Könyvorgia

V.E. Schwab munkássága tavaly keltette fel igazán az érdeklődésemet, amikor a művei átkerültek az Agave kiadóhoz és megjelent az Addie LaRue láthatatlan élete. Bár annak idején az Addie keltette fel az érdeklődésemet mégis a Gallant volt az első könyvem a szerzőtől. Talán ez a terjedelemből is fakadt :)  Izgatottan vártam már ezt az olvasást, szerencsére nem kellett csalódnom - a Gallant egy igazán creepy olvasmány, ami tökéletes a borongós őszi napokra. 

A brit királyi család egy újabb aranykorát éli napjainkban, népszerűségük töretlen, aktualitásuk és a popkultúrában elfoglalt helyük is vitathatatlan. Népszerűségükben hatalmas szerepe van a Netflixen futó, életrajzi sorozatnak, A koronának. Nálam abszolút a sorozat hozta magával a királyi család iránti rajongást. Korábban is érdeklődtem irántuk, de korántsem annyira, mint most. Először a sorozat, majd több könyv következett, melyek által megismerkedtem az életükkel, botrányaikkal, örömükkel és bánatukkal, az események történelmi lekövetésével együtt. A királyi család életének talán egyik legdrámaibb időszaka volt (persze, ha nem számítjuk a Margit hercegnő körüli botrányokat) Károly herceg és Lady Diana elhidegülő, megcsalásokkal tarkított és válással végződő házassága. Életében egyáltalán nem foglalkoztatott a nép hercegnéje, mivel mindössze négy éves voltam, amikor bekövetkezett tragikus halála. Manapság egyre jobban érdeklődöm az élete, a Károllyal való házassága és a munkássága ir

A történet az 1900-as évek elején játszódik, melyet a nemrégiben végzett dada, Ruby May mesél el. Egy kényelmes londoni otthonból kerül le vidékre, egy feltörekvő gyáros családjához, ahol 4 gyermekre kell felügyelnie. Englandék enyhén szólva is furcsa szerzetek. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a feleség, Lilian labilis, nem beszámítható, nem képes önállóan semmit se elvégezni, nem tud gondot viselni a gyermekeire. Ebből kifolyólag a ház ura, Charles a mérvadó mindenben, még a női kérdésekben is: mi legyen az ebéd, honnan hozassák az alapanyagokat, mikor jöjjenek le a gyerekek játszani, stb. Uralma és irányítása alatt tartja az egész házat. Kérésére az ajtók folyton zárva vannak, a kulcsokat ő maga őrzi, a gyerekeket nem lehet az anyjukra hagyni, Liliant éjszakára be kell zárni. Ruby May nem érti ennek a furcsa háznak a működését és lakóinak az életét. Kezdetben csendes megfigyelő, aki végzi a munkáját, majd szépen fokozatosan aktív résztvevőjévé válik a cselekménynek. Ahogyan a városból

Már nagyon kíváncsi voltam erre a Backman könyvre, hiszen erről a regényről mindenki ódákat zengett, illetve ez a szerző első könyve, ami meghozta az igazi világsikert a számára. A regény Ovéról szól, ahogyan arra a címből is következtethetünk. Ove 59 éves, mindenen felkapja a vizet, morcosan szemléli az egész világot, utál mindent és mindenkit és látszólag valamilyen ismeretlen okból kifolyólag véget akar vetni az életének. Elsőre megkedveltem Ovét. Éreztem, hogy ez a történet nemcsak egy zsémbes öregemberről szól, hanem igazi mélysége van, ami szépen lassan fel is tárult a regény előrehaladtával. 

