveltetése, családja története és a bőrszíne is egyedivé teszi. Egy gazdag, különc üzletember, Cornelius Locke gyámsága alatt nő fel, miközben az édesapja Lockenak dolgozva járja a világot, hogy különleges ereklyéket gyűjtsön a Mr. Locke által vezetett Régészeti társaság számára. Édeasnyját soha nem ismerte, apját, pedig alig látja a rengeteg utazás miatt, így a különc milliárdos tölti be az apaszerepet életében.  Az első ajtó után még sok évnek kell eltelnie, hogy January újra az ajtók nyomába eredhessen, amiben eg

2020 óta a mindennapjaink nagy részét egy rajtunk kívülálló erő, egy nálunknál nagyobb hatalom szabályozza, húzza keresztbe a számításainkat, bénítja meg a szabadságunkat és teszi gyászolóvá a fél világot. Természetesen nem Istenről beszélek, hanem a Covid-19 járványról, ami sokkal nagyobb veszéllyel fenyeget, mint azt bárki is gondolta volna az elején. Ebben a különleges élethelyzetben természetesen mindenhol ezzel a témával találkozik az ember, nem csoda, hogy a járványhelyzet kezdete óta könyvek tucatjai íródtak a témában. Én azok közé tartozom, akik nem akarták sokkolni magukat a felénk özönlő információ sokaságával, magyarul nem akartam még olvasni is a járványról, hiszen benne élek, ez határozza meg a mindennapjaimat. Azonban a járványhelyzet vége felé járva (optimális esetben) úgy gondoltam, hogy elolvasnám Csernus doki gondolatait erről a helyzetről. 

Hemingway a 20. század legmeghatározóbb irodalmi személyisége, aki megadta az amerikai népnek azt, amire igazán vágytak, hogy világot láthassanak. A nagy amerikai írókkal ellentéteben nem a kor Amerikáját ismerhetjük meg a regényeiből, novelláiból, hanem a világ többi részét. Hiszen  Az öreg halász és a tengerben  egy kubai halász történetét olvashatjuk, a  Búcsú a fegyverektől  című regényében, pedig egy amerikai katonát ismerhetünk meg, aki az első világháború idején beállt az olaszokhoz. Az Akiért a harang szólban, pedig az amerikai robbantó, Robert Jordan a Spanyol polgárháborúban harcol a gerillák között a hegyekben. A regény központi motívuma egy híd, melyet Robert Jordannek fel kell robbantania, azonban a hídnak koránt sincsen nagy szerepe a történetben. 

Jón Kalman Stefansson a neki járó elismerést és sikert, - legalábbis Magyarországon - 2019-ben kapta meg, amikor a Könyves Magazin a Menny és pokol trilógiát választotta az év könyvének. Az is minden kétséget kizáróan egy zseniális mű, azonban az nagyobb elköteleződést igényel az olvasó részéről, hiszen ott eleve egy trilógiáról van szó, illetve az sem utolsó szempont, hogy csak egyben lehet megvásárolni. Míg az Ásta tökéletes első könyv a szerzővel való ismerkedéshez, hiszen önálló kötet, ami terjedelmében nem kicsi, de nagyon könnyen olvasható, a fejezetek tagoltsága miatt gyorsan lehet haladni vele. A mérete senkit se riasszon el olvasástól, mert egy zseniális, ugyanakkor könnyed regényről van szó.

Egy ideje nagy érdeklődéssel fordulok a fák, az erdők és a természet felé. Ez egy 2016-os kötet, ami valahogy eddig elkerülte a figyelmemet, de az utóbbi időben több helyen is szembe jött velem, ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom. Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, amiket sajnos nem váltott be, azonban minden hibájával együtt egy roppant informatív és érdekes kötet volt. Nagyon örülök, hogy elolvastam.  Peter Wohlleben egy német erdész, aki a hagyományos, fákat pusztító erdőgazdálkodástól eljutott a fenntartható erdőgazdálkodási modellig. Valamint elkezdett behatóbban is foglalkozni a fákkal, mint élőlényekkel, aminek az eredménye többek között ez a könyv is. A szerző összesen 5 felnőtt ismeretterjesztő kötetet írt az erdő különböző élőlényeiről és ökoszisztémájáról, illetve két gyermek ismeretterjesztő könyv is a nevéhez fűződik. 

