Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2018

Leïla Slimani: Altatódal - VIgyázni kell kit engedünk be az életünkbe

Kép
Leïla Slimani, az Altatódal című regényével 2016-ban elnyerte a Goncourt-díjat, amit minden évben a legjobb francia nyelvű regényért adnak. Az írónő az Altatódal Magyarországi megjelenése előtt teljesen ismeretlen volt a hazai olvasótábor számára. Díjnyertes regényével azonban sikerült betörnie az olvasói szívekbe. Remélem, hogy hamarosan fordításban olvashatjuk, például első regényét, ami egy nimfonániás nő történetét meséli el. "A baba meghalt." Ezzel a mondattal kezdi elmesélni a történetet Leïla Slimani. Pontosan tudjuk, hogy mi fog történni, nem árul zsákba macskát az írónő. Hiába tudja az olvasó, hogyan fog véget érni a könyv, valahogy még feszültebb lesz tőle a légkör és izgalmasabb az olvasás. Nem tipikus történet mesélésről van szó, ami nagyon fel tudja fokozni az olvasás élményét. Slimani könyvét Donna Tartt Titkos történetével tudnám párhuzamba állítani, hiszen ott is tisztázta az olvasóval a tényt, hogy az egyik fiút meg fogják ölni a barátai. Az ilyen típusú

Jane Harper: Aszály - Vérfagyasztó kettős gyilkosság 20 év távlatában

Kép
Az Aszály, Jane Harper első, bemutatkozó regénye. Már második könyve, a Force of Nature is megjelent. Reméljük minél előbb ez is magyar fordításra kerül. Régen nem olvastam már krimit. Igazából ritkán is szánom rá magamat, mert nem vagyok egy nagy krimirajongó. Annak ellenére, hogy az Aszály, mind formailag, mind pedig stílusában visszaadja a jó öreg krimiket, mégsem volt unalmas, kikövetkeztethető vagy sablonos. Az Aszály jött, magával ragadott és megnyert. Nem mondanám, hogy az írónő hétköznapi helyszínt talált volna a történetének, ugyanis Ausztrália kietlen vidékén játszódik, a poros, aszályos, farmerközösségben, Kiewarrában. Már maga a helyszín borzonagató, a nagy, véget nem érő terek, a száraz földek, a közösség, ahol mindenki mindenkit ismer és a mindent tud kisvárosi légköre. Azonban valamit nem tud mindenki. Egy sötét eset lengi be a városkában élőket immáron 20 éve. De kezdeném az elején a történet ismertetését.

Roberto Bolaño: A sience fiction szelleme - Egy életmű első darabja

Kép
Bolaño egy nagyon különleges alakja a 20-21. századi irodalomnak. Egy rejtőzködő zseni, aki 1993-ban publikált először a nagyközönség előtt, holott 1984-től kezdve voltak elkészült kéziratok a tarsolyában. Többek között A science fiction szelleme, ami első elkészült műve volt. A kisregényt  Bolaño tudatosan nem adatta ki, mert minden szempontból csiszolatlannak, tökéletlennek találta. Energiát a nagy műre tartogatta, aminek alapjai már megtalálhatók ebben a kisregényben. Valószínűleg már akkor, 1984-ben is kiadták volna a regényt, de  Bolaño igazán nagy durranással akart betörni az irodalmi világ szűk berkeibe. Ami valljuk be nagyon is jól sikerült neki, hiszen ma a kortárs spanyol nyelvű irodalom egyik fontos személyiségeként tartják számon. 