A könyv címe alapján azt gondolhatnánk, hogy ez egy újabb összeesküvés elmélet, ami megpróbálja felfejteni a 20. század egyik legnagyobb ikonjának, Marilyn Monroenak rejtélyekkel teli halálát. Az eset annyi megválaszolatlan kérdést és homályos ködöt hagyott maga után, hogy a sztár halála után 60 évvel is aktívan foglalkoztatja az embereket. Élete, munkássága és halála a mai napig folyamatosan előkerülő téma. A Marilyn Monroe-jelenség a popkultúra egyik fontos alapját képezi. Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán erről a könyvről, de ahogy láttam ezt a könyvet szörnyen alulértékelték az emberek és eltették egy olyan dobozba, amibe szerintem nem való. Ezért szeretném most megvédeni ezt a kötetet, mert az emberek nemcsak azt kapták ettől a könyvtől, amire a címe utalt, hanem az ötvenes, hatvanas évek tökéletes korrajzát, amiben benne vannak a gengszterkorszak nagymenői, politikai ármánykodás, a világ helyzetének árnyalása, persze a központi szerepet Monroe tölti be, a csúcspont, pe

Szingapúr a közeli jövőben. Ipari kémkedés. Tudatmódosító szerek. Bolgár szerző. Magyar származású főszereplő. Ezek mind olyan hívó szavak, amik azt sugallták számomra, hogy ez egy igazán különleges könyv lesz, sajnos azonban nem kaptam meg tőle azt, amit a fülszöveg alapján vártam.  Történetünk főszereplője Zoltán Varga, aki ipari kémkedésből tartja fent magát. Zoltán nem akármilyen kém, hanem az egyik legjobb, aki észrevétlenül olvad be a legbonyolultabb felépítésű cégekbe és szippantja ki az információkat az ott dolgozókból. Egy új megbízatást kap, miszerint be kell szivárognia egy új, feltörekvő cégbe, a TransRealitybe és felfedni belső tevékenységüket. Egy szokványos állásinterjúval kezdődött pályafutása a cégnél, ami egyáltalán nem mondható szokványosnak a végére. Főszereplőnk természetesen megkapta az állást és kezdetét vette a betanulási időszak, mely szerint mindegyik osztályon egy hetet kellett eltöltenie az ottani vezető felügyelete alatt, hogy megismerkedhessen a cég felépí

Egy nyár Cape Codon, ami mindent megváltoztat, családokat szakíthat szét és régi szerelmeseknek adhat új esélyt a boldogságra. Elle családjánál hagyomány, hogy a nyarakat a Papírpalotában, a család nyaralójában töltik Cape Codon. Mióta gyerekként összeismerkedett Jonasszal és legjobb barátokká váltak, a nyarakat családjaik mindig együtt töltik ebben a lassan az enyészetté váló, papírból készült nyaralóban. Elle ötven éves, három gyereke és szerető férje van, azonban az életéből hiányzik valami, amit megpróbál elkeseredetten pótolni. Egyik este kilopóznak a családi összejövetelről és a ház falának dőlve hevesen szeretkeznek Jonasszal. Ezen a ponton gondolhatnánk, hogy ez egy klisés megcsalás történet, amiben Elle és Jonas végre összejönnek, ahogyan azt már húsz éve kellett volna, azonban annyival több van ebben a könyvben, Elleben, amit elsőre nem is hinne az olvasó. Habár a regény cselekménye egy nap alatt lejátszódik feltárul Elle teljes élettörténete, az a sok szörnyűség, amin át kel

A gyermekvállalás egy olyan döntés, ami csak az adott egyénre, párra vonatkozik, vonatkozna. Sajnos a mai Magyarországon ez a téma olyannyira megosztó, hogy kapcsolatok mennek tönkre, barátságok szűnnek meg, családok szakadnak szét. Pedig a nyugati társadalmakban ez teljesen elfogadott és releváns választás, mind nők és férfiak, illetve párok esetében. A magyarok vajon miért foglalkoznak ilyen elvetemülten a családalapítással? Miért gondolják úgy vadidegenek, hogy bármi beleszólásuk van egy ilyen döntésbe. Ebben az országban miért akarják ilyen erőszakosan egymásra tolni az emberek a gyerektémát és azt hangoztatni, hogy mindenkinek kell gyerek. Nem, nem kell mindenkinek gyerek. Nem fogja megmenteni az amúgy is a katasztrófa szélén álló kapcsolatot, nem megfelelő környezetben, pedig sérült felnőtté válhat. Erre számos példát találhat mindenki a saját környezetében. De akkor miért akarjuk rákényszeríteni az összes embert arra, hogy gyereke legyen? Nyilván közre játszik a kormány nagyon e

