Könyvorgia

Tavaly év elején olvastam először Kepes Andrástól és úgy tűnik számomra ez a tökéletes tempó a művei megismeréséhez, hiszen regényeiben igencsak lassú mederben zajlanak az események. Be kell valljam, hogy nekem a  Tövispuszta   sokkal jobban tetszett, mivel elég erősen hajazott az általam kedvelt család regényekhez. Bár az Istenek és emberek lapjain is visszaköszöntek Tövispuszta lakói számomra nagyon nagy volt a két generációs ugrás. De nézzük mire lehet számítani Kepes András legújabb könyvének olvasása közben. 

Pontosan kilenc hónapra volt szükségem, hogy meg tudjam emészteni  A negyedik majom   történetét. A szerzővel tavaly ismerkedtem a  Draculon   keresztül. Egyszerűen imádtam a modern köntösbe bújtatott vámpír történetet és megmondom őszintén a Dracul miatt vettem a kezembe a sorozatgyilkosos trilógiájának első részét. A negyedik majom eléggé megviselt, hiszen iszonyú részletesen ecsetelte a sok szörnyűséget, amit Anson Bishop a lányokkal művelt. Kicsit megfeküdte a gyomromat. Ebből kifolyólag kénytelen voltam pihentetni a regény folytatását, mert egyszerűen túlcsordultak bennem a véres történetek. Be kell vallanom, hogy az a tény is visszatartott, hogy a második részben főleg a nyomozó csoport munkáját követhetjük nyomon. Féltem, hogy a nyomozás részletei untatni fognak. Hatalmasat kellett csalódnom pozitív irányba, annyira tetszett a könyv, hogy három nap leforgása alatt elolvastam, pedig nem egy vékony darab. 

Kondor Vilmos Budapest Noirja tipikusan egy olyan történet, amit a film mozikba érkezésekor fedeztem fel. Abban a szerencsében volt részem, hogy premier előtti vetítésen láthattam a filmet, azóta terveztem a regény elolvasását, amire most sikerült sort keríteni. Utólagosan sajnálom, hogy nem a rendes könyvmoly sorrend szerint haladtam, mivel a film után nem tudtam annyira élvezni a regényt. A történetben egy nagyon izgalmas nyomozást követhetünk végig, aminek a vég kifejletét már pontosan tudtam. Viszont a könyvtől megkaptam azt a fűszeres, sós ízt, amit a filmből hiányoltam. Ebben a posztban nem a szokásos értékelőt olvashatjátok a regényről, hanem összehasonlítom a könyvet és a filmet.

Minden könyvmoly vágyai között felbukkant már legalább egyszer a könyvklub gondolata. Persze egy könyvklubot mégiscsak egyszerűbb kivitelezni, mint mindent elolvasni a soha véget nem érő kívánságlistánkról vagy utolérni magunkat a klasszikusok terén tátongó hiányosságainkban. Az online könyvklubok virágkorukat élik a 21. században, gondoljunk csak az igen népszerű Oprah Winfrey vagy Reese Witherspoon által vezetett klubokra vagy az olyan filmekre, amik köré szerveződnek.  Felnőtt életem során egyre gyakrabban okoz gondot a tökéletes időpont megtalálása, amikor a baráti társaság mindegyik tagja ráér, de ezek az alkalmak egyre ritkábbak. Őszintén szólva meguntam, hogy fél évente egyszer vagy kétszer találkozunk csak a barátaimmal. Mivel a baráti körömben hozzám hasonlóan sokan rajonganak az irodalomért, adta magát a dolog, hogy könyvklubot szervezzünk, aminek a segítségével nem csak szuper könyveket olvashatunk el, de legalább havonta egyszer találkozhatunk is, mindig más és más h

Talán az őszi időszak a legerősebb a könyvkiadásban, mivel ilyenkor a kiadók már szépen lassan a Karácsonyra készülnek. Összegyűjtöttem nektek 16 izgalmas, kuckozós olvassmányt, amiszeptember-októberben fog érkezni. Szemezgessetek belőle bátran.  

Azok a legérdekesebb könyves helyszínek, amiket a legtávolabb érzünk magunktól, mind fizikailag, mind a helyről szóló tudásunk alapján. Nem sok könyvet olvastam, amik Ausztrália vad sivatagjaira vagy a szeles partvidékre kalauzoltak volna olvasás közben, pedig ez a távol eső, apró kontinens egy titokzatos és rejtélyes világot rejt magában, ősi kultúrákat, csodálatos hiedelem világot és buja, mesélő növényzetet. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ausztráliai helyszín keltette fel az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban. Ami először szemet szúrt az a gyönyörű, virágokkal tarkított borító. Mindenki ismeri a mondást, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni emelett a gyönyörű könyv mellett, ami mellesleg belülről is csodaszép, hiszen a fejezeteket virágok tagolják. Jelen esetben a külcsíny alaposan megtévesztett, abszolút nem számítottam egy ennyire komplex és titkoktól terhes, szívfacsaró történetre. 

Viszonylag későn, 26 évesen kezdek megismerkedni úgy rendesen a Harry Potter könyvekkel és meg kell mondanom teljesen magába szippantott ez a világ. A filmeket természetesen láttam és imádtam is őket, de a könyvsorozat bőven túlszárnyalja az adaptációkat, hiszen a filmekből jó pár jelentet ki kellett hagyniuk az alkotóknak, természetesen a háttér történetet is alaposan meg lehet ismerni a regényeken keresztül. Sokáig halogattam ennek a résznek az olvasását, de csak mert tudtam, hogyha egyszer neki kezdek annyira be fog szippantani a történet, hogy képtelen leszek más könyvet olvasni. Ez pontosan így történt és egy héten keresztül mindenhová vittem magammal ezt a vaskos kötetet.  Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni ezt a részt, hiszen a filmek közül a Főnix rendjét utálom a leginkább. És a filmmel kapcsolatos érzéseimre tényleg az utálat a legjobb kifejezés, mert az alkotók egyszerűen annyira jól meg tudták formálni Dolores Umbrige karakterét, hogy a rá irányuló gyűl

Gyerekként mindig azt láttam a szüleimtől, hogy óvják, védik a könyveket. Édesanyám sokszor csomagolta újságpapírba aktuális olvasmányát, hogy a lehető legjobban meg tudja őrizni az állapotát. Nekem soha nem tetszett az újságpapíros megoldás, mivel olvasás közben is szeretem megcsodálni a borítót. Egyszerűen zavar ha nem láthatom a borítót. Persze sok esetben megvolt az ára, hogy nem láttam el a könyveimet megfelelő védelemmel. A hétköznapok során a legtöbbet a tömegközlekedésen tudok olvasni. Mindig van egy könyv a táskámban még akkor is, ha kocsival megyünk valahová és tudom, hogy nem lesz időm olvasni. Ebből kifolyólag számtalan könyvemet viselte már meg a táskámban töltött idő, folyt már rá az ebédem, meggyűrődött a sarka, mert figyelmetlenül tettem el. De ezeket a dolgokat egyik könyvmolnyak sem kell ecsetelni, hiszen mindannyian egy cipőben járunk.