Könyvorgia

Amikor Zafónról esik szó, akkor az olvasók többnyire A szél árnyékával azonosítják az írót. Ugyan leghíresebb alkotását még nem sikerült olvasnom, annak ellenére, hogy egy jó ideje már a polcomon áll és olvasásra vár, az Elfeledett könyvek temetője sorozat utolsó részét pár éve olvastam. Furcsa, rám nem jellemző módon a sorozat végével kezdtem az íróval való ismerkedést, de ez semmilyen hiányérzetet vagy negatív olvasási élményt nem jelentett számomra. Illetve Zafón köteteit nem kell feltétlenül sorrendben olvasni, mert egymástól függetlenül is kerek egészet alkotnak. A köd hercege az író első könyve, amit még 26 éves korában vetett papírra és már ebben a korai műben felfedezhető a szerző későbbi nagysága. Számomra különösen izgalmas, hogy a műben fellelhető az Alicia név, ami fontos szerepet fog játszani a későbbi  Lelkek labirintusa  című művében. 

Az e-könyv egy igazán nagyszerű találmány, ami akár gyökeresen is megváltoztathatta volna az olvasási szokásokat és a könyvpiacot. Azonban a találgatások ellenére ez nem így történt. Az e-könyvet igazából az internet megjelenése és széles körben való elterjedése hívta életre. Szerencsére nem váltotta le a hagyományos könyvet, amitől a könyvpiac félt, mert valljuk le jelentősen el tud venni az ember olvasás élményéből, hogy egy képernyőn olvas. Mivel a kezdeti lelkesedés után az emberek szépen lassan visszatértek a hagyományos könyvekhez és manapság is nagyon szűk az e-könyv használók rétege, nem hozta magával azt a piaci változást, amit ennek a technikai újdonságnak jósoltak a szakértők. A vírushelyzet miatt azonban előkerültek az e-könyv olvasók a szekrény mélyéről és egyre többen vásároltak ilyen készüléket és elektronikus könyveket is. Az is befolyásolja az e-könyves piac alakulását, hogy a helyzetre való tekintettel sok kiadó az újdonságait először nem print könyvben, hanem e-kö

A trilógia befejező kötete, a 2013-as megjelenését követően először olvasható magyar nyelven Csonka Ágnes csodálatos fordításában. A rajongók nagy örömére a Jelenkor kiadó a három kötetet késleltetés nélkül egyszerre adta ki, a tavalyi könyvfesztiválra időzítve. Azonban én egy olyan típusú olvasó vagyok, aki nem tud egymás után több könyvet elolvasni ugyanattól a szerzőtől, ezért a trilógiát sem tudtam egyben ledarálni.  Amúgy is Atwood számomra egy olyan író, akit habár nagyon szeretek viszonylag nehezen veszem rá magamat az olvasására, mert legalább 200 oldalt el kell olvasnom, mire be tud rántani a történet. Legalábbis az eddig elolvasott 4 könyve alapján ez a tapasztalatom. Kisebb nagyobb kihagyásokkal, most sikerült a végére érnem ennek a remek trilógiának, ami jelen helyzetünkben nagyon is aktuális és félelmetesen ismerős elemekből épül fel. Az írónő szinte minden könyvében megemlíti vagy az előszóban vagy a végén, a köszönetnyilvánításban, hogy az általa papírra vetett történ

Jelenlegi élethelyzetünk úgy hozta, hogy egy ideig a férjem szüleinél kell laknunk. Persze ez a mi jól felfogott érdekünkből történt, de azért egy pár hónap után már bőségesen vannak súrlódások. Ebben a több generációs háztartásban, pedig pont jókor jött Steigervald Krisztián könyve. Nehéz megértenünk egymást főleg, ha más-más generációhoz tartozunk. Mi nem értjük meg, hogy szüleink miért óckodnak az online vásárlástól és az online fizetéstől, míg ők elképzelni sem tudják, hogy mi miért nem a boltban vásárolunk, miért rendelünk kaját, amikor főzhetnénk is és még hosszasan sorolhatnám. Ezek a különbségek, pedig együtt élve még jobban kibontakoznak és ha nem próbáljuk meg megérteni a másikat csak bosszantani fognak. 

Amikor először találkoztam a Bullet Journallel még annyira új volt a módszer számomra, hogy a nevét sem tudtam, a lényegét meg még kevésbé értettem. Hogyha bármelyik közösségi platformon, mint például az Instagram vagy a Pinterest rákeressünk a Bullet Journal, a BUJO vagy hasonló kereső szavakra ezer és ezer gyönyörűen megszerkesztett, művészi rajzokkal teli naplót találunk. Ez a csodás látvány kicsit visszafelé sülhet el, mert az átlag ember, akinek nincsen művészi vénája és sokkal elfoglaltabb annál, hogy az oldalakat díszítésével foglalkozzon, nem fog belevágni a módszerbe, mert túl időigényesnek gondolhatja. Megmondom őszintén ez nálam is sokáig visszatartó erő volt, aztán tavaly szeptemberben, amikor hirtelen több szabadidőm lett eldöntöttem, hogy belevágok. Azonban az senkit se tántorítson el a módszer használatától, hogy nem tud rajzolni, mert ennek nem ez a lényege, hanem a technika elsajátítása és annak tökéletesítése. 

Jane Harper nevéről a perzselően forró ausztrál táj jut eszembe, családi titkok fojtogató pokla és persze rejtélyes gyilkosságok. Bármit ír az balzsamként hat a lelkemre, hiszen olvasás közben elfeledkezhettem mindenről és csak a tikkasztó szomjúságot éreztem a torkomban, a hátamon végiggördülő verejtékcseppeket és a forró homokot a talpam alatt. Jane Harper regényei olyanok, mint a jó öreg fotelek, kényelmesen bele lehet helyezkedni a történetbe, az események fonala hamar felvehető, a regény, pedig nem ereszti el az olvasót. Aki olvasott már az írónőtől imádni fogja az új regényét is, aki  pedig most szeretne megismerkedni műveivel Az elveszett férfi tökéletes választás, hiszen ez egy különálló történet, nem egy sorozat része, mint az előző könyvei.  Jane Harper Ausztrália egy roppant kieső pusztaságába kaluzolja az olvasót, egy olyan vidékre, ahol a birtokok beláthatatlanul nagyok, a legközelebbi szomszéd is három órás autóútra van, az emberek, pedig rádión keresztül tudnak ka