Marilyn Monroe mindig is kettős érzelmeket keltett bennem: egyszerre vonzott és taszított. Persze gyönyörű nő volt, azonban soha nem találtam annyira lehengerlőnek és tehetségesnek, hogy a világ leboruljon a lábai előtt és még ma, 60 évvel a halála után is a popkultúra jelentős részét képezze. Láttam a leghíresebb filmjeit: Van, aki forrón szereti, A herceg és a táncosnő, Szőkék előnyben, Hogyan fogjunk milliomost?. Laikus filmrajongóként nem tűnt olyan nagy számnak a filmekben nyújtott alakítása. Azt, pedig el sem tudtam képzelni, hogy az egyik kedvenc filmem, az Álom luxuskivitelben főszerepét ő játsza, habár Capote róla mintázta meg Holly Golightly alakját. Számításba kell venni hányatott gyerekkorát, a családját uraló mentális zavarokat, amikből ő is kapott bőven és, hogy egy olyan iparban kellett nőként helytállnia, amit a férfiak uraltak. Szóval visszás érzéseim voltak vele kapcsolatban, azonban Castillo kötete sok mindenre rávilágított. Most már egyértelműen a rajongói népes táb

William Shakespeare a drámairodalom atyja. Darabjai az irodalomtörténet és a színház alapjait képezik. Az irodalom és a  színház terén végzett munkássága széles körben elismert, azonban vajmi keveset tudunk az életéről, házasságáról, gyermekeivel való viszonyáról, arról, hogy milyen volt Shakespeare, amikor nem darabot írt vagy színpadon játszott. Maggie O'Farrell regénye ebbe az izgalmas játékba vonja be az olvasót, amikor a Shakespeare család életét és tragédiáit írja meg, ahogyan azt a szerző elképzelte. A regény címe némiképpen csalóka lehet, hiszen arra enged következtetni, hogy a 11 éves korában pestisben elhunyt Hamnet-ról - akinek a tragédiája nyomán született meg a Hamlet -, Shakespeare egyetlen fiáról fog szólni a regény, azonban valóban az anyja,  Agnes történetét mutatja be: házasságát és nem mindennapi kapcsolatát a férjével, a gyereknevelés nehézségeit, milyen nőként helytállni egy férfiak uralta korban, megmaradni önmagának még akkor is, hogyha a környezetében minden

Az Evelyn hét férje után mindent el akartam olvasni, amit Taylor Jenins Reid ír. A Daisy Jones & The Six, pedig különösen érdekelt, hiszen egy fiktív bandáról szól, akik a '70-es években meghódították egész Amerikát, majd rejtélyes körülmények folytán a csúcson oszlottak fel. Azt, hogy még annál is különlegesebb, mint gondoltam csak akkor vettem észre, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hiszen ez egy interjúkötet. Ilyen érdekesen megírt könyvet talán még sohasem olvastam.  A történet egy kitalált Amerikai rock együttesről szól, a The Sixről, akik a menedzserük nyomására összeállnak a feltörekvő, gyönyörű, karcos hangú Daisy Jonessal. A Daisy Jones & The Six ezentúl a mélabús Billy Dunne és a szomorú Daisy Jones énekére és összetett dalszövegeikre építik a banda sikerét. Persze ez a világ nem létezne a gruppik és a koncertek utáni bulik nélkül, ahol csak úgy folyik az alkohol és valakinél mindig van egy kis kokó vagy LSD. Daisy folyamatosan pusztítja magát a drogokkal, míg

