Sarah Winman: Bádogember - Gyönyörű történet a gyászoló szívről




Sarah Winman Bádogemberében először a gyönyörű borító fogott meg. Ez a megkapó, élettel teli ragyogó sárga szín. Szép lett a magyar borító, de van egy angol változat, ami Van Gogh Napraforgók című festményét veszi alapul. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik, művészibb.

Nem gondoltam volna, hogy ez a vékonyka sárga könyv ennyi érzelmet és szomorúságot rejthet. Kicsit a Gustáv-szontátához tudnám hasonlítani, hiszen itt is egy különleges barátság került a középpontba, de Rose Tremain regényéhez képest ez sokkal élettel telibb és irodalmilag szebb.
Egy történetet mesél el több szemszögből, több idősíkon mozogva. Először láthatjuk hogyan kerül a képbe a festmény. A Napraforgók egy másolatát egy karácsonyi tombola húzás alkalmával nyeri el, Dora. Dora teljesen beleszeret a festménybe, Van Gogh elnagyolt, durva ecsetvonásaiba és a festményen át a festészetbe is. Borzalmas házassága mellett, egyetlen vigasza fia, Ellis és a festmény, ami mellett elhaladtában mindig megáll gyönyörködni. Dora azt szeretné, hogy Ellis festő legyen, de sajnos korai halálai miatt a sors más utat szán a fiúnak. Ellis életre szóló barátságot köt Michaellel. Különös kapcsolatuk több, mint egy barátság, kevesebb, mint egy szerelem. Akkor keletkezik törés az idillen, amikor Ellis megismerkedik élete szerelmével, Annievel. Különös hármas kapcsolat alakul ki közöttük, amiben nem Annie az összetartó kapocs, hanem a bohókás, mindig jókedvű Michael.


Ellis a múltra visszatekintve meséli el az életét és önti ki az érzelmeit. Lassan tör felszínre a feleségéhez fűződő szenvedélyes viszonya, az elvesztése miatt érzett fájdalma és, hogy mennyire nem találja a helyét ebben az elviselhetetlen gyászban. Körvonalazódik a Michaellel kötetett barátsága, hogyan fedezték fel együtt a szerelmet, majd a legmélyebb barátságot. Feltárja a barátja eltávolódásából adódó fájdalmat és hiányt.

Az utolsó részben, pedig maga Michael is megszólal, ami feje tetejére borít mindent, amit addig olvastunk.

Érzelmes történet barátságról, szerelemről, útkeresésről és mély, feldolgozhatatlan gyászról. Talán az írónő is átélt hasonló vesztességet, ezért tudta ilyen lenyűgözően és tisztán megragadni, leírni az érzést. Kellemes csalódás volt, egyáltalán nem erre számítottam.

Véleményem 9/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi regények könyvajánlója ⧫ Avagy milyen könyvekkel kezdjük, ha szeretnénk jó történelmi regényeket olvasni

Talán életem legfontosabb könyve ⧫ Szabó Magda: Az őz

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - "Kézirat el nem ég!"