Egy fiatalkori gyöngyszem ⧫ Carlos Ruiz Zafón: A köd hercege

Amikor Zafónról esik szó, akkor az olvasók többnyire A szél árnyékával azonosítják az írót. Ugyan leghíresebb alkotását még nem sikerült olvasnom, annak ellenére, hogy egy jó ideje már a polcomon áll és olvasásra vár, az Elfeledett könyvek temetője sorozat utolsó részét pár éve olvastam. Furcsa, rám nem jellemző módon a sorozat végével kezdtem az íróval való ismerkedést, de ez semmilyen hiányérzetet vagy negatív olvasási élményt nem jelentett számomra. Illetve Zafón köteteit nem kell feltétlenül sorrendben olvasni, mert egymástól függetlenül is kerek egészet alkotnak. A köd hercege az író első könyve, amit még 26 éves korában vetett papírra és már ebben a korai műben felfedezhető a szerző későbbi nagysága. Számomra különösen izgalmas, hogy a műben fellelhető az Alicia név, ami fontos szerepet fog játszani a későbbi Lelkek labirintusa című művében. 

A köd hercege alapvetően egy ifjúsági trilógia első része, de a szerző úgy írta meg, hogy a mű bármely korosztály számára szórakoztató legyen. Zafón 1943, Spanyolországba kalauzolja az olvasót, egy háborútól terhes időszakba, azonban ebből semmi sem érződik a regény lapjain. A főszereplő Carver család a háború elől menekül egy ritkán lakott tengerparti városkába, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a mágia rossz oldalával. A háromgyermekes család már a városba érkezésükkor furcsa dolgokra lesz figyelmes: a vonatállomáson melléjük szegődik egy különös macska, a városban az órák visszafelé járnak és a szobrok, alig észrevehetően, de mozognak. A két idősebb testvér, Max és Alicia kapnak főszerepet a történetben. A gyerekek megismerkednek egy helyi kamasszal, Rolanddal, hárman kezdik el felgöngyölíteni annak a háznak és régi lakóinak rejtélyes történetét, amiben jelenleg a Carver család él. 

A regényben felelhető a Zafónra jellemző varázslatos történetmesélés és hangulatteremtés, ami a későbbi munkáira már teljesen kiforrotta magát. A kompakt és rövid történet olvasása nagyon jól esett, bár pont a terjedelem miatt nem tudott jobban megmutatkozni a történetmesélés és a háttértörténet kidolgozása. Én személy szerint nagyon szeretem azokat a könyveket, ahol a háttér bemutatása pontosan olyan fontos, mint maga a főszál, mert a környezet és a korabeli események bemutatása nyomán kaphatunk teljes képet az eseményekről. Ezt egy picit hiányoltam, szívesen olvastam volna még a világítótorony őrének múltjáról és biztos vagyok benne, hogy a Carver házaspárnak is lettek volna el nem mondott történeteik, titkaik. 

Figyelembe véve, hogy a regény egy olyan fiatalember tollából származik, aki életének azon szakaszában vette papírra a történetet, amikor még csak kacérkodott az írás gondolatával és nem döntötte el száz százalékosan, hogy ezzel akar foglalkozni. Az én olvasói jelenem nehéz időszakában nagy felüdülést jelentett ez a könnyed ifjúsági olvasmány, ami 27 évesen is el tudott bűvölni és teljesen magával ragadott olvasás közben. A csodálatos borítótól, pedig ne is beszüljünk. Ez tipikusan az a könyv, hogyha valaki a borító miatt választja ki garantáltan kincsre fog lelni. Nagyon kíváncsi vagyok a trilógia további részeire is. 

Vélemény: 5/4