Sajnos ez az olvasmány nagyon is aktuálissá vált, hiszen nemrégiben hunyt el Böszörményi Gyula, 57 éves korában. Korábban, jó 5-7 évvel ezelőtt már olvastam egyszer a könyvet, azonban ekönyv formájában, amikor nem tudtam hozzá olvasni a lábjegyzeteket, ami ennél a könyvnél szervesen hozzátatozik a történetnek. Akkor nem is tetszett annyira, hogy folytassam a sorozatot. Valamiért úgy gondoltam, hogy itt az ideje újra nekifutni a dolognak és adni még egy esélyt, hiszen nem hiába olyan népszerű az egész sorozat. És milyen jól tettem, másodjára teljesen magával ragadott a történet, annak ellenére is, hogy emlékeztem a főbb eseményekre. Imádtam, hogy Böszörményi korabeli személyeket épít bele a történetbe, amitől sokkal hitelesebb lesz az egész regény. 

Ez a könyv minden porcikájában nagyon megnyerőnek tűnt, hiszen a borítón Stacey Halls ajánlása olvasható, a kiadó, pedig az Essexi kígyó, a Könyvkötő és a Familiárisok rajongóinak ajánlotta. Mivel ez előbbiekben felsorolt 3 könyvből kettő igencsak a szívembe lopta magát úgy éreztem, hogy ezzel a könyvvel fogok tudni azonosulni. Sajnos nem a legjobb pillanatban kapott el, nem tudtam egy huzamban sokat olvasni belőle, a regényből áradó sötét hangulat pedig rám is átragadt. Talán őszi-téli olvasmányként jobban működött volna nálam.  A történet 1643-ban veszi kezdetét. Kifejezetten szeretem ezt a történelmi korszakot, mert a kedvenc gótikus regényeim hangulatát idézik, azonban A Leviatán esetében valahogy túl sötét és borongós volt minden. A történetet főszereplőnk, Thomas meséli el, 1643-ban, amikor a cselekmény játszódott és 60 évvel később, amikor a lény, ami átvette az uralmat az életük felett 60 év szunyókálás után felébredt. Elkezdve a regényt az ember azt hinné, hogy ez egy boszorká

Hollywood aranykora a mai napig érdekli az embereket, ami nem is csoda, hiszen az ötvenes-hatvanas évek korszaka az egyik legizgalmasabb időszak volt az álomgyár életében. A korszakban készült filmek, pedig a kultúránk alapműveivé váltak, csakhogy párat említsek: Psycho; Lolita; A Jó, a Rossz és a Csúf, A muzsika hangjai vagy éppen az Álom luxuskivitelben. Hepburn már életében ikonná vált, csillaga még ma is, majdnem 30 évvel a halála után is fényesen ragyog. Caroline Jones kötetében, pedig egy nagyon izgalmas nézőpontból ismerhetjük meg az életét, mégpedig a divat és a stílus megközelítéséből. 

Sylvia Plathal a gimnáziumi éveim alatt találkoztam. Az üvegbúra nem volt kötelező olvasmány, nem esett szó róla irodalom órán valahogy mégis benne volt a köztudatban, kult könyv volt, amit el akartam olvasni és akkor gimnazistaként imádtam. Ez egy olyan kötet, aminek az olvasása közben az ember egyszerűen nem tud elvonatkoztatni a szerző személyétől, hiszen a mentális betegség és a depresszió légköre járja át a regényt, ezek a dolgok, pedig sajnos Plathtól sem álltak távol. Mégis vajmi keveset tudtam az életéről. Azt persze tudtam, hogy ő maga sajnos nem tudott megküzdeni mentális betegségével, valamint nem túl idillikus családi életével és harminc évesen öngyilkos lett. A tragédia részleteit viszont nem ismertem. Nevezetesen, hogy külön váltak férjével, a költő Ted Hugheszal, a válást követően egy délután, amikor a gyerekei békésen aludtak, vizes ruhákkal betömködte az ajtó alatti réseket, majd megnyitotta a gázcsapot és bedugta a fejét a sütőbe. Tragikus élete és irodalmi munkássága

