Gyászfeldolgozás gyerek szemmel ⧫Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában
A Knausgård név nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen Karl Ove Knausgård a Harcom sorozatával letörölhetetlenül felírta a nevét az irodalom térképére. Lindát az egész világ úgy ismeri, mint a Harcom regényfolyam egyik szereplőjét, hiszen majdnem egy évtizeden át volt az író világsztár felesége és három gyermekének az anyja. A Harcom sorozat sikere rányomta a bélyegét a házasságukra is, hiszen regényeiben Karl Ove nem bánt kesztyűs kézzel az őt körül vevő emberekkel. Az ő szemszögéből annyit lehet tudni Lindáról, hogy könyveket ír és bipoláris. A bipolaritás, pedig nem egy olyan dolog, amit fűnek fának el mond az ember. Furcsa belegondolni, hogy a kapcsolatuk elején Linda már sikeres író volt, aki díjakat zsebelt be, azonban a világ nem írásai által ismerik a nevét, hanem egy regény szereplőjét látják benne. Az Isten hozott Amerikában című regényével írói hangját akarja hallatni, amely a Harcom hatására szinte elveszett és elidegeníteni magát a Knausgård névtől, amit a mai napig visel.
A regény egy három fősre apadt család gyászfeldolgozó útját mutatja be, az elbeszélő, a 11 éves Ellen szemszögéből. A történet az apa halála körül csomósodik össze, de akkora a zavar, hogy Ellen nem tudja pontosan miben halt meg az édesapja és nem tudja, hogyan kell ebben az esetben viselkednie, hiszen nem érzi az apa hiányát az életében csak egy nagy könnyedséget, miután elment. Ragyogó személyiségű édesanyja próbálja meg egyben tartani a családot, az apát még életében szépen lassan eltolja maguktól, mert a tettei és a viselkedése nem megfelelőek sem az ő, sem pedig a gyerekek számára. Hiába nem élt velük az utóbbi időben, a gyerekeket roppantul megviselte az apa halála. Ellen félt az apjától, ezért gyermeki ostobaságában többször imádkozott az apja haláláért. Amikor ez bekövetkezett a kislány szinte megnémult, mivel azt hitte szavainak az ereje ölte meg az apját. Teljesen magára maradt a bűntudatával és a feldolgozatlan gyászával.
Felette zsarnokoskodó bátyja sem viselte jobban a történteket. A szó rendes és átvitt értelmében is beszögelte magát a szobájába, mint egy jelképes börtönbe, aminek az ajtaját csak akkor nyitotta ki, amikor az édesanyja ételt tett le az ajtaja elé. A testvéri kapcsolat is roppant érdekesen van ábrázolva a regényben, hiszen ahogy egyre inkább kezdenek kibújni a gyász leple alól úgy közelítenek egymáshoz a testvérek is. A fény és az árnyék játéka nemcsak a testvérek kapcsolatát, hanem az egész regényt jellemzi. Az édesanyja a fény, az apja a sötétség, ők pedig a fény családja.
A regény mindössze 134 oldalon meséli el egy fiatal kamasz kislány fejlődéstörténetét egy felnőttek számára is roppant nehéz élethelyzetben, hiszen a gyász feldolgozása semmilyen életkorban és élethelyzetben nem egyszerű feladat. Könyvében Linda megmutatta a magyar olvasóknak is írói hangját, hiszen hazánkban ez az első regény, ami megjelent tőle, remélem nem az utolsó. Mivel én a Harcom sorozat első köteténél tartok a szerzőre vonatkozóan mindenféle előzetes tudás nélkül kezdtem bele az olvasásba. Valószínűleg más szemel tekintettem volna erre a nőre, hogyha Karl Ove olvasatából ismerem meg. Mivel a regény bevallottam önéletrajzi elemeket dolgoz fel, nem lehet elvonatkoztatni a szerző személyétől. Linda ebben a regényben hallatta a hangját, amit nagyon erősen párhuzamba állított a némaság és a gyász feldolgozás elemeivel. Szikár történetében minden lényeges dolog helyet kapott.
Vélemény: 4/5