Kortárs irodalom a magyar érettségin

Kép
Gimnáziumban végig rosszabbnál rosszabb magyar tanáraim voltak. Én, aki már akkor is nagyon szerettem olvasni és rengeteget is olvastam, utáltam a magyar órákat. Sokszor csak behúzódtam az utolsó padba és pofátlanul kicsaptam az éppen aktuális olvasmányomat a padra és a tanár orra előtt olvastam, nem foglalkozva a mondanivalójával. Aztán utolsó évben megkaptuk azt a tanárt, akit az iskola legjobbjaként tartottak számon. Lehet, hogy az igazgató megsajnált minket. Attól kezdve még jobban imádtam az irodalmat. Elolvastam az összes könyvet az általa összeállított listáról és felvettem a magyart fakultációs tárgynak. Az érettségire is nagyon érdekes tételsort állított össze, ami tele volt kortárs regényekkel és klasszikusokkal. Általa ismertem meg Emily  Brontë-t,   George Orwellt, J.D. Salingert, Umberto Ecot, az oroz realizmus vezér egyéniségeit, Örkény novellisztikáját, Garcia Marquezt, Kós Károlyt, mint írót, Háy Jánost és még sok más írót, költőt, akik a mai napig nagy hatást gyakor

Rose Tremain: Gustáv-szonáta - Egy nem mindennapi barátság felkavaró története

Kép
A Gustáv-szonáta tavaly Karácsony körül jelent meg a 21. Század Kiadó, akkor még bemutatkozó KULT könyvek sorozatában. Rose Tremain számára, késői, 2016-os regénye hozta meg az igazi elismerést és a nemzetközi hírnevet. A regény két kisfiú, egy életen átívelő barátságát mutatja be, a háborúkat semlegesen megélő Svájcban. A regény címszereplője, Gustav Perle, a megboldogult rendőrfőnök-helyettes fia, akit tudatlan, egyedül maradt anyja nevel nyomorúságos körülmények között. Gustáv az óvodában köt barátságot a gazdag, zsidó családból származó, Anton Zweibellel. Gustáv anyja Emilie, szívből gyűlöli a zsidókat, mert úgy gondolja közvetetten az ő hibájuk, hogy a férje meghalt és az élete nyomorra van kárhoztatva. Anton családja Svájcba menekült a háború viszontagságai és a haláltáborok elől. Apja jól kereső bankár, fiúkat híres verseny zongoristának szánják.

Gabriel García Márquez: Baljós óra - Kisregény a korai évekből

Kép
Márquez egy nagyon különleges író, akivel még a gimnazista éveim alatt találkoztam először, amikor a nagy sikerű Szerelem a kolera idején című regényét olvastam. Szégyen szemre azóta nem nagyon igyekeztem betölteni a Márquez-i űrt. Többször próbálkoztam a 100 év magánnyal, de egyik alkalommal sem jutottam tovább a felénél. Márquez a mágikus realizmus műfajának legjelentősebb írója, aki fantasztikus alkotásaiért még egy irodalmi Nobel- díjat is besöpört 1982-ben. A szerelem a kolera idején azért vett le a lábamról, mert az teljes egészében egy realista regény volt, míg a híres 100 év magány az én ízlésemnek már nagyon mesésen hatott. e két meghatározó regény miatt mindig egy kettősséggel teli szeretettel gondoltam az íróra.

Jodi Picoult: A tizedik kör - Kinek hiszel?

Kép
Jodi Picoult "legújabb" regénye, A tizedik kör az idei Könyv Fesztiválon debütált a magyar olvasó közönség előtt. A tizedik kör egy régebbi, 2006-os Picoult mű, aminek a fordítására csak most került sor. Nem titok, hogy hatalmas rajongója vagyok az írónőnek, ezért többnyire elfogultan ítélem meg a munkáit. Azonban szerintem A tizedik kör nem kerül be a legjobb alkotásai közé. Ilyen érzésem volt a hasonlóan késői megjelenésű Csodalánnyal is, mely esetben egy '99-ben íródott regény került a magyar olvasókhoz 2015-ben. Hiába Picoult rutinos vén róka, az írói fejlődés és a rutin nála is látszik, nem véletlen, hogy a későbbi művei sokkal hússal vágóbbak. Például, az Apró csodák szerintem zseniálisra sikeredett. Bővebben  itt  olvashattok róla.

Májusi szerzemények

Kép
A májusban beszerzett könyvek száma nem olyan roppant mennyiségű, mint az áprilisi, de nagyon izgalmas olvasmányokkal gazdagodott a könyvespolcom.