Franzennel nem lehet finoman megismerkedni, hiszen minden eddig megjelent műve egy féltégla. Úgyhogy csak össze kell gyűjteni a bátorságot és belekezdeni, aztán a szöveg úgyis húzza magával az embert. A nagyregényei közül a Javításokat tartják a legjobbnak, azonban engem első körben sokkal jobban vonzott a Keresztutak, valószínűleg a mű frissessége miatt, hiszen egy 2021-es alkotásról van szó, amit a kiadó azonnal el is hozott kis hazánkba. Ez is egy diszfunkcionális amerikai fehér csalárdról, Hildenrandtékról szól - mint Franzen összes többi könyve -, akik kergetik az amerikai álmot, de életük keresztúthoz érkezett. A regény 1971-ben kezdődik, amikor Amerika részt vett a Vietnámi háborúban, a háború ellenes mozgalmak fénykorukat élik, a hippik mindenütt jelen vannak az országban és minden tinédzser Európába vágyik. Russ Hildebrandt tiszteletes és neje, Marion 4 gyermeket nevelnek, de sem a szülők, sem a gyerekek nem felelnek meg a lelkészi család sztereotípiájának. 

Hogyha a Mi vagyunk a medvék nem győzött volna meg arról, hogy Backmant hivatalosan is be kell tennem a kedvenc szerzőim közé akkor az Egymás ellen eloszlatta minden bizonytalanságomat. Már a Mi vagyunk a medvék is zseniális volt. Az után a könyv után el sem tudtam képzelni, hogy hová tudja fokozni a dolgokat az író, de sikerült neki. Ez a második kötet sokkal sokkal jobb lett, mint az első rész.  A történet nyáron kezdődik, amiről igazán szokatlan volt olvasni, hiszen ezen a vidéken az év nagy részében fagy és hó borít mindent. Az első kötetet uraló nemi erőszak kezd elhalványulni, azonban nem várt folyamatokat indított el a városlakókban. A junior csapat legjobbjai az edzőjükkel, Daviddel együtt átigazoltak a szomszédos város, Hed csapatába. A Björnstadi csapat játékosok és edző nélkül megsemmisülni látszik, azonban egy ügyes politikus mesterkedéseinek hála úgy tűnik, hogy a csapatba új életet tudnak lehelni. Elindul egy nagyon izgalmas feminista szál is, hiszen a Björnstadi csapat ú

Brit Bennett könyve volt a tavalyi év talán egyik legjobban várt magyar megjelenése, ugyanis a kötet külföldön nagy népszerűségnek örvendett, a regény a 2020-as Goodreads Choice Award-ot is bezsebelte. Úgyhogy nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba.  A regény egy kitalált amerikai kisvárosban, Mallardban játszódik. Mallard egy nagyon különleges feketék által lakott város. Az itt lakók az idők folyamán elérték, hogy a fekete bőrszín egyre világosabbá váljon. Tehát az itt lakó feketék szinte már fehérnek is elmennek, hiszen annyira világos a bőrük. A történet főszereplői a Vignes ikrek 16 évesen elszöknek a városból egy új élet reményében, magára hagyva megögyvezült édesanyjukat. A lányok egy nagyvárosban kötnek ki, ahol Stella fehérnek adja ki magát, hogy megkapjon egy titkárnői állást. Ez az újdonsült érzés, hogy fehérként is élheti az életét annyira magával ragadja, hogy otthagyja a nővérét Desireet, elszakítja magát a múltjától, hogy új életet kezdhessen egy fehér férfi oldalán. E

Ciprus. Mit tudunk Ciprusról? Tanulunk róla az iskolában? Tudunk valamit a történelméről és arról a véres polgárháborúról, ami 1974-ben dúlt a szigeten, szinte végzetesen egymás ellen fordítva a görög és a török lakosságot? Vagy csak egy csodálatos nyaraló helyszínnek gondoljuk, ahol mindig süt a nap, a tenger ragyogó kék és az ételek fenségesen finomak. Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt a szigetet egy kedvelt turistacélpontként ismeri. Elif Sahafak ismét egy olyan szeletét mutatja be a történelemnek, amiről szinte csak az érintettek tudnak. Hiszen számunkra ez a parányi kis sziget olyan jelentéktelen, hogy a múlt felkavaró eseményeiről mit sem tudunk. 

