A '30-as évek Amerikája ⧫ Kristina McMorris: Pénzzé tett gyermekek

A történet az egyik kedvenc korszakomba kalauzol, a '30-as évek Amerikájába, a szesztilalom idejébe és a gengszterek aranykorába. Ebben az időben a nyomtatott sajtó a legfontosabb hírközlési forma, képviselői megbecsült embereknek számítottak. Kivéve persze ha férfi létedre egy női lapnak vagy kénytelen írni. Főszereplőnk Ellis Reed a főleg nőknek szóló újság egyetlen férfi riportere, kollégái megvetik és lenézik munkájáért. Ellis próbál erre a munkára kiugrási lehetőségként tekinteni, legyőzve hiúságát, büszkén végezni a munkáját. 

Az események sodrását egy egyszerű véletlen indítja el, amikor Ellis egy fotósorozat elkészítése közben kényszerpihenőt tart egy isten háta mögötti kisvárosban. A már 1930-ban is öreg autónak számító T-modell hamar túlmelegszik és csak rövidebb-hosszabb pihenők után lesz újra használható. Nyakában fényképezőgép, az orra előtt egy idilli jelenet játszódik, két kisfiú játszadozik a mezőn önfeledten felszabadultan. Ellis nem is gondolkodik, amikor lenyomja az exponáló gombot. A mozdulat közben a szeme sarkából látja meg a táblát: 2 gyermek eladó. Döbbenten engedte le szeme elől a kamerát, nem is volt eszében, hogy a képet valaha is felhasználja majd vagy több képet is készítsen a jelenetről. Egyszerűen előtte azt a képet és megborzongott a tábláról sugárzó elkeseredettség láttán.



Ellis karrierje a fénykép hatására szinte berobbant a keresett riporterek közé, azonban nem tudja élvezni az ezzel járó sikert és megbecsülést. Ellis apró hazugsága beláthatatlan következményekkel járt nem csak az ő, hanem a család életére is. Ellis és a szerkesztőségben dolgozó titkárnő Lily magánnyomozásba kezdenek, hogy helyre hozzák a férfi hibáját. A történetet váltakozva ismerhetjük meg Ellis és Lily szemszögén keresztül. Lassan körvonalazódik a szesztilalom időszaka és a történetbe óhatatlanul belefolyik a maffia is. Mégis valami hiányzott belőle. A karakterek nem voltak túl életszerűek és néhány jelenet sem állta volna meg a helyét a valóságban.

Ez a téma és ez a történelmi kor iszonyatosan érdekes, ezért nagyon vártam már ezt a regényt, de sajnos olvasás közben csalódnom kellett. Nem tudom eldönteni, hogy a történet hiányosságai az írónő hibájából vagy a fordító gondatlanságából adódnak. Ez a regény tökéletes példa arra, hogy egy szuper témát mennyire el lehet rontani a történet nem megfelelő tálalásával. A regény alapötlete nagyon jó, hiszen a szerző egy Amerikában nagy port felkavart fényképből merítette az ötletet. Az ikonikus fénykép, amin 4 gyermek ül a tornácon, mellettük az eladó tábla, a háttérben, pedig az arcát eltakaró anya, aki erre a nehéz és keserű döntésre jutott. Sajnos a legsúlyosabban Amerikát érintő gazdasági válság következtében sok amerikai család kényszerült hasonlóan nehéz döntésre. Persze ez már a végső elkeseredettség volt. Számos korabeli fényképen látni öltönyös férfiakat, nyakukban papírtáblákon hirdették képzettségeiket, árulták munkaerejüket. Ez a fénykép a háttérben a szégyenkező anyával indította be az írónő fantáziáját, ami köré építette a valós alapokon nyugvó, de fiktív történetet.

Vélemény: 5/3