Könyvorgia

A 2020-as év minden tekintetben nagyon furcsán alakul. Nincs olyan területe az életünknek, amire ne hatott volna a minket körülvevő nemzetközi helyzet, ez alól sajnos a könyvszakma sem kivétel. A vírus első hullámában kiadóink kénytelenek voltak egy kicsit visszavenni az őrült nemzetközi verseny diktálta iramból. Véleményem szerint ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen az utóbbi időszakot egy olyan őrületes túltermelés jellemezte, amihez egyszerűen nem tudnak alkalmazkodni a normál olvasók. Éves szinten annyi új cím jelenik meg a piacon, hogy minimum öt év kellene mindegyik könyv elolvasásához. Sajnálatos módon az áthelyezett Könyvhét is elmaradt, azonban a kiadók nem csúsztatták tovább a könyvhétre szánt megjelenéseiket. Idén ősszel is rengeteg új cím kerül kiadásra. Ezekből szemezgettem és ajánlok 13 darabot, melyeket szerintem érdemes elolvasni.  De lássuk is a könyveket!

Deborah Feldman memoárja 2012-ben jelent meg, de a könyv és a története körüli igazi siker csak az idei évre csúcsosodott ki, mivel a Netflix 4 részes mini sorozatot forgatott az írónő nem mindennapi életéből. Sok olyan kritika illette a könyvet, hogy igazából nem is az ultraortodox vallási közösségről szól,  hogy többet vártak tőle, hogy lassú a történetvezetés és a többi. Úgy vélem azok, akik ilyen kritikákat fogalmaznak meg a kötettel kapcsolatban azok nem jól olvasták a könyvet, hiszen a szerző egy percig sem állította, hogy a könyv magáról a közösségről szólna. Ez egy memoár, ami azt a nem mindennapi utat mutatja be, ahogyan Deborah Feldman elhagyta az otthonának számító szélsőségesen vallási szektát és kilépett a valódi világba, ráadásul a haszid közösségben eddig példátlan a gyermekét is vitte magával. Nagyon nagy bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy papírra vetette élete történetét, hiszen nem először fordult elő az irodalomtörténetben, hogy egy író a saját életéből mer

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyszerűen imádom azokat a történeteket, amikben egy bűnesetet próbálnak meg felgöngyölíteni a halálra ítélt vallomásai alapján. Számomra az egyik legérdekesebb téma az irodalomban, amikor egy halálra ítélt utolsó óráit és perceit követhetjük egészen a végig. Hiszen ilyenkor annyira más tud lenni az ember, teljesen máshogy viselkedik, gondolkodik és érez, mint ahogyan egész eddigi életében. Láthatjuk a teljes megtérést Isten felé, azt a végtelen közömbösséget, ahogyan egyesek a végzetük felé lépdelnek vagy azt a szívbemarkoló félelmet, amit ezek az emberek átélnek földi létük utolsó pillanataiban. Nagy reményekkel kezdtem bele a regény olvasásába, de valahogy nem hozta az elvárt szintet. Sajnos ez tipikusan az a könyv, ami a borítójával el tudja adni magát, de a történet nem marad meg hosszú távon az emberekben. 

Taffy Brodesser-Akner pontosan tudta, hogy egy karrierista nő történetét csakis egy férfi száján keresztül mesélheti el úgy, hogy az ne legyen elcsépelten unalmas. Tucatnyi könyvet írtak már olyan nőkről, akik mertek férfi módra élni és nem rettentek vissza a sikertől, annak minden árnyoldalával együtt. Nőkről, akik bátran felvállalták, hogy az üzleti életben könyörtelenebbek a férfiaknál, otthon, pedig ők a férjek, akik későig dolgoznak és semmilyen segítséget nem nyújtanak a háztartás vezetésében, illetve a gyerekek körül. Az írónő rafináltan Toby, a férj szemszögéből mutatta be a történetet, de olyan bravúrosan, hogy sokáig nem lehetett eldönteni melyik Fleishman van is bajban.  A történet viszonylag szokványosan indul, dr. Toby Fleishman két gyerekes, New Yorki apuka, aki éppen válófélben van a feleségétől, Racheltől. Toby előtt kinyílik a világ, a randiappok segítségével annyi szexéhes nő hullik az ölébe, mint fiatal éveiben sem. Egy túlfűtött éjszak után Toby arra eszmél fel, hog