Könyvorgia

A Nápolyi regények második kötete, Az új név története Elena és Lila fiatal korába kalauzolják az olvasót. Míg az első részeben, a Briliáns barátnőmben, kisgyerekként és fiatal kamaszként ismerhetjük meg a lányokat, ebben a kötetben fiatal felnőtt nőként tett első lépéseiket figyelhetjük meg. A rejtélyes, olasz, korstárs írónő, Elena Ferrante teljesen elvarázsolt , már az első részben, amiről bővebben  itt  olvashattok. A második kötetben sem okozott csalódást, gördülékeny stílusával, az emberi természet mélyreható ismeretével és intelligenciájával.  A Briliáns barátnőm végén, Lila esküvőjének kellős közepén hagytuk el a lányokat. Ebben a második részben, mint a címből is sejthető, inkább Lila van középpontbna, mint Elena. Habár ő történetünk narrátorra, mégis úgy meséli el az eseményeket, saját életének a történeteét, mintha csak egy jelentéktelen mellékszerplő lenne benne, egy megfakult kis árnéyk Lila ragyogásában. Lila, Raffaella Cerulloból, Caracci asszonnyá válik, a férje St

Amilyen vékonyka ez a könyv, olyan fontos üzenetet hordoz magában. Nehéz bekategozitálni, hiszen ez nem egy regény, de nem is egy hosszúra nyúlt levél vagy naplórészlet. Visszaemlékezés, a maga töredezettségével, darbosságával és összevisszaságával, olyan, mint maga az emberi emlékezet. A szerző, Marceline Loridan-Ivens mesél a világháború alatt átélt borzalmakról, arról, hogy az auswitzi haláltáborban törtlött időszak, mennyire tette tönkre az életét, mennyire nyomorította meg őt és az egész családját lelkileg. Egy olyan időszakról mesél szívhez szólóan, brutális nyersséggel, amit túlálve teljesen más emeberré vált, mint amivé válhatott volna. Marceline és családja Franciaországban letelepedő zsidók voltak, akik abban reménykedtek, hogy az országuk, amelyet hazájuknak tekinettek, de amely nem fogadta be őket, hiszen nem kapták meg a hőn vágyott állampolgárságot, majd megvédi őket a vérszomjas Hitler előretörésétől. Marcelinet az apjával együtt deportálták, míg a család többi része

A világszerete nagy port felkavaró, feminista disztópiát bemutató regény hamarosan magyarul is olvaható lesz a 21. Század Kiadó jóvoltából. Nagy disztópia rajongó vagyok, ezért gondoltam, hogy ez a regény is el fogja nyeni majd a tetszésemet. Az utóbbi időben sok olyan disztópikus regény került a figyelem középpontjában, ami főleg a nők helyzetével foglalkozi. Gondoljuk csak Atwood Szolgálólány meséjére, amiről részletesebben  ide kattintva  olvashattok, vagy Jennie Melamed, szexuális zaklatásokat feldolgozó zseniális regényére, A Lányok csöndjéről  itt  olvashattok bővebben. Sokáig olvastam a könyvet és, így utólag kicsit bánom is, hogy nem magyarul vágtam bele. Valahogy ezeket a diztópiákat nehezebb angolul megfognom. A felén túljutva azonban, már faltam az oldalakat, a végére nagyon bedurvult a könyv, igazán felpörögtek az események.  A szerző nem tér ki arra pontosan, hogy időben mikorrra tehetőek az események. Annyi viszont tudva levő, hogy valamikor a régmúltban játszó

Összegyűjtöttem nektek néhány könyves újdonságot, amiknek a megjelenése a tavaszi időszakban várható. :) Szemezgessetek bátran a listából. Dan Simmons: Terror  [Agave Kiadó] Azoknak a férfiaknak, akik a brit birodalom Terror és Erebus nevű hajóin indultak felfedezőútra, minden reményük megvolt a diadalra: Sir John Franklin 1845-ös felfedezőútján vettek részt - a kor technológiailag legfejlettebb expedícióján -, és ők indulhattak a világon először gőzhajóval a legendás észak-nyugati átjáró felkutatására. De a hajókat most már majdnem két éve csapdában tartja a sarkvidéki jég. A szén és az élelem kezd kifogyni. Ugyanakkor nem a fehér, de folyamatosan átformálódó táj, a dermesztő hideg vagy a készletek felélése jelenti a legnagyobb fenyegetést a tengerészekre, sőt, még csak nem is az, hogy a hajóikat szép lassan összezúzza az óceán engesztelhetetlen ereje.  Nem, egy sokkal félelmetesebb veszély is leselkedik rájuk: valami, ami odakint vadászik a jeges sötétségben, ami követi a hajó

A Briliáns barátnőm, Elena Ferrante tetralógiájának, a Nápolyi regényeknek, az első kötete. Nem tudom hogy történhetett, de egészen eddig mondhatni nem is tudtam ennek a kortásr olasz írónőnek a létezéséről, az első regénye elolvasása után teljesen magával ragadott a Ferrante-láz. A Briliáns barátnőm befejezése után már el is keztdem Az új név történetét. Előre siratom azt az időt, amikor a második rész végeztével el kell majd búcsúznom Cerullotól és Grecotól. Hiszen a haramdik rész majd csak az év végén fog az üzletekbe kerülni, a tetralógia befelejező része, pedig 2019-re várható. Személy szerint imádom Olaszországot, a nyelvet a kultúrát. Gondoltam, hogy a szívembe fog férkőzni ez a regény, amely a 50-es és 60-as évek Nápolyát festi le az olvasó számára. Az ország számos részén jártam már, azonban Nápolyba még nem jutottam el, viszont a könyv igencsak felkeltette az érdeklődésemet a városka iránt, ami a Vezúz lábánál fekszik, egy köpésre a gyönyörű, azúrkék tengertől. A kis föl

Általában a könyv elolvasása után szoktam megnézni a filmet. A fegyvertelen katona esetén ez fordított sorrendben történt. Ez volt az első film, amit a 2017-es év elején megnéztünk a moziban. Alig vártam, hogy lássam a tehetséges Andrew Garfieldot. Mondjuk kicsit megrendültem, amikor vásznon hatalmas betűkkel megjelent Mel Gibson neve, mint rendezőé. A Passió után nem volt túl jó véleményem a filmjeiről. Szerencsére hatalmas pozitív csalódás volt a film, úgy bőgtem ezen a megható történeten a mozi sötétjében, mint egy kisgyerek. A bejegyzésben, kivételesen nem csak a könyvről lesz szó, inkább a könyv és a film összehasonlításáról, olvashattok pár gondolatot. Olvasás után ismét megnéztem a filme. hogy ne csak az emlékeimre hagyatkozva mesélhessek a történetről. A film igaz történet alapján készült, amit regényes formába Booton Herndon öntött. Desmond T. Doss igaz történetével ismerkedhetünk meg, aki, bár fegyvertelen szolgálatot teljesített a II. Világháborúban, mégis hatalmas hős