A második világháború eseményei talán a legszövevényesebbek a történelem széles spektrumán, hiszen az ember léptennyomon olyan történetekbe botlik, amikről azelőtt még nem is hallott. Ez részben abból fakad, hogy iszonyatosan nagy a gimnáziumi történelmi tananyag, aminek egészen egyszerűen nem tudnak a végére érni. Másrészt pedig egyre gyakrabban bukkan fel egy-egy addig ismeretlen sors vagy esemény, ami regényes formában kerül elmesélésre. Mindenki hallott már a náci diktatúra alatti pogromokról, amik közül talán az egyik leghíresebb a Kristályéjszaka, amit nemsokára az Anschluss követett. A regényben nyomon követhetjük ezt az indulatoktól fűtött és félelemmel teli időszakot a bécsi polgárok szemszögéből. Illetve megismerhetünk egy bátor holland nőt, Truus Wijsmullert, aki a háború alatt gyerekeket csempészett ki a háború sújtotta országokból. Meg Waite Clayton történetét a ritkán emlegetett Kindertransport-tervre építette. 

A Napernyő protektorátust a második rész után is egy nagyon jó fantasy sorozatnak tartok. A történet és az események nem laposodnak el, abszolút hozza az első rész színvonalát, sőt sokkal érdekesebb irányokba fut a történet. Az első részben megismert vénkisasszony, Alexia Tarabotti ebben a részben már Lady Macconként debütál, hiszen hozzámegy a helyi vérfarkas kolónia alfahímjéhez, ezáltal nemcsak rangot és nevet szerez magának, hanem biztosítja a helyét Viktória királynő árnyékkormányában, mint Lélekőr. Ennek következtében sokkal több belátás nyílik a politikai eseményekre, a vámpírok és a vérfarkasok közötti évszázados csatározásokra és persze fény derül az igazságra is miszerint az emberi világot a természetfeletti lények kormányozzák. Természetesen főszereplőink ismét szembe kerülnek egy rejtéllyel, minek következtében a természetfeletti lények elveszítik természetfeletti képességeiket. Az első számú gyanúsított, pedig Lady Maccon.

A viktoriánus kor az egyik kedvenc irodalmi korszakom, hiszen ebből az időszakból kerültek ki olyan ikonikus alkotások, mint a Büszkeség és balítélet, az Üvöltő szelek vagy a Jane Eyre. Carriger történetének is ez a korszak adja táptalaját, azonban nem hagyományos értelemben, hiszen a sorozatban a társadalomba beépítette a természetfeletti lényeket, egészen pontosan a vámpírokat és a vérfarkasokat. Zseniális, ahogyan a szerző beintegrálta a természetfelettieket a társadalomba és nem a perem területekre száműzte őket, főleg a felsőbb rétegekben kaptak helyett, politikai és titkosszolgálati tisztségeket töltöttek be. Főszereplőnk, Alexia Tarabotti, egy nagyon különleges személy, mert valahol félúton helyezkedik el a természetfelettiek és a nappali népek között, hiszen lélektelen, természeten túli képességeinek segítségével pedig egy mozdulattal semlegesíteni tudja a természetfeletti tulajdonságokat. 

