Könyvorgia

Elena Ferrante nem egy újdonsült szerző a számomra, hiszen volt már szerencsém az írásaihoz, tavaly a Nápolyi regényeken keresztül. A Nápolyi regényekben az írónő már egy sokkal kiforrottabb, olvasmányosabb történetet ad az olvasóknak, míg a Tékozló szeretet, ami a szerző első könyve. Iszonyatosan nyers és már már realisztikusan brutális.  A Ferrante által feldolgozott témákhoz hűen a Tékozló szeretetben is a női lét nehézségei és az Olaszországban szikla szilárdnak látszó családmodell, a nő mozdulatlan helye a családban kerül főszerepbe. Ferrante történetei az ötvenes évek Olaszországába és azon belül is Nápoly zajos, bűnözéstől hangos városába repíti vissza az olvasókat. Egy olyan időszakba kaphatunk bepillantást, amikor elkezdett felbomlani a szent olasz nagycsalád egysége, a nők elkezdték kivívni maguknak a feminista eszméket és élni a saját életüket a férfiak és a társadalom elvárásainak ellentétesen. Egyszerűen imádom, ahogy Ferrante ezzel a roppant kényes és törékeny témá

A Dél-Koreai írónő már a  Növényevőben   megmutatta a világnak, hogy az ő hangjára igenis oda kell figyelni, hogy nem mehetünk el szó nélkül a munkássága mellet, hiszen olyan történeteket mesél el, amiknek elmeséléséhez hatalma bátorságra és erőre van szükség. Míg a Növényevőben egy belső utazásra invitálja az olvasót egy olyan tabu témában, mint a nő társadalmi helyzete Koreában, a Nemes teremtményekben egy megtörtént, véres mészárlásról mesél. A történtek után még hosszú évtizedekig cenzúrázták az eseményekről írt könyveket, színházi darabokat, verseket. Az emberek csak félve, suttogva beszéltek a szörnyűségről, pult alatt kézről kézre adott fényképalbumokból tudták csak meg az igazságot és talán Han Kang bátor könyve nélkül a világ ma sem tudná mi történt azon a hideg tavaszi napon, 1980. május 18-án, Kvangdzsuban.

Általános könyvmoly problémának számít, hogy a minket folyamatosan bombázó újdonságok között elveszünk a bőség zavarában és akarva akaratlanul,általában a klasszikusok szorulnak a háttérbe. Mindig büszkeséggel tölt és nagyon örülök, amikor egy régóta halasztgatott klasszikust sikerül pótolnom. Szégyen szemre Szabó Magdatól még nem olvastam, egészen mosatnáig. Igazából akkor kezdtem el jobban érdeklődni iránta, amikor valamelyik könyves fórumon azt olvastam, hogy a mi Szabó Magdánkat az általam nagyra becsült Elena Ferrantehoz hasonlítják. Az írónővel való ismerkedést talán a leghíresebb alkotásával, az Abigéllel kezdtem.  A történet az 1940-es években játszódik, amikor Magyarország egyre nagyobb szerepet vállal a második világháborúból és egyre jobban belebonyolódik a veszélyes háborús helyzetbe. Főszereplőnk a 15 éves Vitay Georgina elkényztetett pesti lány, akit tábornok édesapja minden magyarázat nélkül egy vidéki bentlakásos iskolába "száműz". Gina nagyon sokáig vé

Evelyn hét férje. Mire számíthatunk egy könyvtől, aminek a címe már előre vetít egy botrányos élettörténetet, egy Hollywoodi díváról, aki nem kis mennyiségben fogyasztotta a férfiakat. Hivatalosan hét férjről tudunk, de ki tudja még mennyi szerető és futó kaland bújt meg a háttérben. A régi Hollywood nagy csillagai közül Elizabeth Taylort tudnám Evelyn Hugohoz hasonlítani, aki nyolc férjet fogyasztott el, bár ha figyelembe vesszük, hogy Richard Burtonnek kétszer is igent mondott, akkor fej fej mellett haladnak, a valós és a kitalált személy.  Taylor Jenkins Reid történetei nagy népszerűségnek örvendenek főleg a külföldi olvasók körében. Kis hazánkat még nem érte el az iránta való rajongás futótüze, pedig méltán megérdemelné. 

Baricco Selymével először film formátumban találkoztam. A 2007-es film főszerepét Keira Knightley játszotta és nem nyerte el a tetszésemet, emiatt sokáig nem vettem kezembe a könyvet. Igazából a könyvecske rövidsége miatt billent át végül a mérleg nyelve, alig két óra alatt sikerült a végére érnem és meg kell mondanom sokkal jobb, mint arra a film alapján számítottam. A történet az 1800-as években játszódik, abban a korban, amikor a selyem az egyik legjobb befektetés Franciaországban. Főszereplőnk Hervé, katonából lett selyemhernyó kereskedő, ami megteremtette neki és felségének, Helenenek a jólétet és gazdagságot. Történetünk idejében a selyemhernyókat megtámadja egy fertőzés, ami miatt sorban pusztulnak el, ezzel veszélybe sodródik az ország selyemkészítése. Hervé az addig felfedezetlen Japánba merészkedik, hogy friss, fertőzetlen hernyókat hozzon haza. Abban az időben Japán szigorúan őrzött volt, senki idegen nem hatolhatott be az ország területére, ezért a hernyók sem fertőz

