Könyvorgia

A Bone Gap egy nagyon különlegesen megírt történet, valahol a sci-fi és a Young Adult regények között félúton. Megmondom őszintén nagyon mást vártam ettől a regénytől, mint, amit kaptam. Hátborzongató thrillernek, darabolós kriminek képzeltem el a történetet. Hiszen mire is gondolhatna az ember, amikor az alaptörténet egy lány elrablása körül bontakozik ki. Várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem volt ijesztő vagy megrázó a történet, inkább mondanám azt, hogy sok helyen zavaros is volt, a rengeteg természetfeletti, elképzelt hely, esemény miatt. A történet egy eldugott amerikai kisvárosban, Bone Gapben játszódik, ahol nem minden az, aminek látszik. A középpontban egy gyönyörű, lengyel lány, Roza áll, aki ténylegesen nem is része a történetnek. Hiszen Roza, rejtélyes módon egyszer csak ott termett Bone Gapben, aztán hasonlóan el is tűnt. Egy testvérpár találta meg a pajtájukban, teljesen összetörten, tépett ruhában, zúzott csuklóval, töröttt lábujjakkal. Alig beszélt angolul, se

Eddig még soha nem volt havi szerzemény összefoglaló a blogon, de ebben a hónapban annyi izgalmas olvasmányt sikerült zsákmányolni, hogy úgy éreztem egy kis szösszenetben össze kell foglalnom nektek. Michael Gibney: Sous chef Kiadó:  Twister Media  Görnyedő hátak lakatják jól a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás - avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve... Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étteremlátogatók és az ínyencek számára mulatságo

Bevallom, hogy Huxleytól még soha nem olvastam semmit, de már nagyon kíváncsi voltam a Szép új világra, hiszen ez az utópiák atyja. Még a nagy George Orwell is ezt vette alapul a kultikus 1984 megalkotásához. Persze logikus a dolog, hiszen Huxley könyve 1932-ben íródott, míg Orwell 1949-ben vetette papírra a gondolatait.  Huxley könyve egy valóban szép új világot mutat be, ahol a társadalomban élő egyedek a társadalom gépezetének gördülékenységéért élnek. Az emberi faj már nem eleven szüléssel hozza világra az utódait, hanem lefejtő üzemekben végzik a szaporítást és a kondicionálást, hogy minden egyén be tudja tölteni a társadalomban a neki szánt helyet. A Földön élő emberek mindössze 10 vezetéknéven osztoznak, 5 kasztba sorolják őket, szellemi képességeik, kinézetük, illetve az ennek megfelelő kondicionálás után. Ez már egy olyan kor, ahol a család, anya, apa, születés, szülők, szitok szavaknak számítanak. Ahol senki sem tartozik senkihez, hanem mindenki mindenkié.  Ebben az

Április 16-a fontos nap mindannyiunk számára. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik a náci haláltáborok valamelyikében veszítették el az életüket vagy túlélve, megnyomorított testtel és lélekkel kellett tovább élniük. Személy szerint hatalmas történelem rajongó vagyok, ezt a korszakot, pedig különösen szeretem. Ezért összegyűjtöttem néhány könyvet, eddigi olvasmányaimból és a jövendőbeliekből, amelyek ezt a borzalmas időszakot dolgozzák fel örökítik meg. Edith Eva Eger: A döntés  Libri Kiadó "Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól -, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájd

Hatalmas érdeklődés vette körül a 2 millió dolláros lány első könyvét. Általában mindig bedőlök a felhypolt könyveknek, mert azok vagy tényleg baromi jók, vagy csak túl vannak értékelve. Bár ez az utóbbi véleményem szerint ritkábban szokott előfordulni. Muszáj volt utána olvasnom a közösségi oldalakon a könyvnek, mert eleve csak a nagy érdeklődés miatt vettem meg. Nemrég "jöttem rá", hogy miről is szól a mű. A lányokat sok helyen definiálják úgy, hogy a Manson gyilkosságok krónikája, de szerintem ez egyáltalán nem a megfelelő megnevezés, hiszen szó nincs róla magáról Charles Mansonról és a Családról. Igaz, hogy az írónő azt a korszakot vette alapul, illetve a Manson által kialakított szekta mintájára alkotta meg a közösséget, de egyáltalán nem tekinthető annak a korszaknak és a Család történetét elmesélő krónikának. Ez egy való alapokon nyugvó kitalált szekta történetét meséli el egy váratlan szemszögből. Az események narrátorra, Evie Boyd, aki maga is együtt élt a farmon

Tegnap fejeztem be Anthony McCarten A legsötétebb óra című dokumentum regényét. Amilyen vékony kis könyvecske (alig 200 oldal), olyan sokáig tartott az olvasása. Az elején megmondom őszintén roppantul untam a sok politikai részt és nem is értettem. Kellett egy kis idő, mire átjárt a könyv lelkülete, megértettem az angol parlamentáris monarchia bonyolult működését és felépítését, a kötött jogrendszereket. Bár az író fektetett energiát abba, hogy elmondja az eseméyeket töviről hegyire, egy olyan ember számára, aki nincs képben Nagy-Britannia államigazgatásában és a pártok közötti bonyolult egyensúlyban, igencsak fejtörést okozott megérteni a rendszer alapjait. Nagy háború rajongó vagyok, a II. világháború igen nagy kedvencem, de ebből a szemszögből még nem ástam bele magam a történtek tanulmányozásába. Főleg olyan könyveket olvastam, amik a katonák - tengerészgyalogosok, vadászpilóták, desszantosok - beszámolóin alapultak, a visszaemlékezézeiket öntötték regényes formába vagy egyes l