Eva García Sáenz de Urturi neve egészen új keletű a magyar olvasóknak, hiszen a tavalyi évben robbant be a hazai könyves piacra A fehér város trilógiája első két kötetével. A sorozat első része rögtön levett a lábamról, azonnal olvasni akartam a folytatást. Szerencsére a Vízáldozatok hozta az elvárt színvonalat, mégsem tudott annyira beszippantani, mint az  első rész , habár ez a gyilkos sokkal pszichopatább volt és sokkal rosszabb dolgokon ment keresztül, mint Nancho, az első rész sorozatgyilkosa. A fehér város csöndjében nyomozónk Kraken/Unai egy fejlövést szerez Nanchotól, aminek köszönhetően megsérült a beszédközpontja, a nyomozást magával hozó traumákról ne is beszéljünk. A főhadnagy, Alba azonban sokkal rosszabb helyzetben van, hiszen a férjéről megállapították, hogy sorozatgyilkos, aki majdnem megölte őt és Unait is, illetve kiderült, hogy gyermeket vár. Nem tudni, hogy az apa a néhai férjétől van vagy a Krakennel folytatott viszonyából fogant. Alba terhessége különösen nehéz id

Társadalmi berendezkedésünk az elvárásokon és az előirányzott viselkedésmintákon alapulnak. Ezek persze idővel finomodtak, lazultak, de azért jócskán jelen vannak az életükben. Ezek az elvárások, pedig akarva akaratlanul alakítják az életünket, hiszen ha belemegyünk, de nem ránk szabott akkor mélységes szenvedés lehet a vége, ha pedig ellene megyünk kivívhatjuk az emberek rosszallását. Vegyünk egy egyszerű példát szemléltetésképpen: Először csak azt kérdezgetik a rokonok és a barátok, hogy na mikor lesz már valakid. Aztán miután bemutattuk a választottat azt kérdezgetik mikor lesz az esküvő. Miután megvolt az esküvő a következő felmerülő kérdés, hogy mikor jön a gyerek. Amint megvan az első gyerkőc érkezik az újabb tapintatlan kérdés, hogy mikor jön a következő csemete. Azt hiszem ez sokunk számára ismerős lehet. És itt jön a probléma, hogy nem mindenkire húzható rá a társadalom által preferált életvitel. Mi van, ha valaki nem akar házasságban élni? Vagy nem akar gyereket nő létére, ha

Mezei Petra debütáló kötetében fellelhetőek ugyan a kezdő írókra jellemző kiforratlanságok, azonban a sokak által ismeretlen banki szektorba való betekintés élvezetéből ez semmit sem volt le. Borzasztó nehéz bekategorizálni ezt a könyvet, hiszen keveredik benne a krimi szál, a romantikával, ugyanakkor sötét noir hangulat lepi be az egész regényt. A szerző korábbi tapasztalatainak hála otthonosan mozog a bankok és a biztosítások világában, biztos kézzel vezeti az olvasókat is ebben a titkokkal övezett szakmában. Betekintést nyerhetünk mind a nagyobb biztosítótársaságok, mind pedig a kisebb szervezetek működésébe, a bankok biztonsági rendszerének felépítésébe és persze a nyomozói munkába is. 

A Booktube közösség egyik tagja, Zsófi, az OlvaZsófi csatornáról kihirdette a Fantasy Februárt, ami tulajdonképpen egy egész hónapon át tartó readalong a fantasy nevében. A kihívás vírus módjára terjedt a világhálón és már csak azt lehetett tapasztalni, hogy mindenki fantasy regényeket olvas. Nem volt kérdés, hogy én is csatlakozom a Fantasy Februárhoz, de csak olyan formában, hogy megpróbálok egy-két könyvet elolvasni a műfajban. Tudtam, hogy ennél több nem fog beleférni a hónapomba, mert jó pár könyvben benne voltam, amiknek az olvasását nem akartam félbe hagyni, illetve az itthon lévő fantasy kötetek mérte sem könnyítette meg a dolgomat, hiszen ezek nem a könnyed 300 oldalas kategóriába tartoznak. Végül egyetlen egy könyvet sikerült elolvasnom a műfajban, a Sárkányköztársaságot, aminek nagyon örültem, mert a megjelenése óta a polcomon várakozott. 

