Stacey Halls: Mrs. England

A történet az 1900-as évek elején játszódik, melyet a nemrégiben végzett dada, Ruby May mesél el. Egy kényelmes londoni otthonból kerül le vidékre, egy feltörekvő gyáros családjához, ahol 4 gyermekre kell felügyelnie. Englandék enyhén szólva is furcsa szerzetek. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a feleség, Lilian labilis, nem beszámítható, nem képes önállóan semmit se elvégezni, nem tud gondot viselni a gyermekeire. Ebből kifolyólag a ház ura, Charles a mérvadó mindenben, még a női kérdésekben is: mi legyen az ebéd, honnan hozassák az alapanyagokat, mikor jöjjenek le a gyerekek játszani, stb. Uralma és irányítása alatt tartja az egész házat. Kérésére az ajtók folyton zárva vannak, a kulcsokat ő maga őrzi, a gyerekeket nem lehet az anyjukra hagyni, Liliant éjszakára be kell zárni. Ruby May nem érti ennek a furcsa háznak a működését és lakóinak az életét. Kezdetben csendes megfigyelő, aki végzi a munkáját, majd szépen fokozatosan aktív résztvevőjévé válik a cselekménynek. Ahogyan a városból odacsöppenő dada, úgy az olvasó sem érti az England ház történéseit. Stacey Halls többi regényéhez hasonlón itt is szépen lassan bontakozik ki Lilian múltja és mutatja meg az igazi arcát Mr. England.  

Különösen vonzanak azok a történetek, amelyek egy cseléd szemszögéből vannak elmesélve, hiszen számomra teljesen elképzelhetetlen életet éltek akkoriban ezek a kilátásokkal és vagyonnal nem rendelkező szegény lányok, asszonyok és férfiak. A regény nem csak a címadó, különös Mrs. England történetét mutatja be, hanem Ruby May-ét is. A regény alaptörténete, amely megfogta a szerzőt a valóságban is megtörtént Ruby May-el és a testvérével, ám a hasonlóság a valósággal itt véget is ér. 

Az írónő többi regényéhez képest ez kevésbé volt eseménydús és a lassan kibontakozó titok sem volt olyan nagy horderejű vagy szörnyűséges. Olyan élmény volt olvasni ezt a könyvet, mintha csak egy modernebb Jane Austen vagy Bronttë regény lenne a kezemben. Habár a történet kedves volt, végig volt benne valamii mélységesen nyomasztó is, a nyomott hangulatra nagyban rásegített a mocsaras angliai lápvidék is, a mindig ködös reggelek és a gyárakból lerakódott szénpor, ami mindent befedett. Nem mondanám kifejezetten cselekményközpontú regénynek, de a végére igencsak megsűrűsödtek az események. Szinte egyszerre rántja le a leplet a szerző a két nő múltjáról, ahogyan ők maguk is megnyíltak egymásnak. Valahol meglepetésként is ért, de azért számítani is lehetett a regény végkimenetelére. 

Stacey Halls regényeiben különösen fontos szerepet játszanak a női szerepek, történetei az anyaság témája köré épülnek fel. Imádom, ahogyan általa különböző korok anyáinak az életébe kaphatunk betekintést. Olvasás közben önkéntelenül is párhuzamot vontam a mai modern anyák és a regényeiben szereplő többi nő között. Mindig szeretek erről a témáról olvasni és Stacey Halls nagyon jó mesélő, könyvei által sokkal közelebb érzem magam ezekhez a nőkhöz, hiszen mindannyiunknak a gyermekünk az egyik legfontosabb szereplő az életünkben, az anyaság a legnagyobb szerep, amit be kell töltenünk (legalábbis nekünk, nőknek ;)). Csodálatos regény volt, mint a szerző előző két kötete is. Olvassátok el mindegyiket!