A nagy lezárás ⧫ Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (Nápolyi regények 4.)

A Nápolyi regények utolsó részében Ferrante lezárta a két nő élethossziglan tartó barátságának történetét. Nagyon vártam már ezt a kötetet, de a többi rajongóhoz hasonlóan nekem is az egyik szemem sírt a másik nevetett. Hiszen mégis csak egy olyan sorozatról van szó, ami majdnem 4 éven keresztül aktív részét képezte az életemnek. Hatalmas kíváncsiságom ellenére viszonylag sokáig ki tudtam várni a regény olvasásával, hogy minél később zárjam le a történetet. 

A harmadik rész végén Lenú és Lila a harmincas évei elején járó anyák, akik más-más utat választottak az életben. Míg Lila nem tudja elhagyni a telepet, addig Lenú képtelen volt visszatérni abba a nyomorba, amibe beleszületett és ahonnan kemény munkával küzdötte ki magát. Lila gyári munkásból vált egy jól menő informatikai cég tulajdonos ügyvezetőjévé, Lenú írói pályáján a kezdeti sikerek után alig történik előre lépés, mert teljesen magával sodorják az anyai teendők és az egyre mélyebb válságba süllyedő házassága. Döntést kell hoznia az életéről. Lenú a harmadik részben óriási személyiség fejlődésen megy keresztül, olyannyira, hogy a kötet végén elhagyja egyetemi professzor férjét, gyerekkori szerelméért, Ninóért. A Ninóval való együttlét egyáltalán nem habkönnyű, hiszen annak idején Lila is miatta hagyta ott a férjét. Ez a momentum, pedig külön feszültséget szül a nők között. 

A regény megint roppant nehéz élettani kérdéseket tesz fel, amolyan ferrantésan. Az utolsó részben a többihez hasonlóan nagy szerep jut a párkapcsolatokra, a családra és a barátságokra. Lila és Lenú újítónak számítanak saját korukban, hiszen olyan bátor és nem megszokott életet élnek, ami gyökeresen szembe megy az olaszországi mintákkal. Lila nem vált el a férjétől, mégis Enzoval él együtt, Lenú dolgozó nőként egyedül neveli a gyerekeit. Az olasz családoknak jól bevett hierarchikus működése van, ahol a nők a sor végén kullognak a fontossági sorrendben. A két nő élete egymással szimbiózisban, de mégis külön zajlik, továbbra sem tudnak egymás nélkül élni, de egymással sem bírnak megbarátkozni. Ez a macska egér játék végig kíséri az egész életüket. 

A történetet elbeszélő Lenú ebben a részben széthulló házasságából menekült egy megbízhatatlan, csalfa férfi karjaiba. A nyolcvanas évek Olaszországában a válás, a külön költözés, a gyermekeket egyedül nevelő szülő, főleg ha nő nem volt éppen elfogadott vagy megértett. Lenú és Lilla is ezzel szemben szépen együtt éltek választásuk következményével. Azzal a különbséggel, hogy Lenú rosszul választotta meg azt a férfit, aki miatt feladta addigi életét. Szeretem Ferrante erős női karaktereit, ahogyan az eléjük gördülő problémákat kezelik vagy együtt élnek a hibáikkal. Élettel teli és életszagú a regény. 

A befejező rész két életciklust vesz górcső alá: az érett-és az idős kort. Talán pont emiatt éreztem kicsit túl írtnak a művet, főleg az öregkort érintő utolsó 150 oldalt. Véleményem szerint tökéletesen kerek egész művet kaptunk volna az érett kor végével is, amikor értelmet nyer a regény címe. Előfordulhat, hogy az öregkort övező folyamatos halálozások miatt éreztem nehezebben emészthetőnek, de ugyanakkor unalmasnak is az utolsó oldalakat. Érett korukra nem csak saját helyzetükkel kellett egyre komolyabban szembe nézniük, nyakukba szakadt az egyre jobban idősödő, betegeskedő, esetleg haldokló szülők ápolásának gondja is. Családi problémáik viharában a regény nem csak a telep életéről szól, hanem a Camorra egyre erősödő jelenlétéről a Nápolyi nyomornegyedben és a nyolcvanas éveket átszövő politikáról.

A regény folyam tökéletes áttekintést ad az ötvenes évektől egészen az ezredfordulóig, a személyes utakon keresztül láthatunk rá az olasz családmodell átalakulására, a nők helyzetének javulására és a maffia közelségének hatásaira a mindennapok során. Ferrante unszimpatikus szereplőinek és botrányos életútjuk ellenére a tetralógia minden része letehetetlen olvasmány. Ferrante tűpontosan ábrázolja a legárnyaltabb személyiségeket és az élet konfliktusait. Ferrante olvasását a Nápolyi regényekkel kell elkezdeni, a láz garantált lesz.

Vélemény: 4/5