Sokáig húztam az első Backman olvasásomat, hiszen akkora hype övezi a szerzőt, hogy nem akartam csalódni. Nem kellett volna ennyit várnom, mert Backman tényleg zseniális. Olyannyira megnyert magának, hogy beszereztem a szerző teljes életművét.  A történet egy eldugott svéd kisvárosban, Björnstadban játszódik, ahol az év háromnegyedét a tél uralja, ennek megfelelően a város egy téli sport, a hoki körül forog. Hiszen ez tartja mozgásban a gazdaságukat, ez biztosít munkahelyeket a felnőttek és kiugrási lehetőséget a fiatalok számára. A regény ennek a kisvárosnak a mindennapi életét mutatja be, egy olyan időszakban amikor a junior csapatra még több figyelem és stressz nehezedik, hiszen ha megnyerik a közeledő bajnoki meccset akkor a városnak komoly sansza lesz arra, hogy még több szponzor fektessen be, hoki iskola épüljön, vagyis több pénz áramolhatna be a városba, munkahelyeket és jobb életkörülményeket tudnának teremteni az ott lakók részére. Azonban az események félre sodródnak, amikor

Imádom a 21. Század kiadó KULT könyv sorozatát, de sajnos ebben a sorozatban is vannak olyan kötetetek, amik nem nyerik el feltétel nélkül a tetszésemet. Amikor belevágtam Liz Moore könyvébe egy igazán jó krimire vágytam. Mivel a fülszöveg ebbe a kategóriába sorolja nekem némiképp csalódást okozott a regény, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető kriminek. Persze van benne erre utaló hajlandóság, de ez inkább egy családi dráma elmesélése, remek társadalmi háttér bemutatásával.  A történet Philadelphia egyik lecsúszott negyedében játszódik, ahol a drog, a prostitúció és az erőszak a mindennapok részét képezik. Ebben a nem túl idilli környezetben ismerkedhetünk meg egy testvérpárral, Mickey-val és Kacey-vel, akiket az élet más-más pályára sodort, a körülmények és a döntéseik hatására, pedig már évek óta nem is beszélnek egymással. Mickey az utcákat járja járőrként, Kacey pedig a sarkokon állva keresi meg a pénzt mindig a következő adag drogra. Attól függetlenül, hogy a nővérek évek óta nem b

A Karolina és a Krakkói babakészítő annak ellenére, hogy egy vékonyka kötet nagyon súlyos témákat dolgoz fel. A történet a második világháború idején játszódik Lengyelországban, abban az időben, amikor Hitlernek egyre inkább megnő a befolyása és uralma alá hajtja Lengyelországot is. Az események két szálon futnak, szó van benne Karolina múltjáról, amikor menekülnie kellett hazájából, Babaországból, mert megszállták a patkányok, illetve a valós idejű Krakkó eseményei is feltárulnak, ahol az élet egyre sivárabbá válik. A regényben végig jelen van a mitikus száll is, hiszen Karolinán, az élő játékbabán kívül számos helyen felbukkannak a lengyel mitológia elemei is. Először ezt a babás szálat nagyon gyermetegnek éreztem és zavaró is volt, de ahogyan egyre komorodtak az események szinte felüdülés volt ezeket a kitekintő részeket olvasni.

Hihetetlen, hogy mennyivel kevesebb regény szól a Sztálini rezsim elnyomásairól, mint a Hitler által véghez vitt borzalmakról. Pedig Sztálin sokkal hosszabb ideig volt hatalmon, sokkal több ember tűnt el nyomtalanul az uralma alatt és sokkal nagyobb terrorban tartotta a népét, mint Hitler valaha is. Véleményem szerint a Sztálini rémuralom sokkal rosszabb volt, mint amit a náci Németország művel Európával, erre a Szásenyka egy tökéletes bizonyíték. Habár a regény csak egy család eltüntetésének a történetét meséli el, a történelem rejtett bugyrai tele vannak ilyenek tömkelegével.