Elin Cullhed: Eufória - Sylvia Plath élete nyomán

Sylvia Plathal a gimnáziumi éveim alatt találkoztam. Az üvegbúra nem volt kötelező olvasmány, nem esett szó róla irodalom órán valahogy mégis benne volt a köztudatban, kult könyv volt, amit el akartam olvasni és akkor gimnazistaként imádtam. Ez egy olyan kötet, aminek az olvasása közben az ember egyszerűen nem tud elvonatkoztatni a szerző személyétől, hiszen a mentális betegség és a depresszió légköre járja át a regényt, ezek a dolgok, pedig sajnos Plathtól sem álltak távol. Mégis vajmi keveset tudtam az életéről. Azt persze tudtam, hogy ő maga sajnos nem tudott megküzdeni mentális betegségével, valamint nem túl idillikus családi életével és harminc évesen öngyilkos lett. A tragédia részleteit viszont nem ismertem. Nevezetesen, hogy külön váltak férjével, a költő Ted Hugheszal, a válást követően egy délután, amikor a gyerekei békésen aludtak, vizes ruhákkal betömködte az ajtó alatti réseket, majd megnyitotta a gázcsapot és bedugta a fejét a sütőbe. Tragikus élete és irodalmi munkássága a halhatatlanok közé emelte, öröksége a világirodalom egy fontos szeletét képezi. 

Elin Cullhed kötete nem tekinthető teljesen életrajzinak, hiszen az Eufóriában Sylvia inkább, mint fiktív karakter jelenik meg, annak ellenére, hogy minden ami a regényben szerepel az írónővel is megtörtént életében. Tehát ez a könyv regényes életrajz, de mégsem, úgyhogy senki ne vegye készpénznek az olvasottakat, de remek betekintést nyújt Sylvia Plath életébe. 

A regény az írónő életének utolsó évét mutatja be, amikor egy roppant nehéz élethelyzetben találta magát: nemrégiben költöztek át imádott Amerikájából Angliába, távol van a családjától, a barátaitól, nem ismer senkit ebben az új városban; éppen második gyermekét várja, elsőszülöttje még totyogós volt. Sylviának kellett viselnie a hatalmas, új házzal és az anyasággal járó összes felelősséget, miközben a férjével szépen lassan elidegenedtek egymástól és még a számára olyannyira elemi dologra, mint az írásra sem tudott időt szakítani ennyi teendő mellett. Az anyaság amúgy is nagyon nehéz főleg, ha az ember semmilyen segítséget nem kap a társától. Bár valljuk be a hatvanas években ez a feladat teljes mértékben a nőkre volt téve. Azonban a regénybeli Ted még a minimum elvárásokat sem tudta teljesíteni, mindig a legkiszolgáltatottabb helyzetekben hagyta magára feleségét. Ezekkel a helyzetekkel még egy egészséges nőnek is nehéz lett volna megküzdeni, nemhogy egy mentális betegnek.  

Az írónő remekül hozza Az üvegbúra hangulatát, a regényt olvasva végig olyan érzésem volt, mintha tényleg Sylvia Plath naplóját olvastam volna. A kötettel gyorsan lehetett haladni, annak ellenére is, hogy nem a cselekményen van a hangsúly, hanem az érzéseken. Tudtam, hogy tetszeni fog a könyv, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb kötet, amit az idén olvastam. Nem véletlenül választották 2022-ben a legjobb svéd regénynek.