Az amerikai írónő, akit Michelle Obama mellett a világ egyik legbefolyásosabb nőjének választottak ismételten nem egy könnyű témával hozakodott elő. Legújabb regényében a halál és az elmúlás témáját járja körbe nem is akármilyen szempontból. A történet főszereplője Dawn fiatal korában egyiptológusnak készült, ám doktori képzését egy nem várt tragédia töri ketté. Dawnnak el kell hagynia Egyiptomot és nagy szerelmét, Wyattot, hogy helyt álljon ebben a teljesen új és ijesztő szituációban. Bár egyiptológus nem lett belőle, Dawn mégsem ment olyan messze a halottaktól, egy hazánkban még ismeretlen foglakozást választott, haláldúlának állt. Ezt a szakmát felgyorsult, egymástól egyre inkább eltávolodott életvitelünk hozta magával. Hiszen a halál és az elmúlás a régi időben az élet természetes részét képezte, az emberek szeretteikkel körülvéve mentek el, míg ma a halál ijesztő és ismeretlen dolog, amivel sok embernek egyedül kell szembe néznie. 

David Attenborough igazi vén rókának számít már környezetvédő berkekben. Ez nem pusztán a korából fakadó tény, hanem az egész életútját tekintve figyelhető meg, hiszen ő egyike azon szerencséseknek, akik már nagyon fiatalon tudják, hogy mivel akarnak foglalkozni a későbbiekben. Már nagyon fiatalon rájött, hogy a természet csodái között van igazán otthon, tévés munkája segítségével szenvedélye igazi hivatássá nőtte ki magát. Azt csinálhatta, amit a legjobban szeretett: új, ismeretlen tájakat fedezett fel és mutatott be a nagyközönség előtt, miközben többször is körbe utazta a bolygót. A világon ő hozta el a nagyközönséghez először a lajhárt vagy a kacsacsőrű emlőst. Rendkívüli élete során olyan érintetlen tájakon járt, mint az Antarktisz jégtakaróval borított vidéke vagy Pápua Új-Guinea legmélyebb dzsungele, ami kizárólag gyalogszerrel közelíthető meg. Új könyvében azt mutatja be, hogyan változott meg a bolygónk (nem a jó irányba) az ő élete alatt. A szemtanú beszámolója, pedig a lehető

Dezső András nevét 2019 óta azonosítják az olvasók a magyar alvilággal. Persze nem bennfentesként van jelen az alvilágban, hanem oknyomozó újságíróként. A Maffiózók mackónadrágban című első könyvében a '90-es évek beli szervezetbűnözés világába kalauzolta el az olvasókat. Tavalyi sikerkönyvében, a Magyar kólában, pedig a kokain Magyarországi történetét járja körül. Dezső András korábban az Index munkatársa volt, újságíró múltja és kapcsolatrendszere miatt eleve sok kapu nyílt meg előtte. Nem elhanyagolható tény, hogy első könyve nélkül a második nem tudott volna létrejönni, hiszen a könyvben szereplő emberek nagy része előző könyve sikere miatt osztotta meg vele kokainos történetét. Témájából adódóan inkább a férfiak olvassák a könyveit. Ez nálunk sem volt máshogy, hiszen először a párom olvasta. Jól megírt, roppant olvasmányos könyvről van szó, amit én is nagyon élveztem. 

A Jáde várossal akkor találkoztam először, amikor a  Mákháborút  olvastam, hiszen R. F. Kuang a Jáde városból merített inspirációt a regény megírásához. Jellemző, hogy amikor benne vagyunk egy történetben, amihez egy külön világ is társul minél többet szeretnénk megtudni annak hátteréről és működéséről. Így vagyok az ázsiai ihletésű fantasykkal is, amiknek a választéka szerencsére egyre szélesebbre duzzad kis hazánkban is. A Fonda Lee által megálmodott világ bravúrosan ötvözi a modern városvezetés irodai miliőjét az ősi harcművészetek vadságával és a régi begyökerezett szokásokkal. A fantasy elemei is szépen, lassan ölelik körül az olvasót, nem tolakodó a mágia jelenléte, hanem szinte átlagos. Ez a könyv a legjobb példa arra, milyennek is kell lennie egy urban fantasy regénynek. 