Már olvastam jó néhány olyan életmód könyvet, amik az északi országok bevált technikáit, módszereit osztják meg az olvasókkal. Vannak, akik a mértékletességre esküsznek, vannak olyanok, akik a pozitív életszemléletet tartják a legtöbbre, de nekem mind közül Meik Wiking könyve nyerte el a legjobban a tetszésemet. Ugyan első könyvét, a Hygget még nem olvastam, de így is nagyon élveztem a Lykke olvasását. Ezt azért is szerettem volna kihangsúlyozni, mert a két könyv összefügg egymással, mind a kettő azt kutatja és próbálja feltárni, hogy mi is az elemi boldogság titka és hogyan érhetjük el.  Meik Wiking a világ első számú boldogság kutatója, ami megmondom őszintén először viccesnek tűnt, hogy valakinek ez legyen a munkája, a hivatása. Jobban belegondolva miért ne lehetne? Hiszen rossz érzéseink, mentális betegségeink, lelki problémáink kezelésére egész sereg kiváló szakember áll a rendelkezésünkre. Az emberek rossz közérzetét javítandóan egész iparág létesült már, a különböző probl

Christelle Dabos Tükörjáró sorozatának második része ugyanolyan varázslatos, mint az első, amiről bővebben  IDE KATTINTVA  olvashattok. Egy kicsit darabosnak éreztem ezt a részt, nyögve nyelősnek. Sokan állították, hogy ez a rész sokkal jobbra sikeredett, mint az első, hogy 1 nap alatt elolvasták ezt a 660 oldalas monstrumot. Számomra a könyv olvasása nagyon lassan ment, majdnem 2 hétig tartott, sokszor éreztem, hogy nincs kedvem a kezembe venni, valami másra vágyom. Nagyon lassú mederben folyt a történet, ami megmondom őszintén sokszor untatott, szerintem a regényben történt eseményeket sokkal rövidebben is meg lehetett volna írni. Viszont a végén nagyon begyorsultak a dolgok és az utolsó 200 oldalon nem tudtam már letenni a könyvet. De akármennyire volt érdekfeszítő a könyv vége, mégis soknak tartom a 400 oldalas bevezetést. 

Ha április akkor Könyvfesztivál. Bátran meg merem kockáztatni, hogy minden könyvmoly az évnek ezt az időszakát várják a legjobban :)  A Millenárison minden évben megrendezett Könyvfesztivál nem olyan, mint egy sima könyves vásár, igazi programkavalkád, ami nagyszerű élményeket és rengeteg friss megjelenést ígér. Ebben a posztban összegyűjtöttem azokat a könyveket, amiknek a megjelenését a legjobban várom :)  Szemezgessetek ti is bátran! 

Jól esik kiszakadni a mindennapok olvasási rutinjából egy novellás kötettel vagy egy más kultúrájú író szavaival. Annyira máshogy viszonyulnak a világ dolgaihoz és gondolkodnak a keleti emberek, hogy igazán élvezetes számomra az ő alkotásaikat olvasni. Egyszerűen oda vagyok az írásaikért és a kávéért is. Szinte már olvasás előtt tudtam, hogy ez az én könyvem lesz.  A Mielőtt a kávé kihűl Kavagucsi Tosikadzu első könyve, de már régóta foglalkozik írással, hiszen forgatókönyv íróként keresi a kenyerét. Egy novelláskötet igazán tökéletes bemutatkozás, hiszen ezeken a rövid történeteken keresztül mutatkozik meg igazán ki mennyire tud jól írni. 

Egyáltalán nem vagyok otthon a számítógépes játékok világában, mégis roppantul élveztem a könyv olvasását. Tehát, hogyha valaki szemez ezzel a művel, de a számítógépes nyelvezet miatt fél belevágni, egy percig se habozzon. Nem tagadom, hogy egy olyan olvasó számára, aki jártas a számítógépes játékok világában és imádja a '80-as évek populáris kultúráját, különösen élvezetes, de a magam fajta "civileknek" is kitűnő olvasmány. Nyelvezete roppant gördülékeny, valamint  a szerző mindent megmagyaráz. A Ready Player One története a nem is olyan távoli jövőben játszódik, egészen pontosan 2045-ben, egy olyan jövőben, ahol az emberiség olyannyira tönkre tette a bolygót, hogy a valóság elviselhetetlenné vált, az emberek, pedig a James Halliday által teremtett virtuális világba, az Oasisba menekülnek. Hát nem elképzelhető ez a sors, amennyiben az emberiség ezen az úton halad tovább? Elképzelhető, hogy a virtuális valóságban sokkal jobb lesz élni, mint a rideg valóságban? Nem