Ne engedj a nyomásnak ⧫ Almási Kitti: Ki vagy te? - Elvárások szorításában

Társadalmi berendezkedésünk az elvárásokon és az előirányzott viselkedésmintákon alapulnak. Ezek persze idővel finomodtak, lazultak, de azért jócskán jelen vannak az életükben. Ezek az elvárások, pedig akarva akaratlanul alakítják az életünket, hiszen ha belemegyünk, de nem ránk szabott akkor mélységes szenvedés lehet a vége, ha pedig ellene megyünk kivívhatjuk az emberek rosszallását. Vegyünk egy egyszerű példát szemléltetésképpen: Először csak azt kérdezgetik a rokonok és a barátok, hogy na mikor lesz már valakid. Aztán miután bemutattuk a választottat azt kérdezgetik mikor lesz az esküvő. Miután megvolt az esküvő a következő felmerülő kérdés, hogy mikor jön a gyerek. Amint megvan az első gyerkőc érkezik az újabb tapintatlan kérdés, hogy mikor jön a következő csemete. Azt hiszem ez sokunk számára ismerős lehet. És itt jön a probléma, hogy nem mindenkire húzható rá a társadalom által preferált életvitel. Mi van, ha valaki nem akar házasságban élni? Vagy nem akar gyereket nő létére, hanem a karrierre szeretne koncentrálni? Mi van ha gyerek mellett dolgozni szeretne az ember és nem 0-24-ben a játszótéren ülni? Akkor elkezdjük érezni a társadalmi nyomást, ami megpróbálja berendszabályozni életünk alakulását. 

Almási Kitti könyvében ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel, jól felépített struktúrában a gyerekkortól kezdve a felnőttség legváltozatosabb problémáiig. Fájó pont volt számomra, hogy a könyv, sok más hasonló témájú könyvvel együtt borzasztó nagy hangsúlyt fektet az anya szerepére egy gyerek életében. Egyszerűen ezekben a könyvekben is túl nagy terhet tesznek a nőkre, amit jó lett volna valahogy feloldani vagy nemcsak a nők szerepéről, hanem a család egységéről is olvasni. Illetve szerintem túl sokat foglalkozott a párkapcsolati résszel, nem is magával a párkapcsolattal, hanem az előtte lévő szakasszal: a másik felé állított elvárásokkal és a randizással. Értem, hogy ez nagy probléma Magyarországon és nagyon sok felnőtt él egyedül, de egy általános, átfogó kötetnél nem lenne szabad egy témával hosszú, fejezeteken keresztül foglalkozni. A pártalálási részen túl, persze sok olyan érdekes témát is hozott a könyv, ami engem is érdekelt, mint a munkahelyi konfliktusok kezelése, családi viták során való helytállás, gyereknevelés, dolgozó nőként. 

Az első könyvem volt a szerzőtől és habár nem volt rossz olvasmány, mégsem csúszott olyan könnyen, mint más, hasonló tematikájú könyvek. A nyelvezete teljesen rendben volt, közérthető és világos, valahogy mégsem tett rám olyan mély benyomást, mint szerettem volna. Talán túl nagyok voltak az általánosítások, emiatt sem volt olyan sok új információ. Illetve hasznos lett volna fejezetenként kérdések feltétele vagy egy praktikai tanácsokon és pszichológiai módszereken alapuló összefoglalás. Kétség sem fér hozzá, hogy fogok még Almási Kitti könyvet olvasni, de az nem mostanában lesz.