Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak

Sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, hogy milyen jó, sőt kiváltságos életet élhetünk, ameddig a kezünkbe nem akad egy ilyen könyv, ami megmutatja a nyomor és a nélkülözés ezer rétegét. A regény a Mississippi állambeli kisvárosban, Bois Sauvageban játszódik, ahol egy négy gyermekes család mindennapos küzdelmét láthatjuk az életben maradásért. A gyerekek anyja belehalt a legkisebb gyermek szülésébe, azóta az édesapa nehezen találja a helyét, a hangot a gyerekekkel, nem tudja sem eltartani őket, sem a háztartást vezetni, így a gyerekek úgy próbálnak boldogulni, ahogyan tudnak. Randall kimagaslóan tehetséges kosárlabdázó, a játékon keresztül próbál kiutat keresni a nyomorból. Skeetah pénzkereseti forrásképpen pitbullját, Chinat harcoltatja, aki most hozta világra első kiskutyáit, amiket Skeetah eladásra szán. 14 éves narrátorunk, Esch küzd a terhessége első időszakának a rosszulléteivel, titkolja állapotát mindenki előtt, de vajon mikor jön rá valaki. A hatéves, anya nélkül maradt Junior pedig próbál lépten-nyomon a testvérei nyomában járni. 

A történet China ellésével veszi kezdetét és egészen odáig tart, hogy a Katrina hurrikán lecsap. 12 nap eseményeit olvashatjuk. Az összes gyerek karakterét szerettem, akik már nem is gyerekek voltak, hanem túlkoros, apró felnőttek. Elbeszélőnk, Esch roppant higgadtan és reálisan látta a dolgokat, komoran tette, amit kellett és csak azért adta oda magát a fiúknak, hogy ő is megkaphassa azt a szeretetet, ami mindenkinek járna, hogy érezze az életet. Vele együtt állapítottuk meg a terhesség tényét és éltük át a tüneteit. Randall lett szinte a család feje, hiszen ő és Esch vezették a háztartást, gondoskodtak árván maradt testvérükről. Skeetah jobban megértette magát és jobban kötődött a kutyájához, mint az emberekhez. Nagyon megindító volt azt a sok szeretetet olvasni, amit annak a kutyának adott. Kutyatulajdonosként teljesen át tudom érezni a helyzetet. Talán vele és Eschel tudtam a legjobban azonosulni, más-más aspektusok miatt. 

Hétköznapok leírását olvashatjuk, amik pusztán a túlélésről szólnak. Mégis Jesmyn Ward annyira gyönyörűen mesél a nyomorról, hogy számomra egy letehetetlen olvasmány volt. Ez cseppet sem egy vidám könyv, hiszen a társadalomnak szinte a legalsó rétegét ismerhetjük meg, akik annyira szegények, hogy magában ropogtatják a levesnek való tésztát és sokszor lopnak ételt a boltból. De mégis annyira megkapó a történet, annyi gondolatot ébreszt az olvasóban, hogy hatalmas élmény volt olvasni. Szinte egy tökéletes könyv volt. Valószínűleg jó időben talált meg, hiszen mind a kutyatartás mind, pedig az anyává válás foglalkoztat. Csak ajánlani tudom, mert egy fantasztikus könyv.