Életem során sokszor jut eszembe Edith Eva Eger élete, tanításai, bölcsességei. Amikor A döntést olvastam egy különösen nehéz életszakaszban voltam, mondhatni jókor talált rám ez a könyv, hiszen előtte már legalább egy éve a polcomon állt, de nem olvastam el. A döntéstől is borzasztóan sokat kaptam, kíváncsian, de némi kétellyel vártam Eger asszony új könyvét. Nem akartam benne csalódni vagy csak azt érezni, hogy még egy bőrt lehúztak róla. Szerencsére nem így történt, imádtam a könyv minden egyes sorát, minden lecke nagyon hasznos különböző életszakaszokban, élethelyzetekben. Igazi tanítás ez a kötet, amit az ember élete folyamán többször is a kezébe vesz és elolvas. Sajnálatos módon a kiadással már nem voltam ennyire elégedett. Először is ott van az a probléma, hogy nekem és még hozzám hasonlóan sokaknak A döntés keménytáblás kiadásban van meg, azonban Az ajándék csak füleskartonált verzióban került kiadásra. Így utólag jobban örülnék, hogyha A döntés is füleskartonált kiadásban lenn

Régen volt már olyan sorozat, aminek ennyire vártam volna a befejező kötetét, mint Katherine Arden trilógiájának. Az Északi Erdő legendája alapvetően fiatal felnőtteknek szóló fantasy történet, hiszen a főszereplője Vászja tizenéves, azonban cseppet sem nevezném ifjúsági regénynek. A regény a 14. századi Oroszországba kalauzolja el az olvasót, amikor a napjaink politikai és gazdasági életét meghatározó ország még nem is létezett. Olyan történelmi kor ez, amiben hercegségek és bojárok uralják a vidéket, az oroszok még nem alkotnak egységes nemzetet, amikor a pogány hagyományok közé bekúszik a kereszténység, amikor a nő dolga a gyereknevelés a férfié a háború. A sorozat első részében, a Medve és a csalogányban végig Lesznaja Zemlján vagyunk, ahol Vászja a családjával él. A település 2 heti járásra van Moszkvától, itt Vászja apja az úr. A történetet végig átjárja a szláv folklór elemei, amit lassan elnyom a teret hódító kereszténység. A mágia elemei a folklór szokásokon és hagyományokon k

2020 minden szempontból egy furcsa év volt, tele bizonytalansággal és krízismenedzsmenttel, ami életünk minden területére kihatott. A vírushelyzet mindenre rányomta a bélyegét, a munkánkra, a magánéletünkre, a szociális kapcsolatainkra, a jövőképünkre. Ahogyan mindenre kihatott ez a pandémiás helyzet az olvasásunkra és az olvasmányaink milyenségére is rányomta a bélyegét az adott helyzet. Én például sokkal több pszichológiai témájú és önfejlesztő könyvet vettem le a polcról, mint az elmúlt években. Sokaknál láttam, hogy nagyon meglódultak az elolvasott kötetek mennyisége, sokak viszont olvasási válságba estek és alig tudtak a könyvekre koncentrálni, tehetetlenül és szorongva pörgették a híroldalakat (ebbe a hibába én is beleestem az első hullám idején). Nyilván az én esetemben sem lehet figyelmen kívül a vírust, tekintve, hogy én át is esetem a betegség egy enyhébb formáján. Nem szeretnék a helyzettel takarózni a gyatra számaim miatt, azonban nem szabad elmennem a tény mellett, hogy ez