Anthony McCarten: A legsötétebb óra - Churchill a világ ellen

Tegnap fejeztem be Anthony McCarten A legsötétebb óra című dokumentum regényét. Amilyen vékony kis könyvecske (alig 200 oldal), olyan sokáig tartott az olvasása. Az elején megmondom őszintén roppantul untam a sok politikai részt és nem is értettem. Kellett egy kis idő, mire átjárt a könyv lelkülete, megértettem az angol parlamentáris monarchia bonyolult működését és felépítését, a kötött jogrendszereket. Bár az író fektetett energiát abba, hogy elmondja az eseméyeket töviről hegyire, egy olyan ember számára, aki nincs képben Nagy-Britannia államigazgatásában és a pártok közötti bonyolult egyensúlyban, igencsak fejtörést okozott megérteni a rendszer alapjait.

Nagy háború rajongó vagyok, a II. világháború igen nagy kedvencem, de ebből a szemszögből még nem ástam bele magam a történtek tanulmányozásába. Főleg olyan könyveket olvastam, amik a katonák - tengerészgyalogosok, vadászpilóták, desszantosok - beszámolóin alapultak, a visszaemlékezézeiket öntötték regényes formába vagy egyes lényeges események kerültek feldolgozásra. A hadban álló országok vezetőinek döntéseit mindig is tényként kezeltem. Soha nem gondoltam bele abba, hogy ők is csak emberek voltak, akiknek a vállát nyomta a népük, a világ a sorsa. Roppant érdekes volt erről az oldalról is megismerni Churchillt, a nagy és rettenthetetlen háborús miniszterelnököt, akitől még a vérszomjas Hitler is összeszarta magát.

Tanulmányaim és ez irányú olvasmányaim nyomán sokat tudtam a korszakról, de az, hogy az angolok majdnem békét kötöttek, Hitlerrel új információ volt számomra. Képzeljük csak magunkat Churchill helyzetébe, milyen iszonyatosan nehéz helyzetben volt, amikor beleült a minisztelenök székébe. Adott egy tekintélyétől megfosztott kormány, akinek a csillaga lemenőben volt, Neville Chamberlain vezetésének hála. Egy erős ellenzékkel kellett megküzednie, a vezéralakok Chamberlain, a lemondásra kényszerített volt miniszterlenök és Lord Halifax, a mindenki által remélt új miniszterelnök. Senki nem akarta Churchillnek adni a pozíciót, múlt beli hibái (főleg Gallipoli) és vehemenciája miatt. De egyszerűen az adott körülmények és a rendszer megkötései miatt egyszerűen más nem volt a pártban, akinek megvolt a megfelelő tapasztalata és lelkülete az ország vezetéséhez. Winstont saját magán kívül szinte senki sem támogatta.

Hitler előre törése megijesztette a parlamentben ülőket. Halifax volt főleg a béketárgyalások szorgalmazója. A szövetségeseket meggyengítették a németek Calaisnál és Dunkikrnél. Nem volt sok választási lehetőség a továbbiakat illetően. Churchillt majdnem összeroppantotta a nyomás, ami immáron minden oldalról érte. De az is lehet, hogy csak egy zseniális pszichológiai hadjáratot folytatott ellenlábasiaval szemben, akik a béketárgylásokat szorgalmazták. A fordulatot a Dunkirkből való sikeres evakuálási hadművelet hozta meg a számára. Civil hajó flottát küldtek Dinkirkbe, a Dinamó hadművelet keretében, ami Churcill fejéből pattant ki. Ezek az események alapozták meg Churchill háborús hírnevét.

A tények pontosabb megismerésén kívül a regény nagy előnye, amit tudni adott, hogy jobban megismerteti az olvasót Churchillel, mint emberrel. Bepillantást kaphatunk munkamódszerébe és szokásaiba. Hihetetlen, hogy ez az idős alkoholista, ez a zseni húzta ki Európát a bajból.
Mindenkinek ajánlom a filmet is. Gary Oldman alakítása valami zseniális.

Véleményem: 10/10